Ki mögött áll az MSZP-többség?

- Mintha egyre nagyobb lenne a kupleráj az MSZP-ben.

– Van ebben némi igazság.

- Legutóbb, amikor találkoztunk, Szalai Sándor szociológusra hivatkozott, aki a szocdem pártot kuplerájhoz hasonlította – a kommunista kaszárnyával szemben. Akkor ön azt mondta, az MSZP szeretne megszabadulni kupis jellegétől. Hát ez még nem sikerült: kilépett Szili, Gyurcsány új platformot alakított, Szanyi meg leárulózta. Az elnökségi tagok pedig versenyre keltek a volt kormányfő bonmot-jaival: egyikük radikális megújhodást, másikuk rendszerváltozást akar a pártban.

– A szocialista pártokban mindig akkor történt tragédia, amikor a versengő erők a demokratikus centralizmus jelszavával leszámoltak egymással, és a győztes kiirtotta a kisebbségi, sőt olykor a többségi véleményt is. Elismerem, hogy a rossz tapasztalatok miatt ma időnként túl érzékenyek vagyunk, talán félénkek is, és nem merünk határozottan lépni.

- Lassú leszámolás, vagy csak ellenpontozás zajlik a pártban?

– Az előbbi ellen tiltakoznék, de szerencsére ilyet az MSZP-ben senki sem akar. Ám a többségi döntéseket be kell tartani.

- De ki mögött áll a többség: az elnökség „balra át!” jelszavát vagy Gyurcsány balközép pártelképzelését támogatják többen?

– Az elnökség a kongresszus felhatalmazása alapján többségi álláspontot képvisel. Kiállok a küldöttek által elfogadott elvek mellett, egyetértek azokkal, akik radikális megújulást szeretnének, szakítani akarnak a múlttal. Ennek személyi következményei is vannak.

- Miről beszél?

– A volt pártelnök személye azt szimbolizálja, hogy az ország és a baloldal lehetetlen helyzetbe került. Ha változtatni akarunk, hátrébb kell lépniük azoknak, akik a korábbi évek rossz irányvonalát képviselték. Az emberek még nem felejtették el azokat a kormányzati lépéseket, amelyek keserűséget okoztak nekik: a halva született reformokat, a pénzkidobást, a kiterjedt korrupciót.

- Sokaknak úgy fest: fideszes a kottája, Balogh András elegánsan megpróbál belül lenni, és kívül maradni.

– Erről szó sincs.

- A nyilatkozatával mégis szétválaszt, és nem összetart.

– Én integrálni akarok. A baloldal és az MSZP egységének megteremtésére törekszem, de nem olyan egységre, amely taszítja a baloldaliakat és a társadalom többségét.

- Változott a véleménye? Hiszen megválasztása után lapunknak azt mondta: integrálni akar, mert nem lenne jó, ha Szili vagy Gyurcsány elmenne a pártból. Most meg csaknem erre biztatja a volt kormányfőt.

– Most is úgy vélem: nem jó, ha a párt tagjai egymást marják, mert egy ilyen harcból csak vesztesen kerülhetünk ki. Szeretném, ha mindazokat itt lehetne tartani, akik számára fontosak a baloldali értékek.

- De úgy érzi, kudarcot vallott?

– Semmit nem tudtam tenni azért, hogy Szili Katiék itt maradjanak. Szeretném, ha Gyurcsány Ferenc és a kezdeményezésében részt vevők megtalálnák a helyüket az MSZP-ben. De sajnos az egymástól eltérő szervezeti struktúrák, nem egyeztetett politikai akciók miatt a közvélemény most két szocialista pártot lát.

- Gyurcsány Ferenc a minap egy budaörsi lakossági fórumon szólalt fel. Szavait a hírügynökségek úgy értelmezték, hogy a Demokratikus Koalíciót párttá akarja szervezni.

– Úgy látom, hogy Gyurcsány az MSZP-t akarja más stílusú, orientációjú párttá szervezni. Ezt viszont a többség nem fogadja el. Az a kérdés: az MSZP a liberálisoknak és a progresszív konzervatívoknak is menedéket adó nagy ernyőszervezet, vagy markánsan baloldali erő lesz-e. Én az utóbbi elképzelést támogatom. Miért kellene a párton belül megvalósítani a népfrontot? Inkább úgy fogjunk össze a liberálisokkal és a konzervatív csoportokkal, hogy közben megőrizzük saját arculatunkat, szervezetünket.

- Korábban azt mondta: az MSZP társadalmi beágyazottságát körökkel, szakszervezeti együttműködéssel, fogyasztóvédelmi csoportokkal lehetne elmélyíteni. Hol vannak ezek a kezdeményezések? Nyáron alakult meg az első szocialista kör, azóta nem hallunk róla. Késve vagy egyáltalán nem reagálnak az igazán balos témákra, mint amilyen például a kiskunfélegyházi munkások és szakszervezetek sztrájkja. Az MSZP mintha saját belső hatalmi harcaival lenne elfoglalva, ahelyett, hogy megújulna.

– Sajnos igaza van: lassan mozdulunk. Korábban – kormányzati pozícióban – érthetően és indokoltan fenn akartuk tartani reputációnkat a munkaadók, a külföldi befektetők előtt, de nem tudtunk kellő egyensúlyt tartani. Mint az ördög a tömjénfüsttől, úgy féltünk a szakszervezeti témáktól. Radikális változásra van szükség ezen a téren is. A november 27-i megmozdulásunkon remélhetőleg a szakszervezetek is komoly szerepet játszanak majd. Mentségünkre szolgál: az elmúlt hónapokban lefoglaltak bennünket a kormány demokráciaellenes – az alaptörvényt, az Alkotmánybíróságot, a nyugdíjak állandóságát támadó – lépései. Nem mindig tudjuk elfogadtatni a társadalom többségének érdekeit képviselő és védelmező kezdeményezéseinket. Ez a többség még mindig hisz a kormánypártnak, bár szerintünk erre nincs sok oka. Ahogy Katona Tamás mondta: a Fidesz-kormány adótörvényét azok értik, akiknek kedvez, és akik számára a következményei hátrányosak, azok nem értik. Rövidesen az utóbbiak rájönnek: rosszul jártak.

- Látszik, nehezen találják meg a Fidesz baloldali populista politikájának az ellenszerét.

– Sokszor fejtörést okoz, mit lépjünk. Hiszen tudjuk, hogy amit Orbánék mondanak, az többnyire megalapozatlan és szemfényvesztő. Mégis: több olyan javaslatuk is van, bármi legyen a magyarázata, amellyel akár egyet is tudunk érteni. Nem biztos, hogy az a jó, ha csípőből tüzelünk. Vannak persze, akik szerint ez a célravezető, hiszen a Fidesznek is bejött a dafkepolitizálás az elmúlt nyolc évben. Szerintem viszont a konstruktív ellenzéki magatartás a hatékony eszköz a jelenlegi kormány pozícióinak gyengítésére és idővel leváltására.

- De miből látszik majd, hogy az MSZP baloldali?

– Idő kell ahhoz, hogy a társadalom észrevegye: komolyan vesszük saját baloldaliságunkat. Mi valóban a nemzet egészét és ezen belül markánsan a napi megélhetésükért küzdőket, a munka világába visszatérni akarókat, a hátrányos megkülönböztetésektől sújtottakat képviseljük. Ugyanakkor a győzelemhez nem egy vörös Orbánra, hanem tisztességes, felelősségteljes és önkritikus vezetőkre van szükségünk, akik nyitottak más véleményekre, és képesek demokrata módon dönteni.

- Veszélyes lehet ez a politika, mert szürkévé is teheti a pártot.

– Ha már a színekről beszélünk: egy választmányi ülésen azt mondtam, az emberek ma nem a szociáldemokrácia vörösével, hanem a szürke színnel azonosítanak bennünket. Ez tényleg veszélyes és elfogadhatatlan. Vállalnunk kell önmagunkat, ki kell állnunk a demokratikus értékek, az állam nagyobb szabályozó szerepe, a nemzeti érdekek őszinte és intelligens képviselete mellett, küzdenünk kell azokért, akik nem a napos oldalon járnak. A belső harcok késleltették ezt a felismerést. A katasztrofális vereség után csak most kezdünk ocsúdni. Elfogadottságunk már nőtt, elutasítottságunk nagymértékben csökkent. Némi jó irányú változás elkezdődött.