Legújabb szövetségesünk: Albánia

A népi Kína után, amely töretlenül halad a pártállami kapitalista diktatúra útján, most újabb (stratégiai?) szövetségesre lelt Orbán vezér. Úgy látszik, ha valamely ország nagyon magas szinten tesz látogatást az orbáni Magyarországon, az mindjárt megkapja a kitüntető címet, ráadásul agyba-főbe is dicsértetik a szeretett nemzetvezető által. Nem lennék meglepve, ha nemsokára hazánkban üdvözölhetnénk az ukrán, a fehérorosz, később talán a kubai, a venezuelai, netán az észak-koreai vezetőket. Egyébként Ukrajnában nem vagyok biztos, ahogyan Szerbiában sem, hiszen ők az unió felé igyekeznek, és hát Orbánnal haverkodni mostanában nem sokat lendíthet az efféle ambíciók megvalósíthatóságának tekintetében. A törökökben viszont talán bízhatunk, ha már eléggé megsértődtek, és végleg lemondtak EU-s álmaikról.

Most Kína után Albániánál tartunk, amelynek miniszterelnöke olyan szívélyes fogadtatásban részesült, hogy még tán Angela Merkel is megirigyelhetné, ha idejönne. (De nem jön ide, ehelyett már többedszer szólítja magához raportra Európa fenegyerekét.)

Gondolom, Sali Berisha maximálisan meg volt elégedve, amikor vendéglátója példaértékűnek nevezte az albán demokráciát – ilyet még biztosan nem mondtak neki –, és máris unióérett országgá nyilvánította a „növekvő” államot. Attól meg egyenesen meghatódhatott Albánia első embere, hogy „elkötelezett szabadságharcossá” nyilvánította a magyarok vezére, hiszen az egyik legkeményebb diktatúrában szocializálódott, és mint ilyen egész népével együtt nagyon megtanulhatta érezni a különbséget elnyomatás és szabadság között. (Ezek szerint Orbán csak gyenge kezdő lehet, hiszen Európa legpuhább diktatúrájában volt szerencséje nevelkedni.)

Az albán–magyar kapcsolatok kitűnőek, az albán gazdaság elrugaszkodóban (akárcsak a miénk), autópályák épülnek, amelyekben magyar befektetők is részt vesznek (csak nem a papa vagy a Közgép?), az albán fiatalok meg idejönnek tanulni (ha lesz rá pénzük), sőt egyenesen átveszik Hoffmann Rózsa oktatásfinanszírozási modelljét, annyira megtetszett nekik. Minden a legnagyobb rendben, a kapcsolatok bővülőfélben, az elrugaszkodás sikere nem lehet kétséges, hamarosan jöhet az (együtt)emelkedés.

Addig is éljen az albán és a magyar nép megbonthatatlan barátsága! Most már legalább ketten vagyunk a világ világossága, illetve Európa világítótornya – amint azt emlegették valaha illír testvéreink Enver Hodzsa országlása idején.

Gulyás András
E-mail