Lapajánló – Vissza a médiába
A 168 Óra címlapján Simon András, aki régebben sok televíziós hírműsornak volt a vezetője, aztán több évig dolgozott a Nemzeti Bank szóvivőjeként, és most visszatér a médiába, esténként láthatjuk majd az ATV híradóiban. Az ATV-ről azt mondja, hogy az testesíti meg leginkább a számára fontos közszolgálati értékeket, a közmédiában ugyanis „tombol a tisztogatás, minden váltás után egyre alacsonyabb szintre hatolnak le a személycserékkel. Képletesen szólva nemcsak az épületet bontják le, de még a földet is kicserélik” – mondja Simon András, aki decemberben már feltűnik a képernyőn. A hetilap digitális változatát lapozhatja végig.
A Fidesz-kormány folyamatos szemfényvesztéseiről szól Mészáros Tamás vezércikke.
A 168 Óra tudósít a szocialisták idei utolsó választmányi üléséről, amelynek résztvevői azt hangsúlyozzák, hogy az összefogás létrejött, Gyurcsányék iránt nincs bizalmuk. A tudósítás címe: Ferivel nem lehet.
Notesz című rovatunkat ezúttal Vásárhelyi Mária jegyzi, aki egyebek mellett arról ír, hogy a Magyar Nemzeti Arcvonal nyilas szervezet Krisztus nevében, a megtisztulás jegyében dobott tűzre könyveket, és a máglya tetején Radnóti Miklós kötete égett.
Ugyancsak ezzel és a kettétört Radnóti-szoborral foglalkozik Nagy Bandó András, aki közreadja a témával kapcsolatos e-mail-váltásait. Egyik barátja ezt írja: „Egy minden ízében átpolitizált, igénytelen, szétrohasztott világban nincs is mit csodálkozni ezen.”
Orbánék ellopták a szavakat – ezt a címet adtuk a 168 Óra internetes vitafórumának. Az apropót az adja, hogy a Neue Zürcher Zeitung azt írja: Magyarországon a parlamenti többség megpróbál kisajátítani egy egész szókincset. A vita résztvevői ezt visszaigazolják. Egyikük azt írja: „Orbánék előbb kisajátították a „polgári” szót, most a „nemzeti” szóban dagonyáznak.” Másvalaki úgy véli: „Ez a politikai „újbeszéd” – súlyosbítva a hazudozással – a demokrácia halálát jelentheti.” A vita harmadik résztvevője szemelvényeket ad egy képzeletbeli Fidesz-magyar kéziszótárból.
Egy interjúban bemutatjuk Komáromi Zoltánt, aki háziorvos Budán a XII. kerületben, ám Csongrád megye egyik választókerületében közös ellenzéki jelölt, nem mellesleg az Együtt 2014 egészségügyi szakpolitikusa.
Múlt heti számunkban Szakály Sándorral, a Veritas Történetkutató Intézet várható igazgatójával közöltünk interjút, folytatásként most a történészek véleményét kérdeztük. Kifejti álláspontját Ormos Mária, Ungváry Krisztián és Rainer M. János, aki úgy véli: „A kormány egyetlen tetten érhető törekvése a két világháború közötti rendszer nyílt rehabilitációja.”
Például Patrubány – ez pedig az én rövid jegyzetem címe. Amelyben idézem a Magyarok Világszövetsége elnökének elképesztő szövegét. Patrubány ugyanis azt mondja: „Horthy lehet, hogy antiszemita volt, de mint államférfi maradéktalanul ellátta a kötelességét az ország zsidó állampolgáraival szemben is.” Hogy rövid legyek: szerintem Patrubány kíméletlen érzelmi fogyatékos, aki méltó a közmegvetésre.
Bölcs István folytatja Így éltünk című sorozatát, amelyben a kitagadott esztendőkről ír, azokról az évekről, amelyeket saját korosztályának át kellett élnie. Részlet: „Az én generációm látott Sztálin-gyertyát, hallott Sztálin-orgonát, evett Hitler-szalonnává züllött marmeládot, volt nekünk vitéz nagybányai legfőbb hadurunk, volt nyilaskeresztes nemzetvezetőnk, támadt népünknek bölcs atyja, legutóbb egyenest vezérlő tábornoka – és itt vagyunk jobbra meg balra rángatva.”
A Glóbusz rovatban alig egy hónappal ezelőtt Aczél Endre már jelezte, hogy az iráni atomprogram dolgában megegyezés jöhet létre Washington és Teherán között. Az alku most vasárnap hajnali háromkor Genfben létrejött. A helyzetet Aczél Endre ismét elemzi.
Ausztriából Szászi Júlia tudósítja önöket arról a feltevésről, hogy egy alapítvány törvénytelenül megszerzett műkincsek menedékéül szolgál Bécsben. A gyűjtemény először az elhurcolt zsidóktól elkobzott festményekkel gyarapodott, a törvényes tulajdonosok, illetve az örökösök – nyolcvan-kilencvenéves emberek – most a visszajuttatásukra várnak.
Székely Ilona egy megújult zsinagógát mutat be. Szénási Sándor gyalog bóklászik, botorkál a fővárosi csatatéren. Bolgár György folytatja sorozatát, amelyben szembeállítja a jobboldal kijelentéseit és a tényeket. Buják Attila riportban számol be a Józsefvárosi piac kapuzárás előtti pánikjáról. Jolsvai András fölidézi azt a húsz évvel ezelőtti újságtárcáját, amely életének legnagyobb sikerét hozta. Pungor András születésnapjának évfordulóján Ady Endrére emlékezik, a ma is érvényes Adyra, aki kárhoztatta a korrupciót, az ország elmaradottságát, a magyar választási harcot és az antiszemitizmus terjedését. Ady publicisztikáját úgy idézhetjük, mintha ma írta volna, mintha ma kérdezné: „Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim?”
