Időközi pofonok

Újpesten a voksolástól távolmaradó valamikori Fidesz-szimpatizánsok, Ózdon pedig a Jobbikra átszavazó szocialisták adtak kiadós pofont a kormánypártoknak az időközi választáson. Megdőlhet-e a kétharmad a következő, veszprémi szavazáson? Az már biztos, hogy gyengült a Fidesz, de erősödött-e bárki?

2014. november 29., 12:17

– KGB-s! – kiabálja egy ballonkabát az újpesti aluljáróban.

A kameraerdőben Horváth Imre szoci polgármesterjelölt kampányol. Neki szól a jobbos civilszitok. Mondják: Újpest inkább jobbos, Angyalföld és a káposztásmegyeri paneldzsungel pedig balos. Horváth önkormányzati képviselőjelöltként az utóbbiban nyert háromszor. Nem csoda, hogy itt, az újpesti központban rátalál a jobbos indulat, főleg, ha előtte a Fidesz-média ízekre szedte őt. Hiába állítja: nem is volt hírszerző, „oktatási vonalon” dolgozott a határőrségnél, és előfordult, hogy elküldték egy hónapos továbbképzésre az oroszokhoz, sokaknak ez már csak magyarázkodás. Hiába mondja, hogy tanulmányi kiránduláson járt a Bundeswehrnél is, erre bezzeg nem harapott a jobbos sajtó.

Nagy lesz a kabát!

Sokan előre fanyalogtak: nagy lesz Horváthnak a kabát! Kiss Péter tavasszal nagybetegen tűzte ki a körzetre a szoci zászlót, de a volt szocialista kancelláriaminiszter halála után a Fidesz az önkormányzati voksoláson vett revánsot. Ősszel Wintermantel Zsolt polgármesterjelölt csaknem annyi voksot kapott, mint pártja vesztes országgyűlési képviselőjelöltje áprilisban, ám ez akkor már elég volt a győzelemhez. Tavasszal és most is Hollósi Antal Gábor kórházigazgatót indította a Fidesz. Újrajelölése a kormánypárt kényelmességét jelzi, tuti győzelemre számítottak, nem is kampányoltak magas hőfokon.

Az oszlopplakátokról a focista Urbán Flórián nézett le, ő, aki az MTV 2006-os ostrománál lelkesen rázta öklét a lángoló tévészékház felé, a miheztartás végett alkarjára gót betűkkel tetováltatta: „Újpest: egy város, egy csapat, egy szerelem, egy élet.” A „város kapitánya” akart lenni, ahogy a többi tizenkét jelölt is.

Nem lett az. Esélye sem volt, hiába támogatta Vona Gábor. Kampányfórumán látszott: nemcsak radikális szavazóból lesz kevés, de a focistának sem fűlik a foga a nagypolitikához.

A többi jelölt között nem volt DK-s, együttös, de PM-es sem. A szocik szerint kifaroltak Horváth mögül, ahogy a KGB-s vád elhangzott. A DK-sok azt mondják, embereik a szocira szavaztak. Mindegy is: a balos Összefogás már a múlté.

Egyedül a nyíregyházi Szepessy Zsolt exmonoki polgármester operálhatott volna ezzel a szöveggel: pártját hívják így, de ő most függetlenként indult Újpesten. Szinte mindenütt ott van, ahol reflektorfényt lát: még a botrányos bajai választáson is gulyásozott, októberben meg Nyíregyházán akart polgármester lenni.

Persze Schmuck Andor is itt haknizott, a rossz nyelvek szerint ugyanazokkal a plakátokkal, mint az ötkerben, csak a kerület elnevezését ragasztotta át. Csúfos vereséget szenvedett Újpesten Schmuck és Szepessy is.

Miért indult itt a celebszocdem meg a „búcsújáró” exmonoki?

Se szeri, se száma a helyi válaszoknak. Közülük csak az szalonképes, miszerint a Fidesz malmára hajtották a vizet.

Dühös emberek

Az MSZP-ben sokan attól tartottak, hogy a Jobbik ózdi előretörése megismétlődhet Budapest külvárosában is. Ha így lesz, akkor a folyamatot már nem lehet megállítani – duruzsolták a párt hátsó szobáiban.

A borsodi szoci összekötők már a megismételt választás előtt jelezték a Jókai utcának: „Embereink dühösek, át fognak szavazni a Jobbikra.”

Az ózdiaknak fájt a Fidesz orcátlansága, hogy képtelen belenyugodni a vereségbe. Az MSZP-hez kötődők úgy kombináltak, arra kell szavazni, aki legkönnyebben kiüti a Fideszt.

– A vidék Magyarországa keresett egy pallost, hogy lefejezze a kormánypártokat: a Jobbik állt közelebb, így a fegyvert az ő kezébe adták – fogalmaz egy szoci vezetőségi tag.

Újabb remény

Lapzártánkkor az MSZP elnökségi ülésén elemzik az ózdi helyzetet. Információink szerint felvetik, hogy északon kilátástalan a helyzet: a kormány konzerválta a „társadalmi kereteket”, a milliós régióban összesen kétszáz új munkalehetőséget regisztráltak. Se munka, se remény. Miskolcon és Ózdon egymás rovására gyengült, illetve erősödött a Fidesz és a Jobbik. A kormánypárt Miskolcon radikális akciókkal, például telepfelszámolással énekelte ki Vonáék szájából a sajtot. A balos szavazók nem váltak jobbikossá, ám Ózdon nem láttak hiteles és erős szoci politikust. Bár a városban sok éve még az MSZP-nek állt a zászló, a belső villongások helyben amortizálták a szegfűs pártot.

– A Jobbik nem törhet előre Újpesten! – mantrázták a választás előtt a szocik.

Gyűltek az indulatok:
– De akkor miért egy ismeretlen jelöltet indítunk? Miért nem Trippon Norbert újpesti elnököt? Miért nem offenzív a kampány? Ha itt és Veszprémben győzünk, dőlhet a kétharmad. Ezek meg elhülyéskedik! Ez már felér egy pártárulással!
Sokan úgy érezték, az önbecsülésük, hitük, reményük forog kockán.

Tízezer voks

A pártban tisztséget már nem vállaló Lendvai Ildikó egy publicisztikában így írt erről: „Nem egyszerűen a kétharmad a tét. (...) Újpest arról is szól, kapunk-e újabb reményt, betör-e az utca hangulata és friss levegője a szavazófülkékbe is.”

Információink szerint az országos elnökség korábban arra kérte a budapesti szocikat, hogy helyi, ismert embert, egy lokálpatriótát válasszanak újpesti aspiránsnak. Trippont azért nem akarták indítani, mert a fideszes Wintermantel legyőzte őt a polgármester-választáson. Úgy gondolták, egy „bukott” jelölttel nem jó ómen nekivágni a voksolásnak.

Tóbiás József és a pártvezetés tartotta magát korábbi álláspontjához: helyi kérdésekről helyben kell dönteni. Ezt mások úgy fordították le, hogy Tóbiásék a Kunhalmi Ágnes vezette budapesti párttestületre hagytak mindent: ha bukta lesz, őket vigye el az ár.

Mesterházy Attila expártelnök látta a rést, betette a lábát. Megelőzve a két nappal később korteskedő jelenlegi pártelnököt, látványos kámbekkel állt Horváth Imre mellé. Ráadásul üzent is. Nemcsak az aluljáró emberének, hanem az általa passzívnak tartott pártelnöknek: „Egy politikai vezetőnek mindig előre kell menni.”

Sokan figyelmeztettek, hogy az alacsony részvétel a Fidesznek kedvez. Nem lett igazuk. Horváth néhány százzal több voksot gyűjtött be, mint októberben párttársa, Trippon Norbert a polgármester-választáson. Vélhetően ennyit számított az utca azóta felkorbácsolódott hangulata, a NAV-botrány, az adóváltozások, az addig eltitkolt szegénységi adatok napvilágra kerülése.

Ám az is árulkodó, hogy Horváth csaknem hétezer vokssal kevesebbet szerzett, mint Kiss Péter tavasszal. Ennyit jelenthet a személyiség és az országos ismertség.

Ugyanakkor a fideszes jelölt a tavaszi 18 ezres szavazótáborából elvesztett mintegy tízezer embert. Kudarcot vallott a Kubatov-lista is, a szimpatizánsok távol maradtak a voksolástól. Horváth árnyaltabban látja, szerinte sokan átszavaztak rá.

Mesterházyhoz hasonlóan végül Tóbiás is üzent, de ő – mint fogalmazott – a választás üzenetét továbbította: „elég volt a jelenlegi kabinet kormányzásából.” Aztán visszavágott balos ellenlábasainak: „A politikai kommunikáció nem helyettesíti a munkát.”

Nincs alku!

Hogy mi jöhet ezután?

Veszprémben legkésőbb februárban Navracsics Tibor uniós biztossá való kinevezése miatt kell új választást tartani. Mivel ott a kétharmad sorsa lesz a tét, kemény ütközetre lehet számítani.

Tóbiás jelezte, ő tartja magát a többi balpárttal kötött megállapodáshoz. Magyarán: ahogy tavasszal, februárban is MSZP-s jelöltet kell indítani Veszprémben.

Nincs alku – állítják a szocik. Nem akarnak még egyszer kényszeredetten összefogni. Újpesten egyedül győztek. Dacosak. Azt mondják, közösségépítésbe fognak. Hogy ne csak a választói düh, a protestszavazat döntsön. Hogy elfogadja egymást az utca és a pártpolitika.