Márciusi menetek
Hogyan ünnepeltünk? Szabadságharcosan, kormány- vagy unióellenesen, csellel, fortéllyal, menetelve, vendégszurkolókkal, kiabálva, egymást utálva. Vonultunk a Várból a polturista lengyelekkel, az őket tapsoló magyarokkal. A Kossuth téren hallgattuk Szájer Józsefet, aki szerint Európa mi vagyunk, Brüsszel pedig nem Moszkva. Figyeltük Orbánt, aki viszont azt mondta, szabadságharcosok vagyunk, és nem leszünk gyarmat. Meglepődtünk, amikor idézte a „magyar nyelv egyik legnagyobb mesterét”: „Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet...” Azon viszont nem csodálkoztunk, hogy József Attila nevét nem mondta ki, talán mert túl balos, talán mert szobrát éppen most készülnek kitelepíteni a Kossuth térről. Hallgattuk Gyurcsányt az Egyetem téren, Mesterházyt Esztergomban, Vonát a belvárosban. Gyurcsány az Alkotmánybíróság blokádját hirdette meg, az MSZP elnöke a kormány gyengeségét bírálta. Láttuk a Szabad sajtó útján Dopemant, a Milla alternatív államfőjét, akinek sajátosan alpári szónoklatát („én is utálom a vezetőket, / de bassza meg, mi neveltük őket”) gyér taps kísérte, és hallgattuk álmoskás tízezrekkel a jogvédőket a hatalom pöffeszkedéséről. Elmúlt ez a március tizenötödike is – se közösen gondolni, se a másikat elviselni most sem sikerült. Ennek talán a jobbszél örült legjobban, meg is ünnepelte: petárdával, IMF elleni jelképes székházfoglalással. KRUG EMÍLIA riportja.
A Jégbüfénél gyülekeznek a Rendszervágás nevű széljobbos demonstráció résztvevői, percről percre nő a kopaszok és a bomberdzsekik száma. Míg a házfalak a közeli millás tüntetésről az oktatási jogokat visszhangozzák, itt a hangszórókból nemzeti rock szól, s a „Fegyverbe! Fegyverbe!”. A kordon mögül az örökradikál vörös és barátnője szemrevételezi az út túloldalán a tízezreket.
– Ezek a Fidesz?
– Nem, ezek a komcsik.
– Nincsenek ezek sokan.
– Nincsenek hát.
Belül már vannak vagy kétszázan. Tele ötletekkel. Interneten terjedt a stratégia, a kordon mögül pár ember időről időre kitör, és megzavarja a millás gyülekezetet. Pórul jár az első fecske, viszik is a rendőrök.
– Nem vihetik el a Gerit! – üvölti valaki, aztán a Hír TV-s kamerát anyázza.
Zagyva György, jobbikos parlamenti képviselő inti le szolidan: – Óvatosan, ők velünk vannak.
Míg a színpadon egymást váltják a hajléktalanok, a melegek jogaiért, a szabad médiáért felszólalók, a Jégbüfé környékét hermetikusan lezárják. Tüntetők, kordon, három tucat rendőr, kordon, tüntetők. A gyűlölet, a kilátástalanság átfröcsög a rácsokon.
– Mocskos zsidók!
– Nácik haza!
– Itthon vagyunk! Moslékzabáló, alacsonyabb rendű faj.
Üvölt egymással a két ellenzéki tábor.
Odébb, a híd felé teljes a nyugalom. Mérsékelt az érdeklődés, LMP-sek gyűjtenek aláírást, kamaszok piknikeznek az aszfalton, nyugdíjasok napoznak. Nagy-Navarro Balázs, Molnár Péter kevéssé lelkesít. Pikó András arról beszél, a Klubrádió győzelme mindenkié.
Mire Simándi Szelim a tüntetés végén ismerteti a Milla „nemzeti minimum”-programját, bemelegedik a lélek a szélen is.
Sajtószabadság, új, a kisebb pártoknak kedvezőbb választási rendszer?
– Tetves zsidók!
Igazságszolgáltatás függetlensége?
– Hej, hej, egyszerűen senkik vagytok!
Szolidaritás, az EU alapértékei melletti kiállás?
– Indul a vonat.
Maradunk, noha harmincas férfitól azt is megtudjuk: – Ha most megvernélek, azt is önvédelemnek hívnák, mert védem a hazámat.
A Rendszervágás színpadán valaki fegyverbe szólítja a város lakóit, utcára hív, mert „egyszer hibáztunk, visszavonultunk az utcáról, mire itt van Európa söpredéke, zsidók, buzik, kommunisták”. Ketten összenéznek:
– Én is hallottam, sokan héberül beszélnek.
Toroczkai László meglepetést jelent be. Bár lekapcsolták nála az internetet, a kihangosított vonal végén maga Budaházy György, a házi őrizetből.
– Hazafiak!
Taps.
– Csellel és fortéllyal túljártam az eszükön!
Mobilinternet. Az a tuti.
– Szép volt, Gyuri!
– Köszönöm a dicséretet, de nem azért mondtam.
Szinte győzött a forradalom.
Aztán hosszú elemzést tart a jobboldali választókról meg az unióról. Közben a kordon szélén Kukorelly Endre is vitába száll.
– Fiúk, ettől vége az országnak. Nem kell mindenkit földbe döngölni.
– Ez csak ellenreakció. Mi a véleményed a Kertész Ákosról?
– Ugyanaz, mint neked.
Ennyiben maradnak. Kukorelly kopaszon, bőrdzsekiben nem lóg ki a sorból. „Talán azt hiszik, jó csávó vagyok nekik.” Feltűnésmentesen a menetet is kíséri, amikor Toroczkai a zászlóval megint vonulni kezd.
– Te zsidó vagy, az arcodra van írva! – köpi a szavakat egy Obersturmbannführer.
Borotvált fej, sörhas, fekete egyenruha. Sárgult fotókról másolhatta a jelmezt, Mekiben gyúrta hozzá a testalkatot. A leszólított értetlenül néz rá.
– Szerencséd, hogy sok itt a rendőr – izzad az indulattól az uniformis, és siet a többiek után a Szabadság tér felé.
A Nádor utcában nagy a feszültség.
– Elütötte! – áll körül egy BMW-t a fekete nép.
A sofőr arca megnyúlik, sápadt, riadtan telefonál. Nem mer kiszállni. Egy idős radikálnyugdíjas fogja a fejét a padon. Már elállt a vérzés a homlokán. Az ijedség nagyobb volt, mint az esés. Azért bevárják a mentőt, a rendőrt.
Közben Toroczkaiék már a Bankcenterben keresik a valutaalap magyar misszióvezetőjét. Hát persze hogy munkaszüneti napon. Nem is találják. A többtucatnyi „hazafi” nagy bátran megijeszt egy remegő portást. Hősiesen eldobnak néhány petárdát. Füst.
– Legalább pénzt hoztunk volna ki – röhög az egyik forradalmár.
Sikítanak a rendőrautók, dübörögnek a rohamosztagosok. Elkéstek.
A bátor nép vidáman vonul át a volt MTV-székház elé. Toroczkai időben szól: nincs értelme másodszor elfoglalni, már üres a ház.
Három siheder kitűzi az árpádsávos és a magyar zászlót. Toroczkai nyújtja a Hunnia-lobogót. Most aztán tényleg, bátran bevették az üres épületet. Az alkalmi vezért felhúzzák a zászlókhoz, onnan szól a néphez: – Ma megmutattuk, bármit meg tudunk tenni. Ott jártunk az uraknál, Rosenbergnél!
2006 tanulságát magyarázza: ma már nem azért kell tüntetni, hogy jót bulizzanak, aztán irány a Gyorskocsi utcai fogda. Csel kell, fortély, azzal alázták meg az imént az IMF-et is.
Az épület oldalában gyülekeznek a rendőrök. Alakzatban várják a parancsot.
– Most menjetek haza, nézzétek a nemzeti médiát! – adja ki az ukázt Toroczkai.
A zászlókat beszedik. Puszi és kézfogás. Férfimunka volt.
Két nappal később is kell a lelemény. Gárdaavatás a Hősök terén. Jobbikos pártigazgató somfordál a színpad körül. Inkognitóban. Tucatnyian játszanak katonásdit. Berreg az aggregátor, kihagy a hangosítás.
Betiltották az egyenruhát? Van másik! Fekete sipka, zöld ing, terepszín gatya. Nem lehet alakzatban álldogálni? Leülnek a legények. A rendőrség oszlat, ha hangosan esküdnek? Fél térden suttogják a jobbszélről hozott igét. Kameraerdő, rendőrosztagok mögött távoli antifák, erőtlen „nácik, haza!”.
Oszolj!
A Milla március 15-i tüntetése:
