Lenullázott tolerancia
Híve vagyok a közutakon bevezetett zéró toleranciának. Nincs kecmec, senki ne igyon, ha volán mögé ül, tartsa magánál az összes igazolványát, ne telefonálgasson se a bankjának, se a szeretőjének, ne repesszen 230-al az M7-es autópályán, ne lépje túl a városi 50km/órát, ellenben jöjjön a rendőr, tisztelegjen és mondja, hogy jó napot kíván, továbbá kérje a forgalmi engedélyt, a jogosítványt és a személyi igazolványt.
Csak és kizárólag arra kell vigyázni, de arra nagyon, hogy a közlekedés résztvevői között, úgy értem egymás között ne uralkodjon el a zéró tolerancia. Mert van rá esély! Személyesen találkoztam vele. A lenullázott toleranciával.
Békésen, értsd a megengedett 50 kilométeres sebességgel poroszkálok a budafoki (XXII. kerület) Háros úton lefelé, a Duna irányába. Mögöttem egy hondás nyomul(na), de szembe forgalom van. Nem tud előzni, dudál, integet, fenyeget, centiméterekre csökkenti a követési távolságot, más szóval nulla tolerálja, hogy tisztelem a közlekedési szabályokat. Arra motivál, hogy lépjem túl a sebességhatárt, mert ő siet. Nem teszem meg ezt a szívességet, tartom az ötvenet.
Tovább a teljes írásra
Miskolczi Miklós blogján.
