Lépéskényszer

- Ön azok közé az elemzők közé tartozik, akik tavasszal egyáltalán nem tartották veszélyesnek, hogy a Fidesz kétharmaddal nyert. Mit várt, mit remélt?

– Az új kormány beiktatása után azt gondoltam: itt egy győztes párt, amelynek elég erős a többsége ahhoz, hogy végre cselekedjen. Ugyanis Magyarország mai gondjainak legfőbb oka szerintem a politikai erők végletes megosztottsága miatti bénultság volt. Mi, külföldi elemzők hosszú éveken át csak vártuk reménykedve, hogy megerősödjön a magyarok politikai kultúrája, a politikusok szóba álljanak végre egymással. Legalább annyira temessék be az árkokat, hogy a legfontosabb reformokról megegyezhessenek. Múltak az évek, kormányzati ciklusok váltották egymást, ám a társadalmi párbeszéd csak nem kezdődött meg. Helyette most valami más, meglepő fejlemény történt: a választók döntése alapján az egyik oldal masszív többségbe került a törvényhozásban. Én pedig őrzöm óvatos optimizmusomat: várom, hogy megkezdődjön az ígéretek teljesítése, például a munkahelyteremtés, az adók csökkentése.

- Önnek tetszik, ami az elmúlt száz napban történt?

– Nem hiszem, hogy egy független külföldi újságíró tetszése fontos volna. Annyit mindenesetre feljegyezhettem, hogy az új kormány óriási energiával látott hozzá új törvények megalkotásához. Ezeknek a törvényeknek egy része kétségtelenül nyugtalanító, a Transparency International, a TASZ éles bírálata több esetben helytálló. Ettől függetlenül még várjuk, elvárhatjuk a döntően fontos kérdésekre, a gazdaság kulcskérdéseire adott jó válaszokat.

- Tavaly megjelent Befejezetlen forradalom című könyvében arról ír, hogy a magyar pártok félreértették a demokrácia lényegét, és egymás között osztották fel azt a hatalmat és befolyást, amely a civil társadalomnak, az embereknek járna. Ez nem döntően fontos ügy, nem kulcskérdés?

– De igen. Most is úgy gondolom, hogy a magyar politikusok – talán az LMP vezetőinek kivételével – túlbecsülik a pártok szerepét a demokráciában. Tény, hogy a magyar pártok még mindig a hatalom megszállottjai, és ez jól látszik a Fidesz-kormány első intézkedésein is. Több mint kétharmad az övék, de még mindig a befolyásuk növelésével vannak elfoglalva. Nagyon remélem, hogy a helyhatósági választás után a Fidesz végre lazít, és elhiszi magának, hogy akkor is meghatározó kormányerő, ha másokra is odafigyel.

- Ön mit gondol a Nenyiről? Volt Magyarországon forradalom?

– A könyvem címe is azt üzente: Magyarországon befejezetlen maradt a forradalom. Ám a pártok természetesen nem tudnak forradalmakat megvívni a szavazófülkékben. Orbán Viktor ezzel a megfogalmazással Antall József híres replikájára kívánt rímelni: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!” Persze most sem volt forradalom, de sajnos az emberek többségéhez nem jutott el a nyilatkozat igazi üzenete – amely hasonló, mint amit Navracsics Tibor mostanában a közjó képviseletének fontosságáról mond.

- De hát fontos közintézmények pártkatonák irányítása alá kerültek, és az önkormányzati választás rendszerét úgy alakították át, hogy csökkentsék a riválisok esélyét. Ön érti, hogy a közjó érdekében ki kivel működik együtt a Nenyi rendszerében?

– Számomra is csalódás volt, hogy a kormány szinte mindent ellenőrizni akar, amihez hozzáfér, de annak is tudatában vagyok, hogy nagy változásokra van szükség mindenütt. Ha nem is forradalomra. Az lenne a nagy változás, ha sikerülne négy év alatt négyszázezer munkahelyet létrehozni. Mert valójában nem az számít, hogy milyen a kormánypártok és az ellenzék viszonya. Az számít, hogy az embereknek van-e munkájuk, és működnek-e az állampolgári jogaiknak a garanciái.

- Az, ami a médiatörvény ügyében történik, erősíti vagy gyengíti az állampolgári jogokat? A szólás szabadságának ügyét?

– Magyarországon igenis szólásszabadság van. Magam is osztom az új médiaszabályozási rendszerrel kapcsolatos kritikákat, de azt is látom, hogy a korábbi rendszer nem működött. Tisztázzuk: az ellenzéknek és az ellenzéki sajtónak – például az önök lapjának – a kritikája érvényes az új kormánytöbbség számos lépésével kapcsolatban. De itt az ideje, hogy a magyarok véget vessenek a politikai szereplők közötti hidegháborúnak. Ez önöknél olyan, mint a nemzetközi fegyverkezési verseny eszkalációja volt. Mindkét oldal belefáradt, ám egyre újabb és újabb fegyvereket vet be, egyre növeli támadásainak erejét. Szerintem a leszerelési tárgyalások ügye jó modell lehet az önök számára: megmutatja, hogyan lehet megállítani ezt a folyamatot.

- Sokan úgy látják: most az erősebbik fél inkább az ellenség megsemmisítésére törekszik, így akar véget vetni a folyamatnak.

– Senki sem semmisített meg senkit. Az ellenzék létezik, teszi a dolgát. Ellenségek pedig amúgy sincsenek a politikai porondon. Inkább az a baj, hogy valóságos sortűz zúdult Orbán Viktorra, amikor azt mondta, tíz év alatt egymillió munkahelyet akar létrehozni. Hogy képzeli? Csak négy évre kapott mandátumot – mondták. Pedig a cél igenis jó és helyes.

- Könyvében a magyarországi pártok túlhatalmáról írt. Lát esélyt arra, hogy a civil társadalom belátható időn belül visszavegye a jogait az államtól és a pártoktól?

– Kétségtelen, hogy én nem a pártok, és nem az állam pártján állok, hanem az állampolgári jogokban, a civil szabadságeszményben hiszek. Az viszont tény, hogy a civil társadalomról, szabadságjogokról csak jól működő országban van értelme beszélni. Mert megváltoznak a prioritások, ha valakinek nincs munkája, ha a hazája sehová sem tart. Magyarországon pedig éppen ez volt a helyzet: az ország irány nélkül sodródott, a korábban fejletlenebb versenytársai sorban lehagyták – ezt sokkoló volt látni. Ilyen helyzetben cselekedni kell, dönteni a jövő kulcskérdéseiről. Például arról, hogy szabad-e Magyarországnak továbbra is olcsó munkaerővel vonzani a befektetőket. Vagy azt kell-e mondania, amit például Szlovénia: mi pedig igenis magas bért követelünk a jól képzett szakembereknek. Csakhogy ehhez jól képzett szakemberek kellenek. Amihez meg oktatási reformra van szükség. Ma ez az egyik sorskérdés. Képes lesz-e a mostani kormány a szükséges reformokra, és képes lesz-e közben munkahelyeket teremteni? Képes lesz-e ez a kormány ezt az országot elvezetni abba az új évszázadba, amely már régen megkezdődött? Ez számít, és a pártpolitikai csaták nagyon is mellékesek. Az emberek működő országot akartak végre, ezért szavaztak annyian a Fideszre.

- Ha jól értem, önt nem teszi boldoggá az, amit a Fidesz az első száz napban művelt, de abban reménykedik: talán így gyűjt erőt a kormány a szükséges cselekvéshez.

– Igen. Magyarország túl sokáig pangott. Ma szüksége van erős kormányzásra. Abban reménykedem, hogy a helyhatósági választás után lezárulhat a politikai hidegháború hosszú korszaka. A Fidesz végre lazít, elhiszi, hogy már nem az a dolga, hogy minél nagyobb hatalomra törjön. Nagyvonalúbb lesz, képes valódi párbeszédre az ellenzékkel és a civilekkel. Amihez persze az ellenzéknek is változtatnia kell az alapállásán. Én így gondolom.