Krekó Péter: Ha ez így marad, a baloldalra súlyos vereség vár

– A mostani komlói időközi önkormányzati képviselőválasztáson a Fidesz jelöltje fölényesen verte szocialista riválisát. Pedig ekkor már a trafikbotránytól volt hangos az ország. Semmi nem rendíti meg a Fideszt?

– Ez a botrány is egyike annak a tíz-húsz ügynek, amelyekről azt feltételezték: rengeteg szavazót visz el a Fidesztől. Nem így lett. A legutóbbi közvélemény-kutatások, köztük az Ipsos felmérései is bizonyítják: a trafikbotrány egyelőre nem csökkentette a Fidesz népszerűségét.

– Mivel magyarázza ezt?

– A társadalom ingerküszöbe sokkal magasabb, mint korábban, s ebben a gyenge ellenzéknek és a médiának is szerepe van. Elképzelhető az is: az emberek belefásultak a folytonos korrupciós botrányokba. Gondoljunk bele, az első Orbán-kormány idején mekkora közfelháborodást váltottak ki például az Ezüsthajó Kft. vagy az Országimázsközpont átláthatatlan költekezései. Pedig az elherdált közpénz mennyisége meg sem közelítette a Közgép és trafikbotrány mostani százmilliárdos ügyleteinek nagyságrendjét.

– Somogyi Zoltán nyilatkozta lapunknak: „A trafikbotrány lakmuszpapír. Ha ezek után sem veszít a népszerűségéből a Fidesz, 2014-ben senki sem állíthatja meg.”

– Valóban fontos jelzés lehet, de trafikügynek még nincs vége, továbbgyűrűzhet. De az igazi kérdés szerintem az: mi tudná a társadalmi apátiát politikai dühbe átfordítani? A Fidesz nem azért nyerte meg kétharmaddal a 2010-es választásokat, mert annyian rajongtak érte, hanem mert annyian voltak dühösek a baloldalra. Ám a jelenlegi ellenzék nem tudja érzelmileg fűteni és aktivizálni a szavazóit.

– Gyurcsány Ferenc a trafikbotrány kapcsán közös demonstrációra szólította fel a demokratikus ellenzéki erőket. A Milla durva hangú levelében utasította el őt mondván: képtelenek elfeledni, hogy Gyurcsány is felelős azért, hogy itt tart az ország. A Milla és az Együtt 2014 nem is vett részt a Fidesz-székház előtti tiltakozáson. Ha ebben sem képesek összefogni hogyan akarnák majd az országot kormányozni?

– Az ellenzéki oldal tagjai nem feltétlen az összefogásban érdekeltek, hanem saját identitásuk erősítésében. Leginkább azzal foglalkoznak: miként különböztessék meg magukat a többi baloldali erőtől.

– Nem fogják föl, hogy ilyen széthúzással nem lehet legyőzni az Orbán-kormányt?

– Nem a belátás képessége hiányzik belőlük. Egyszerűen annyira elmerültek és belemerevedtek saját belső konfliktusaikba, hogy már nem is látják magukat kívülről. Nem tudják félretenni az ellentéteiket, felülemelkedni ezeken a közös cél érdekében. Pedig minden ezen múlik. Ennyire heterogén, töredezett ellenzéki oldal csakis egyfajta olajfa koalíciót alkotva győzhet. Olaszországban ezen koalíciókban a kereszténydemokratáktól a kommunistákig mindenféle csoport összefogott, hogy megbuktassák Berlusconit. Volt is, hogy sikerült nekik. A kormányváltásnak minden más egyéni érdekeiket alárendelték. Nagyon erős társadalmi nyomás is kellett ahhoz, hogy az ellenzéki pártok idáig eljussanak. De persze megvan ennek is a hátulütője: ideológiai ellentéteket elmosó „egységfrontos” politika, törékeny politikai koalíció jöhet létre. Ugyanakkor az ellenzéknek nincs más esélye.

– Lehet, hogy a magyar szavazóknak is határozottabban kellene követelniük az ellenzéki összefogást?

– A választói nyomás fokozódása kikényszeríthetné a baloldal erők szövetségét. Ám ehhez az is kellene, hogy a választók se legyenek annyira finnyásak: ne a pártok közötti különbségeket hangsúlyozzák, hanem inkább a közös célt. De erről szó sincs jelenleg. Felmérések szerint az Együtt 2014, a MSZP és a Dk szavazói között még viszonylag nagy az átszavazási készség. Hajlandóak lennének a másik párt mögé is felsorakozni, ha erre lenne szükség a Fidesz-kormány leváltásához. Csakhogy ez a tábor nem elég a választási győzelemhez: legalább egymillió szavazót kellene még gyűjteni a bizonytalanok közül. Viszont a finnyáskodás közöttük már sokkal erősebb. Akadnak, akik hajlandóak lennének, mondjuk, Bajnaiékra voksolni, de ha összeállnak Gyurcsánnyal, akkor már semmiképp. Mások támogatnák a szocialistákat, de az Együtt2014-el szemben averzióik vannak. Így aztán a pártok is folyton arra kényszerülnek, hogy mérlegeljenek: ha együttműködnek valakivel, lehet, hogy az a törzsszavazóiknak jó, a bizonytalanoknak nem. Így ez az egész politikai egyenlet kezd egyre bonyolultabbá és megoldhatatlanabbá válni. És minél többet görcsölnek ezen, annál inkább elmélyítik a baloldal válságát, és erősítik a Fideszt.

– Ráadásul nem tudnak hiteles társadalmi, gazdasági alternatívákat nyújtani.

– Ez az az egyik legfőbb oka annak, hogy a Fidesznek sokkal jobb a szavazatmegtartó ereje. A bizonytalanokat leginkább harsány, erős alternatív politikai üzenetekkel lehetne mozgósítani. A 2010-es választások előtt a Fidesz és a Jobbik képes volt erre, de a jelenlegi, önmagával elfoglalt ellenzék nem tud meggyőző erőt felmutatni. A baloldali tábor az elmúlt három évben nem növekedett lényegesen. Inkább belső átrendeződés zajlott le, megosztottabb lett. A jobboldalon sokkal nagyobb az ingadozás: hol jelentős mennyiségű szavazót veszítenek, hol visszanyerik ennek egy részét. De az előnyüket stabilan tartják. Az egész dinamika arra utal, mintha egyszereplős játszma folyna. Az ellenzéknek nem is lenne érdemi hatása a kormánypártok megítélésére. Ha a Fidesz éppen veszít is szavazókat, nem az ellenzék profitál ebből, legfeljebb a bizonytalanok tábora nő.

– Bajnai Gordon egyik legfőbb céljának tekintette, hogy a Fideszben csalódott jobboldaliakat megnyerje. Csakhogy ők pont azt kifogásolják: az MSZP, az Együtt 2014 és DK vezette szövetséggel lényegében a régi, általuk elutasított szocialista-liberális koalíció térne vissza a hatalomban.

– Tény, a baloldalon a változások ellenére is jelentős a „személyi folytonosság” Például az Együtt 2014 több meghatározó egyénisége is szerepet vállalt korábbi kormányokban. A Fidesz pedig részben erre építi az ellenzékkel szembeni lejárató politikáját. Sokszor sikerrel. Noha a szocialistáknál volt fiatalítás, a közvélemény mégsem tekinti őket igazán megújult pártnak.

– Pedig a választásig hátralévő egy évben már nem nagyon várható „megváltó hős” felbukkanása a baloldalon. S félő, mire a pártok eljutnak odáig, hogy együttműködjenek, túl sok sebet ejtenek egymáson.

– Ez komoly veszély. Amikor tavaly októberben megalakult az Együtt 2014, érzékelhetően megmozdult valami a baloldalon. Aztán Bajnaiék támogatottsága mégis beállt egy alacsonyabb szinten, és az Ipsos legutóbbi adata szerint 3 százalékra csökkent a népszerűségük. Bajnai Gordon megjelenését egyfajta messianisztikus várakozás előzte meg, ami előre jósolhatóan csalódásokhoz vezet. Irreális elvárásoknak nem lehet megfelelni. Ráadásul az Együtt 2014 politikai karrierje sem úgy alakult, ahogyan tervezték. Azt hitték, ők lesznek az a gravitációs erő, amelyik magához vonz mindenkit a demokratikus ellenzéki oldalon. Az LMP elutasításával olyan törés keletkezett, amelyet azóta sem sikerült helyrehozni. A demokratikus erők kezdeti lendületét nem sikerült megőrizni. A megújulás és gravitációs erő hiánya nagyon érződik a baloldalon. Persze előttünk van még az igazi választási kampány, de ha ez így marad – lehet, hogy pesszimistának hangzik – a baloldal súlyos választási vereséget szenvedhet el.