Lapajánló – Találkozás egy fiatalemberrel
Mielőtt részleteznénk a hetilap szokásos ajánlóját, azt javaslom: koccintsunk együtt az irodalomra! Könyv és bor című összeállításunkban interjút olvashatnak Spiró Györggyel, és igazi választékot kínálunk a könyvolvasó újságolvasónak. Könyv és bor. Egy könyv, egy korty, egy kilencoldalas melléklet a 168 Órában az olvasó ország ünnepén.
Most pedig vessünk egy pillantást a címlapra, ahol egy középkorú, őszülő, elegáns úr látható öltönyben és nyakkendőben, valamint egy huszonhat éves fiatalember, rövid ujjú pólóban, szakállasan, válláról vászonhátizsák lóg. Orbán Viktor és Orbán Viktor. A kép valójában montázs: találkozás egy fiatalemberrel. Nagy Bandó András írása arról szól, mi a különbség a huszonhat éves és az ötvenkét éves Orbán Viktor között.
A miniszterelnök túl sok frontot nyitott egyszerre, írja vezércikkében Vásárhelyi Mária. És így folytatja: „Saját közvetlen környezetén kívül csaknem mindenkinek hadat üzent. Nemcsak a bankok, a multik, a külföldi befektetők lettek az ellenfelei, hanem becsapta, megalázta a rendvédelmiseket, a pedagógusokat, az egészségügyi és szociális szférában dolgozókat, a kisebbségekhez tartozókat, vagyis a most »új húrokon« megszólítani kívánt, keményen dolgozó kisemberek minden rétegét.”
Mészáros Tamás publicisztikája ugyancsak az elmúlt öt év miniszterelnöki értékeléséről szól, megállapítva: „Minduntalan rá kell döbbenünk az Orbán-beszédekből áradó nyomasztó politikai cinizmusra.”
Az önértékelő „ötév-értékelőről” vitáznak a 168 Óra internetes fórumának a résztvevői is. Egyikük megjegyzi: „Nagy a baj, amikor az ember már saját magának is hazudik, s még súlyosabb, hogy el is hiszi!”
Dúl a jobboldali médiaháború. Habony Árpádnak nem sikerült pótolnia a ma már ellenzékinek tekintett Simicska-féle médiabirodalom orgánumait. A részletek ismeretében azt mondhatjuk – és a 168 Óra cikke is ezt támasztja alá –: Orbán a Simicska elleni támadással öngólt rúgott.
Folytatódik politikai elemzők és publicisták vitája arról, hogy kialakulhat-e a jelenlegi hatalommal, illetve egy esetleges Fidesz–Jobbik-összekapaszkodással szemben egy érzelmi nagykoalíció. Ezúttal Szelényi Iván szociológus írását közöljük, amelyben egyebek között megállapítja: „Ha 2018-ban egy új arculatú, euroatlanti politikusok által vezetett Fidesznek kellene koalíciós partner, akkor az érzelmi koalíció akár kormányzati szerepbe is kerülhetne.”
Beperli a Fideszt a Helsinki Bizottság, mivel a kormánypárt az ötvenes éveket idéző közleményben a spekuláns pénztőke politikai megrendelését teljesítő álcivilnek titulálta a jogvédő szervezetet. Kádár András Kristóf, a szervezet társelnöke nyilatkozik a 168 Órának, de az interjú kiegészítéseként kifejti véleményét az ügyről Oli Henman, a Nemzetközi Civilszervezeteket Figyelő Intézmény munkatársa, Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány igazgatója és Majtényi László, az Eötvös Károly Intézet elnöke is, aki szerint a Fidesz támadása a civilek ellen „nyelvileg primitív, intellektuálisan minősíthetetlen”.
Kerék-Bárczy Szabolcs a Népszabadságnak írt cikkében arra figyelmezteti a keresztény középosztályt, hogy az Orbán-rezsim súlyosan becsapja, amikor polgári értékekről hazudozik. A 168 Óra kérdéseire válaszolva ezt részletesebben is kifejti az olvasóknak.
Lapzártakor érkezett a hír: hűtlen kezelés és csalás miatt nyomozást rendeltek el a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke ellen. Gömöri Zsolt interjút adott a 168 Órának, amelyben ártatlannak mondja magát, tiszta lelkiismeretűnek, és közli, hogy nem fog elszaladni az eljárás elől. Igen ám, de megszólaltattunk egy ismert paralimpikont, Dani Gyöngyi kerekes székes vívót is, aki viszont elmondta, hogy Gömöri Zsolt csak gazdasági eszköznek tekintette a sportolókat, akik féltek tőle. Elmondta azt is, Gömöri üvöltözött velük a telefonban, és azzal fenyegette őket, ha még egyszer nyilatkozni mernek, megvonja a nélkülözhetetlen támogatást.
Kultúra rovatunkban interjút olvashatnak Mohácsi János rendezővel, aki egyebek mellett arról beszél, hogy a színháznak szembesítenie kell a nézőt a valósággal. A beszélgetésben szóba kerül a politika és a kultúra viszonya is, és Mohácsi most is kimondja, amit gondol: „Már az arcoskodó államtitkárok is ugyanúgy ontják magukból a sötétséget, mint Kádár korában a pártkatonák.”
