Last minute összefogás

- Az újratervezés a helyzethez való dicséretes alkalmazkodás vagy bűnbakkeresés?

– Mindkettő. Bajnaiék bejelentésében szerepet játszik az, amit már korábban is hangoztattak: ha a Demokratikus Koalíció tartósan 5 százalék fölé kerül, újra kell gondolni az ellenzéki stratégiát. De emellett fontos szempont a DK pacifikálása, hiszen az elmúlt hónapokban látszott, komoly károkat tud okozni kívülről a két szövetségesnek. Bajnai most egy rossz és egy még rosszabb megoldás közül az előbbi mellett döntött. Ha minden marad a régiben, egyszerre kellett volna Gyurcsány és a Fidesz ellen kampányolni. Ugyanakkor az Együtt-PM jelentősen zsugorodott, nyilvánvaló, hogy Bajnai Gordon nem lehet miniszterelnök Mesterházyval szemben. Ezért most egy látványos gesztussal megmutatja a választóknak: kész feladni az ambícióit, de egyúttal a felelősséget Mesterházy Attilára vagy egy harmadik jelöltre tolja az esetleges vereségért. Így elmondhatja, ő megmenteni próbálta az összefogást, nem rajta múlt. De miközben „önfeláldozó” döntést hozott, ne feledjük: a jelen állás szerint az Együtt-PM nem érné el a 10 százalékos parlamenti küszöböt. A közös lista viszont biztos bejutást hozna.

– És azt is szokás várni tőle, hogy egy csapásra visszaadja a győzelembe vetett hitet.

– A már elkötelezett baloldali szavazókban tényleg megerősítheti a reményt, és lehetőséget teremt arra, hogy a baloldal februárt követően végre kampányoljon, ne csak belháborúkat vívjon. De aki az események mögé néz, láthatja, hogy Bajnai a hátralépésével elismerte: az Együtt-PM eddigi stratégiája kudarcot vallott. Mostani döntésükkel lemondtak a bizonytalanokról, a kormányból kiábrándultakról, a mérsékelt konzervatívokról, akikre hivatkozva Gyurcsányt távol tartották. Márpedig eddig a fő tétel az volt, hogy a kormányváltáshoz őket kell megszólítani. Azon, hogy Gyurcsányt is be lehetne venni, kiszivárgott hírek szerint Bajnai szűkebb csapata már nyáron gondolkodott, de akkor ezt főleg a PM ellenezte hevesen. Meglepőbb, hogy most hirtelen a közös lista is szóba került. Ami kommunikációs szempontból...

– ...finoman szólva necces, hiszen augusztus óta csak amellett érvelnek, hogy jó a külön lista plusz koordinált jelöltállítás, mert nem kell elvtelen kompromisszumokat hoznia a választónak.

– Igen, Szigetvári Viktor, aki 2010 nyarán leírta, a közös lista a legjobb megoldás, egész ősszel magyarázta, hogy nem úgy gondolta, most meg kiderülhet, mégis.

– De az imént azt mondta, hogy mivel lemondanak a bizonytalanokról, nincs honnan bővülni. Így az új stratégia sem lesz győztes.

– Felelősséggel senki sem mondhatja meg, hogy az egymillió bizonytalan a finisben merre mozdul. Abban viszont biztos vagyok, hogy a
bizonytalanok tömegei nem csak azért fognak az ellenzékhez pártolni, mert létrejön a közös lista.

– Hanem?

– Az utolsó pillanatban a választások idehaza többnyire arról szólnak, hogy Orbán Viktor legyen a miniszterelnök, vagy ne. Ez a lélektani helyzet mozdítja meg a bizonytalanok tömegét. Akikről közkeletű tévedés azt feltételezni, hogy tájékozatlanok, határozatlan értékrendűek. A bizonytalanok különbözőek, de sokan éppenséggel túlságosan tájékozottak ahhoz, hogy biztosan elköteleződjenek. Ám az utolsó pillanatban az Orbán-szeretet vagy -utálat viheti urnákhoz őket.

– Az MSZP lépéskényszerbe került. Mit reagálhat?

– Feltételezhető, hogy ugyanazt fogják tenni, mint a tavalyi év elején: megpróbálnak az élére állni annak, aminek nem vethetnek gátat, és a legerősebb ellenzéki pártként a tárgyalást kézben tartva irányítani próbálnak.

– Mesterházy Attila beveszi a DK-t Gyurcsánnyal együtt, hogy aztán ő vezethesse a listát?

– A törekvése vélhetően ez, és nyilatkozatai szerint ma már Bajnai le is mondana a listavezetésről. Így a legnagyobb akadály elhárult Mesterházy elől.

– De a vállalás kockázatos, hiszen felelőse lesz győzelemnek, kudarcnak egyaránt.

– Igen. De az MSZP pártelnökeként mindenképp felelős lesz az eredményért. Ő szervezte át, vonta hatalma alá a pártot, irányította az eddigi egyeztetéseket. Így egy második bukott választás után nincs vesztenivalója.

– Ha egyáltalán lesz közös lajstrom.

– Amennyiben nem lesz, az nyilvános beismeréssel ér fel: nem hisznek igazán a győzelemben. Nyilván lesznek viták a listavezetőről, arról, hogyan osszanak el három párt között 30-40 befutó helyet, de ennél nagyobb gond az egyéni körzeteké. Gyurcsány sokszor nyilvánvalóvá tette, az ő szemét nem lehet kiszúrni 5-10 hellyel, valódi frakciót akar. Csakhogy arra a sakkozásra, ami várható, korábban egy év sem volt elegendő. Most jut rá szűk egy hónap.

– Bajnai azt mondja, az MSZP-vel kötött szövetség az alap, míg Mesterházy hét eleji interjújában utalt rá: ha változtatnak, elemezni kell azt is, hogy a DK és az Együtt immár hasonló támogatottsággal rendelkezik. Vagyis ha nyitnak, annak az Együtt issza meg a levét.

– Így van, ez burkolt fenyegetésként is értelmezhető. Ráadásul Bajnai korábbi interjúiban megígérte, hogy a szövetség bővítésekor engedményeket fog tenni, ami nyilván nem csak az ő szerepére vonatkozik.

– Ha Gyurcsányt beveszik, hol a vége? Felkészül Fodor Gábor, Schmuck Andor?

– Ha a három főszereplő megállapodik, az talán akkora előrelépés lesz, hogy nem kell a többiekkel folytatni az egyezkedést. Az mindenesetre valószínűtlen, hogy ezeken a komoly támogatottsággal és szervezeti hálóval nem rendelkező szereplőkön fog elbukni az összefogás.

– Bajnaiék mit rontottak el nyár óta?

– Bár szervezetileg, infrastrukturálisan komoly hátrányban voltak az MSZP-vel szemben, az Együtt-PM legnagyobb hibája az volt, hogy rosszul mérte fel az erőviszonyokat és a saját lehetőségeit. Túl magas tétre kezdtek el kártyázni. Azt gondolták, Bajnai elérheti a kormányfőjelöltséget egy kedvező lélektani pillanatban. Ennek volt racionális alapja, hiszen sokáig vezette Mesterházyval szemben a személyes népszerűségi listákat, és lett volna esélye, ha az MSZP-n belül átrendeződést tud generálni a megjelenése. De őszre riválisa behozta, és megelőzte. Ma már látszik: Bajnai számára jobb lett volna, ha már nyáron visszalép Mesterházy javára. Ugyanott lennének, ahol most, de kevesebb sérüléssel megúszták volna.

– A DK viszont saját szempontjából remekül menedzselte az elmúlt hónapokat.

– Így van, de azért ünneprontó lennék: Gyurcsány pártja önmagához képest csak 2-3 százalékot erősödött, vagyis nem történt hatalmas áttörés. Ám kétségkívül sikerült átvennie a két másik ellenzéki párttól az összefogás jelszavának meghatározását, amelyet azok nem definiáltak elég határozottan előzőleg.

– Attól, hogy személy szerint a három pártvezető ön szerint nem fogja tudni megszólítani a bizonytalanokat, legalább üzenhetnének
nekik. Ceglédi Zoltán múlt heti interjúnkban szemükre vetette: eddig meg sem próbálták. Azt látjuk, hogy közleményt ellenközlemény, sajtótájékoztatót reagálás követ, plusz akad néhány molinó és Facebook-bejegyzés. Elég sovány.

– Ha visszaemlékszünk az elmúlt évtizedek kampányaira, komoly tematikai szegénységet látunk, és folyamatos süllyedést. 2001-ben még beszéltek a nyugdíjrendszerről, oktatásról, egyáltalán, a reform szó használatos kifejezés volt. Ma már arról szól a kampány, ki kokainozott, ki mennyit lopott, ki követett el választási csalást. Ezek persze kikerülhetetlen témák, a probléma az, ha ezen kívül nincs más. Márpedig nem nagyon van. Nem csak a baloldal jövője szempontjából, a magyar politika színvonalának emelése érdekében is hosszabb távon ennél jóval többre lenne szükség.

– Ön a választót is kritizálni szokta azért, mert nem lép fel megrendelőként.

– Kissé igazságtalan lehet innen, az Európa cukrászdából a gazdálkodó szemére vetni, aki érthető módon nem újságot és közgazdasági elemzéseket olvas egész nap, hogy neki is felelőssége van. Pedig van. A politika csak akkor újulhat meg, ha a választót érdekli, hogy például a pártfinanszírozás szürke zónái miatt hova tűnik évente a magyar GDP 15-20 százaléka, vagy hogy tesz-e a politika érdemi lépéseket a versenyképes oktatás megteremtéséért. Mi viszont közömbösek vagyunk, a megrendelői helyett a pártkatona szerepét vállaljuk. A nem kivételesen jó képességű politikusoktól pedig nem is lehet elvárni, hogy ezen önszántukból változtatni akarjanak.

– Kampánymeccsben van bármi esélye az ellenzéknek úgy, hogy a felület, a pénz a kormányoldalon van?

– Ha megnézzük a Fidesz ellenzéki teljesítményét a rendszerváltástól kezdve, s különösen a 2002 és 2010 közötti időszakban, azt látjuk, hogy hátországot építettek, utánpótlást szerveztek, sajtót, elemzői csapatot teremtettek maguknak. Ami a baloldalon mind-mind hiányzik.

– Általában arra hivatkoznak, hogy nincs miből, a Fidesz keze van a pénzcsapokon, ráadásul a tehetős vállalkozók még amikor a bal van kormányon, akkor is a jobboldalt támogatják.

– Igen, ez szokott lenni a mentség. Csakhogy a Fidesz sem volt mindig helyzetben, a baloldal horizontja viszont ma legfeljebb 2014-ig tart, és addig, miképp lehet megosztani a felelősséget. Egyetértek Ceglédi Zoltánnal: nincs gyors megoldás, a Fidesz sikerének kulcsa is az építkezés, a kivárás volt. Korábbi teljesítményét lehet és kell kritizálni morális alapon, de az eredményessége kétségbevonhatatlan. Biztos, hogy lehet tisztábban és etikusabban, de stratégiai gondolkodás nélkül nehéz győzni. Nem látom be, hogy a baloldal 2010-es bukása után, az azóta mutatott teljesítménye alapján, vagy akár most, egy esetleg hirtelen összehozott – persze a saját szempontjából optimális – közös listától miért pottyanna az ölébe a kétharmad.