Lapajánló – Hegyi Barbara karácsonyai

Szénási Sándor beszélgetett Parti Nagy Lajossal, aki a hazai politikai helyzetet elemezve azt mondja, nincsenek illúziói. Egyik mondata mindannyiunknak szóló figyelmeztetés: „Ha az ellenzéki pártok tehetetlen asszisztálásával újraválasztja a rezsimet a szavazók többsége, hát meg is érdemli.”

Magánvélemény című írásom azokról az országgyűlési képviselőkről szól, akik a parlament folyosóján elmenekültek a riporteri kérdés elől, vagy csak hebegve-habogva tudtak válaszolni arra, hogy legyen-e lovasszobra Horthy Miklósnak Magyarországon.

Berkó Pál annak a szerkesztői instrukciónak igyekszik megfelelni, hogy karácsonyra valami emelkedettet írjon. Írásának illusztrációjaként látjuk, amint Orbán Viktor magasra emelkedik egy ünnepi asztalon, hogy megszerelje a karácsonyra feldíszített csillárt.

Nagy Csaba Zimonyi Attilával beszélgetett, aki az idén Nobel-békedíjjal kitüntetett Vegyifegyver-tilalmi Szervezet stratégiai igazgatója.

Bolgár György év végén is folytatja sorozatát, amelyben szembeállítja a jobboldal kijelentéseit és a tényeket.

Bölcs István írásának címe: Én és a történelem.

Koltai Tamás a szegények, Buják Attila az emigránsok karácsonyáról írt.

Pásztor Magdolna beszélgetéseiből kiderül, hogyan tölti a karácsonyt a pszichológus-író Vekerdy Tamás és Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke.

Pungor András bemutatja nekünk a zsinagóga kulcsos emberét, Lampé Ágnes a 105 éves Tibor bácsit, Gellért András egy olyan lakásbérlőt, aki fizetni nem akar, inkább emigrál.

Barát József bebizonyítja, nem igaz a régi szólás, amely szerint „ahol nincsen pénz, ott a boldogság kiugrik az ablakon”.

Kardos Ernő Forgács Attila gasztropszichológust kérdezte étkezési szokásainkról. Az evés lélektana című könyv szerzője azt mondja, azért kezdtek egyre nagyobb méretű öltönyöket gyártani, mert Európában a rendszerváltást követően a magyarok testsúlya emelkedett leginkább.

Állatkerti kalandra hívja önöket Krug Emília, akinek riportjából kiderül, miért „dobozolnak” a kaffer szarvasvarjak, mi köze a születésnapi tortának a méhlepényhez, és milyen a cukisági faktora a bütykös csótánynak.

Részletet adunk Szinetár Miklós nemrég megjelent A második pályázat című könyvéből. A most közölt fejezet a fapados kapitalizmusról szól.

Jolsvai Andrásnak ifjúkori álmai jutottak eszébe, Nej Györgynek pedig az, hogy felkeresse azt a doktornőt, akinek honlapján ez olvasható: „Legyenek átkozottak a döntéshozók! Szálljanak már magukba és ne legyenek már annyira elragadtatva az országlásuktól.”

Karácsony Ágnes bemutatja Molnár Eszter delikát futárszolgálatát, Sztankay Ádám a nők borát.

Az ifjúság elégiájáról Ungvári Tamás ír.

Kerékgyártó István írásának címe: Advent a pokolban.

Régi emléket idéz föl Szántó T. Gábor, egy régi ünnepet Horváth Péter, egy hatvanas évekbeli ünnep előestéjét Jolsvai András.

Egy csodálatos nyelvtanárra emlékezik Aczél Endre, a csodálatos operaénekesnőre, Házy Erzsébetre Kelecsényi László. Székely Ilona pedig arra, hogy milyen volt a tea Nyizsinszkij unokájával.

Hegyi Barbara karácsonyairól Sztankay Ádám ír, Inkey Alice játékos filmtörténetéről Sándor Zsuzsanna.

Farkas László írása fölidézi az egykori Új Írás szerkesztőségét, Sipos Balázs pedig Rákosi Jenő életét és harcait.

Bokor László elmeséli, hogy milyen volt a bál a filmgyárban 1952 végén.

Ocskay Zoltán a réges-régi politikai vezérek autóit mutatja be,

Kasza László elmond három történetet, amelyekből megtudhatjuk, hogy kollégánk ifjú korában feminista röplapokat osztogatott a Champs-Elysées-n Satre-ral és Simone de Beauvoirral, hogy Milosevics börtönéből két későbbi miniszterelnök személyesen szabadította ki és, hogy milyen volta vacsora, Konrad Adenauerral.

Egy százoldalas lapszámnak nem lehet rövid a tartalmi ismertetése, bocsánat, ha ez most kicsit hosszúra sikerült. Ráadásul hozzáteszem azt is: ez volt a 168 Óra huszonötödik évfolyamának utolsó száma.
Szép karácsonyt, boldog új évet kíván minden olvasónak a szerkesztőség nevében: Mester Ákos