Kontraszelektált ország
A Galamus szellemi-társadalmi műhely nemrég vitafórumot indított honlapján azzal a címmel: Mi lesz, mi legyen Orbán után? A kérdésre többek között a szociológus-közíró is válaszolt. Úgy véli, amíg nem alakul ki az Orbán-rendszert elutasítók kritikus tömege, addig tovább él az orbáni világ. A 168 Órának arról is beszél: egyetlen személy és csoportjának ellenőrizhetetlen és korlátlan hatalma – egyértelműen diktatúra. KARÁCSONY ÁGNES interjúja.
– Csakis olyan összefogással győzhető le a Fidesz, amilyen – önt idézem – „még nem volt a magyar történelemben”. De lesz rá példa 2014-ben?
– Ma nem úgy tűnik, hogy az ellenzék képes a Fidesz vereségévé formálni a társadalmi elégedetlenséget.
– Hol rontják el?
– Nem a társadalom felől közelítik a mai magyar valóságot. Jó ideje csak a jogi szempontokról hallunk: esetleges győzelme esetén mit kezd majd a demokratikus ellenzék az alaptörvénnyel, a különféle rendelkezésekkel vagy az évekre bebetonozott komisszárokkal. De ez elfedi a lényeget. Mert teljesen mindegy, találnak-e jogilag támadhatatlan megoldást a kétharmados törvények megkerülésére vagy megsemmisítésére, ha az Orbán-rendszer elutasítottsága – másképpen: utálata – nem éri el a kritikus tömeget.
– Pontosan mihez is kellene a kritikus tömeg?
– Ahhoz, hogy nem elég elzavarni Orbán Viktort: az orbáni világ továbbélését is meg kell akadályozni. Ha van kritikus tömeg, úgy minden igazságtételnek meglesz a legitimitása.
– Azt gondoltam: mivel a hatalom számos társadalmi réteget, foglalkozási csoportot megsértett, megalázott és kisemmizett, az elégedetlenek hamar a rendszer valódi ellenfeleivé válnak. Ha úgy tetszik, kritikus tömeggé.
– Én is azt hittem. És most hagyjuk is a közvélemény-kutatásokat, amelyek torz eredményeket mutatnak, hiszen a félelem gátja lehet a valós véleménynek. De az időközi választások pontosan jelzik: a morgolódók, az Orbán-rendszert nyíltan elutasítók még mindig nincsenek elegen.
– De miért nem?
– Találgatja az ellenzék, valójában milyen rendszert szervez körénk Orbán. Féldiktatúrát? Illegitim demokráciát? Felesleges fogalmi vita ez is. Egyetlen személy és csoportjának ellenőrizhetetlen és korlátlan hatalma – egyértelműen diktatúra. Igaz, a hatalmat nem véres eszközökkel tartják fenn, hanem gazdaságiakkal. Nincsenek beruházások, távozik a működő tőke, például gyárak, bankok, szolgáltató cégek. Minél kevesebb a munkahely, annál nagyobb a kiszolgáltatottság: a munkanélküliség pedig, ha nincs szakszervezeti ellensúlya, kedvez a diktatúrának. De míg a versenyszférában szűkül, az államiban bővül a munkalehetőség az államosításokkal és a „közmunka-rabszolgasággal”. Az ő megélhetésük már csakis Orbánéktól függ: a kiszolgáltatottságot csak erősíti, ha az állam vagy az önkormányzat a munkaadó.
– És az anyagi fenyegetettséggel egyszerűen „átnevelik” alázatos Fidesz-szavazóvá a magyar társadalom jó részét?
– Igen, ez a hatalom célja. (...)
