Lapajánló – A színésznő és barátai

Nem nehéz kitalálniuk, hogy mivel foglalkozik a vezércikk és a közéleti rovat. Járt a Keletiben? – ez az interjú nyitó kérdése Répássy Róbert államtitkárhoz, aki a kormány menekültpolitikáját igyekszik elmagyarázni. Fleck Zoltán jogszociológus viszont kereken kimondja: a kormányzat primitív jogpolitikát épített ki. Szerinte ha a helyzet eszkalálódik, az beláthatatlan következményekkel járhat, és úgy gondolja: „De az lesz a felelős, aki az első gyűlöletre uszító plakátot megfogalmazta.” Hozzáteszi: az indulatokat hűteni kellett volna, ehelyett olajat öntöttek a tűzre.

Krug Emília és Pungor András Menekülők című riportjának helyszíne a Keleti pályaudvar, a bicskei menekültállomás és az autópálya, ahol a Kelet népe Magyarországról Nyugatra tart. A riporterpáros írása nem egyszerű helyzetjelentés, hanem drámai közelkép.

Frenyó Anna Berlinből küldött tudósítást a 168 Órának. A beszámoló lényege és egyben címe: Németország befogad.

Magyarország viszont nem akar – és itt most nem a kormányzatról beszélünk csupán, hanem arról a váratlanul feltört gyűlölethullámról, amelyről a Facebook jó néhány bejegyzése tanúskodik. Civil szöveg rovatunkban éppen ezért a József Attila-díjas költő, író Kiss Judit Ágnes blogbejegyzését közöljük, amely így zárul: „Félni kezdek én is önmagamtól: bennem meddig marad meg a szeretet gyűlölködő embertársaim iránt?”

Magyarországról most aztán bőven ír a világsajtó. Szelestey Lajos idéz egyebek mellett a The New York Timesból is. Amely így ír: „A nagy talány most az, képesek-e az európai vezetők együttesen fellépni, vagy lehetővé válik, hogy Orbán idegenellenes álláspontja érvényesüljön.”
A süllyedő ország. Ez a címe Mészáros Tamás jegyzetének. A publicista úgy gondolja: „Orbán menekültpolitikája csődöt mondott, a kormány pedig szándékosan tart fenn olyan áldatlan állapotokat, amelyekre hivatkozva folyamatosan hergelheti a magyar közvéleményt.”

Más témák. Mostani lapszámunkban lezárom azt a vitát, amelyet március végén indítottam, és azóta huszonöten töprengtünk azon, szembeállítható-e a jelenlegi hatalommal egy „érzelmi nagykoalíció”. Szerintem érdekes, tisztességes, tanulságos vita volt, nem mondhatom, hogy mindenben egyetértünk, de azt se, hogy nagyon másként gondolkodunk. A magam részéről elfogadom, hogy hamis illúziókkal áltatni a balliberális (vagy a Fideszből kiábrándult, a Jobbiktól viszolygó) közvéleményt szigorúan tilos. De változatlanul azt gondolom: a reményét nem vehetjük el senkinek.

Csaba László közgazdászprofesszor a 168 Órának adott interjúban az eltékozolt évtizedről és a jelenlegi kormány megalomániájáról beszél. Például ezt mondja: „Ma már minden nemzeti, az adóhivataltól a trafikig. De, ha minden egybeolvad, ha végül csak a kormányfő parancsnokolhat, komoly versenyhátrányba kerülhetünk. Ebből még nagy fejre állások lesznek.”

A pedagógusok kiszolgáltatottságáról cserélnek eszmét a 168 Óra internetes vitafórumának a résztvevői. Egyikük ezt írja: „A szájkosárral és korbáccsal megfélemlített emberek nem tudnak szabad lelkű diákokat nevelni.”

Kulturális rovatunk első nyolc oldala arról szól, hogy indul a színházi szezon. Az Össztánc című összeállítás a színházak készülő bemutatóiról tájékoztatja önöket, és interjút olvashatnak Alföldi Róberttel, aki a Lear király rendezésére készül.

Portrét ad a 168 Óra kiváló kollégánkról, Novotny Zoltánról, aki a hazai sportújságírás meghatározó alakja, s akinek nemrég adták át a Szepesi-díjat. Buják Attila írásának címe: Decens úr mikrofonnal.

A Glóbusz rovatban Aczél Endre a szunniták és síiták örök konfliktusáról ír, és figyelmükbe ajánlom még azt az összeállítást is, amely az idei Pozsonyi Piknikre készült különszámunkból válogat.