Lehűtött kedélyek
Lejárt a liberális gazdaságpolitika ideje! – jelentette be egy lendületes, nagy apparátusok élén szolgálatra kész Matolcsy György múlt csütörtökön a Gundel étteremben a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének kissé komor hallgatósága előtt. A jól szituált közönségen látszott: bár mutatják nekik, még nem látják az alagút végét. Még minden viszontagságot lehetségesnek tartanak. BARÁT JÓZSEF járt a helyszínen.
Lapzártakor érkezett a hír: az Európai Bizottság és az IMF közös tárgyalóküldöttsége nevében Barbara Kauffman delegációvezető kijelentette, hogy a bizottság elégedett a magyar gazdaság konszolidációjával, és teljesíthetőnek tartja a 2010-es hiánycélt. Az IMF képviselője, James Morsink közölte a Fidesz vezetőivel: a szervezet nem tolerálná azt a párt jelzéseiből kiolvasható gazdaságpolitikát, amely 7 százalék fölé lökné a hiányt.
A liberálisok azt hiszik, hogy az egyensúly mindenek fölött való, de ez nem így van, mondta a Fidesz (egyik) vezető gazdaságpolitikusa. Kifejtette: túlhaladott az elmélet, amely szerint a fellendülésnek az egyensúllyal kell kezdődnie, hogy a beruházásokba áramoljon a tőke, a befektetések foglalkoztatást fialjanak, az meg növekedést. Matolcsy szerint a szociális piacgazdálkodási modellé a jövő, amely szerint nem az egyensúlyra, hanem a foglalkoztatási mutatókra kell építeni. Ha ugyanis nő a foglalkoztatottak száma, akkor beindul a növekedés, ez megteremti az egyensúlyt, így tovább nőhet a foglalkoztatás szintje.
Matolcsy György, a Fidesz-kormány második két évének gazdasági minisztere, a Széchenyi-program, a Fidesz lakástámogatási rendszerének atyja – Járai Zsigmonddal ellentétben – sohasem volt a kemény költségvetési szigor embere. Mostani közönségén látszott, bár szeretnék hinni, hamar megvalósítható ígéretnek venni, amit hallanak, de erre egyelőre képtelenek.
– Nézze – mondta a 168 Órának Futó Péter, az MGYOSZ elnöke –, számunkra nincs fontosabb ígéret annál, mint amit Orbán Viktortól hallottunk, hogy tíz év alatt megteremthető egymillió új munkahely. Nemcsak a mi számunkra, de az ország számára is tragikus, hogy 50-55 százalékon áll a foglalkoztatás az uniós átlagnak megfelelő 67 helyett. Ugyanakkor tudjuk, hogy fiskális stabilitás nélkül nem lehetett továbblépni, látjuk, hogy a világ értékeli a hiánycsökkentést.
És tényleg: nyilvánvaló, hogy nem lesz könnyű megtalálni az új munkahelyek létesítésének forrásait. Hiszen maga Matolcsy is a Nobel-díjas Joseph Stiglitz közgazdászt idézte a válság alakulásáról: még távolról sincs vége. A várható Fidesz-kormány gazdasági tárcájának (egyik) várományosa szerint 2013 előtt nálunk nem lesz fellendülés, addig visszaesésekkel tarkított stagflációra számít. Nyilvánvaló tehát, hogy az új kormánynak nem lesz fiskális mozgástere, költségvetési eszközökkel nem operálhat. Matolcsy azonban lát kiutat: a gazdaságot monetáris, tehát jegybanki eszközökkel, például alacsonyabb alapkamattal élénkítené, a bankok kéthetes jegybanki betétekben lefagyasztott pénzét pedig a piacra terelné.
– A pénzszűkéből pénzbőséget kell teremteni, a bankokat hitelezésre kell ösztönözni – hangoztatta a szónok.
A pénzbőség lehetőségét persze boldogan fogadnák a gyáriparosok (is), ám a kedvező kilátásokat beárnyékolja, hogy Matolcsy szerint a kormány 3,8 százalékos hiánycélja nem tartható, a Fidesz egyenesen ennek majdnem duplájával, 7,3-7,5-tel számol. Az ellenzéki párt szakértői szerint az elmaradó bevételek 140-190 milliárdos bizonytalansági tétele rendezhető a tartalékokból, ám ők úgy számolnak, hogy megugrik a kiadási oldal is, méghozzá százmilliárdokkal. A Növekedéskutató Intézet igazgatója szerint számos célra kell több pénzt adni, mint amennyivel a kormány számol: pénz kell majd az MNB veszteségére, az MFB árfolyamgarantált hiteleiből keletkező többletigényre, a BKV-ra, a MÁV-ra, a kórházakra és az állami bürokráciára, ha nem változik a struktúra.
