Kilógva a klubból

- A Velencei Bizottság az alkotmányozás előtt a kormány kérésére hárompontos ajánlást készített. Mostani megszólalásuk az akkori kritikus hangnemükhöz képest nem tűnik erősnek.

– Pedig az. Egyrészt felidézi, hogy a kritikákat a kormány az új alaptörvény készítése során csak részben vette figyelembe, ami a szöveg alapján nem esett jól nekik. A Velencei Bizottság jelezte továbbá azt is, hogy az alkotmányozásra szánt öt hét kevés idő arra, hogy demokratikusan megbeszélt, a társadalom által elfogadott, legitim szöveg születhessen.

- A kormány a három pontból szinte semmit nem fogadott meg.

– Az egyik arról szólt, hogy helyes-e az alapjogi charta beemelése az alkotmányba. Ezt figyelembe vették. A másik az actio popularis eltörlésének kérdése, vagyis hogy a jövőben ne fordulhasson bárki közvetlenül az Alkotmánybírósághoz. A bizottság szerint ez olyan széles hatáskör volt, amelynek elvétele nem jelentette az alkotmányvédelmi szint nemzetközi összehasonlításban kritizálható csökkenését. Bár – tekintettel a magyar alkotmányos szokásjogra és arra, milyen közkedvelt eszköz – javasolták a megtartását. A harmadik az előzetes normakontroll szerepe, amelyről azt írták, nem szerencsés túl nagy teret biztosítani neki, elvégre az Alkotmánybíróság nem tanácsadója, hanem bírálója a jogalkotónak. Ráadásul így könnyen politikai viták részesévé válhat. Ezt a javaslatot nem fogadta meg a kormány.

- A Velencei Bizottság mostani, harmincoldalas jelentéséről Szájer József kijelentette: „Magyarország nem tudja elfogadni az alaptörvénnyel kapcsolatban megfogalmazott véleményt.”

– Azok után, hogy a szlovák nyelvtörvény kapcsán autentikus forrásnak tekintettük a Velencei Bizottság álláspontunkat megerősítő döntését, most ennek az ellenkezőjét tenni nagyon szerencsétlen. Gyengíti ugyanis a szlovákiai magyarság érdekeinek érvényesítésével kapcsolatos pozícióinkat. Hiszen ha mi nem tekintjük irányadónak a szervezet ránk vonatkozó kritikáját, másnak miért kellene foglalkoznia a másokról szóló észrevételekkel?

- A jelentés vélemény, következménye nincs.

– Technikai, jogi értelemben valóban nincs. A bizottság tanácsadó testület, a javaslataikat nem kötelező megfogadni. Politikai és diplomáciai következményekkel viszont számolnunk kell. Például változhat azon országok Magyarországgal kapcsolatos attitűdje, amelyek komolyan veszik az emberi jogokat. Egy olyan klubnak vagyunk a tagjai, amelynek a szabályait magunkra nézve nem tartjuk kötelezőnek. Akkor miért is tartozunk oda? És miért is kér számon bármit is Magyarország másokon?

- Egyesek szerint nehéz egyensúlyozni a nemzetközi és a nemzeti kötelezettségek között, az alkotmány pedig mégiscsak magánügy.

– A Velencei Bizottságnak van hatásköre arra, hogy a magyar alkotmánnyal kapcsolatban megnyilvánuljon. Méghozzá egy olyan egyezmény alapján, amelyet az Európa Tanács tagjaként mi is aláírtunk. A bizottság igenis véleményt nyilváníthat, és az nem számít a belügyekbe való beavatkozásnak. Ami pedig a szuverenitást illeti: ha aláírunk egy nemzetközi szerződést, nem mondhatjuk, hogy ne kérjék rajtunk számon az abban vállalt kötelezettségeinket.

- Dzurinda szlovák külügyminiszter szerint a Velencei Bizottság állásfoglalása komoly figyelmeztetés Magyarország számára, hogy több ponton változtasson eddigi politikáján, beleértve a szomszédaihoz fűződő viszonyt is. Erre Prőhle Gergely helyettes külügyi államtitkár azt válaszolta: „Az alaptörvénynek nincs extraterritoriális jellege.” Az pedig – Prőhle szerint – jogos, hogy Budapest felelősséget szeretne vállalni a határon túli magyarokért.

– Nincs igaza. A jelentés ugyanis ezt tartalmazza: „Fontos, hogy az alkotmányozó megfelelő figyelmet fordítson a jószomszédi viszonyra és az extraterritoriális hatályra. E tekintetben a preambulum különbséget tesz a magyar nemzet és a Magyarországon élő más nemzetiségiek között. A magyar nemzet így magába foglalja a más országokban élő magyarokat is, a preambulum pedig ígéretet tesz az elmúlt évszázadokban részekre szakadt nemzet szellemi és lelki egységének megőrzésére. Ez a kijelentés nyilvánvalóan történelmi eseményekre utal, és az alaptörvény d pontjával együtt olvasva megalapozza Magyarország kötelezettségét a határon túl élő magyarok sorsáért. A magyar nemzet és Magyarország kötelezettségeinek ilyen széles értelmezése akadályozhatja az államközi kapcsolatokat, és etnikai konfliktusokat generálhat.” Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy a magyar lépésből komoly problémák keletkezhetnek.

- Szájer szerint viszont arról van szó, hogy a Velencei Bizottság nem tudja kivonni magát „a magyar alkotmánnyal szemben az elmúlt időszakban kibontakozott ideológiai célzatú támadások hatása alól”.

– Ezt állítani a legnagyobb hiba. A bizottság tagjai alkotmánybírósági elnökök, gyakorló bírák, legfelsőbb bírósági elnökök, akadémiai professzorok. Egyetlen politikus sincs közöttük. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy ilyen kaliberű emberek szakmai tekintélyüket kockáztatnák azzal, hogy az alaptörvényről szakmai helyett ideológiai álláspontot alakítanak ki.

- Most is „férfiasan szembe kell szállni az EU intézményeivel”, miként az „adósságháborúban”?

– Annak, hogy van-e tényleges életfogytiglan, ki kap szavazati jogot, mekkora az Alkotmánybíróság hatásköre, lehet-e actio popularis, hány ombudsmanunk van, védjük-e az alapjogokat, és hogy ugyanúgy biztosítjuk a munkához való jogot, mint eddig, semmi köze az adóssághoz. Az ellene hirdetett „szabadságharccal” lehetetlen igazolni az ilyen természetű korlátozásokat. Ráadásul a Velencei Bizottság különösen aggályosnak tartja a preambulum természetét, vagyis azt, hogy egy jól megfogalmazott, egyértelmű állításokkal tűzdelt szöveg helyett hosszú, bizonytalan tartalmú erkölcsi, etikai és politikai kategóriák kaptak alkotmányjogi jelentőséget.

- Mit eredményezhet mindez?

– A hatalommegosztás és a jogállamiság alapvető intézményeinek felszámolását vagy azok végletes meggyengítését. Mivel háború zajlik az adósság ellen, a hagyományos normatív korlátok nem érvényesek, és erkölcsi skrupulusokkal sem lehet foglalkozni. Háborúban számos jog felfüggeszthető.

- Az Alkotmánybíróság eddig kiállta a próbát, hiszen például a kilencvennyolc százalékos különadót is alkotmányellenesnek minősítette.

– Soroljam az ügyeket, amelyeket viszont nem bírált el? Először is a médiaalkotmánnyal és a magánnyugdíj-pénztárral kapcsolatos beadványokat, aztán a szabálysértési törvényt, miszerint bíró vagy bírósági titkár börtönbe zárhat bárkit, akár fiatalkorút is. De említhetném az indoklás nélküli felmondás ügyét is. Arról kijelentették ugyan, hogy alkotmányellenes, majd adtak három és fél hónapot az elbocsátásra. Ennek fényében azért árnyaltabb a kép.

- A jelentés ezek szerint nem változtat meg semmit.

– Olyan ez, mint ha azt mondanánk, a totalitárius államokkal szembeni kritikáknak nem volt foganatja. Pedig dehogynem. Csak épp húsz év múlva. De ha nem folytatjuk le ezeket a demokratikus vitákat, soha nem jutunk előre. Ez az egyetlen lehetőség. A Velencei Bizottság álláspontja ezért akkor is fontos, ha rövid távon és közvetlenül valóban nem viszi előrébb az emberi jogok és a demokrácia ügyét.