Ide a pénzt!

Öt év. Ekés András, a témáról 2008-ban és 2009-ben több tanulmányt is publikáló Városkutatás Kft. igazgatója ennyire saccolja az ötlet elfogadtatása és a megvalósítás közötti időt. London városa – ahol a dolog valóban működik – legalább ennyit szánt az előkészületre. Buszokat vettek, méregdrága P+R parkolókat építettek, felállították a kamerás ellenőrző rendszert, kidolgozták a díjtérítés praktikus módját. És London ma valóban élhetőbb, levegősebb metropolisz. Szóval volt ezzel munka, nem beszélve a befektetett pénzről, amely azóta sokszorosan megtérült tüdőben, vízben, levegőben is.

Budapesten a szempont merőben más.

Tarlós főpolgármester a bejelentést követően minden második mondatában azon morfondírozott, hogy 18 vagy 30 milliárdot lehet-e ebből kisajtolni, és a BKV költségvetésébe átpakolni. Mekkora ráfordítás kell ahhoz, hogy bejöjjön a maximális összeg? De a csúcs az a pillanat volt, amikor a „hídvámot” (átkelésdíjat) varázsolta elő mint csereszabatos megoldást. Neki megfelel. Végül már az is szóba került: meg kell fontolni, kiváltható-e a méregdrága ellenőrző rendszer, ha kézi erővel is behajtható az a kis pénz.
Ezen a ponton elszakadt a cérna.

– Hasi tasival a buszsávok között? – ironizál Horváth Csaba, a kései Demszky-korszak főpolgármester-helyettese. – Zöld ruhás leszedési szakemberek ugrándoznak a hidakon? Ha nincs apród, vissza is adnak? A dugódíj ára a dugó?

A kínban fogant, innovatív ötletek láthatóan felszabadították a politikusi fantáziát. Vitézy Dávid holdingfőnök (BKK) már arról álmodozott, hogy miként lenne zökkenőmentesebb a kulturált pénzbeszedés. Legegyszerűbb, ha minden autós vált egy havi dugóbérletet, mondjuk tízezerért, és hanyagoljuk egymást.

– Az tényleg remek lenne – mondja Horváth. – Nett, kényelmes és tiszta, beáramlik a pénz, nincs költség, veszteség, tusakodás és dudálás, csak némi tranzakciós illeték. A dolog ettől kezdve önleleplező. Itt vált nyilvánvalóvá a lényeg: a zökkenőmentes önkormányzati leszedés.

A kínos helyzetet ezúttal is egy praktikus, bölcs asszony oldotta meg. Szűcs Somlyó Mária, a főpolgármesteri hivatal kommunikációs támasza rövid úton blokkolta fecsegő politikusait. A Városháza dugóügyben nyilatkozati moratóriumot hirdetett.

– Szeptemberig hallgatunk – mondja. – Tervezünk és gondolkodunk. Legelőször ki kell még találni, hol legyen a zónahatár.

Ez érthető. Főnökei annyi zöldséget hordtak össze röpke két hét alatt, annyi támadás érte őket, hogy jobb, ha őszig pihenni vonulnak. Vitézy Dávid számát máris hiába kérjük Máriától. A kisfőnökhöz bonyolult út vezet. A hivataltól kell nyilatkozati engedélyt kérni, egy-két BKK-sajtós a következő akadály, s ha ezt is leküzdöttük, Vitézy színe előtt állunk. De erre most semmi esély, Vitézy csak a vízibuszairól nyilatkozhat.

Persze a dolog nem olyan vicces. Atkári János – előbb Demszky helyettese, utóbb Tarlós főtanácsadója – mondja: most aztán valóban indokolt a pánik. Az elmúlt fél évet az urak alaposan megszenvedték. Billegett, omlott a BKV, mint rendesen, Orbán pedig hetekig csuklóztatta őket. Régen a forgatókönyvek úgy szóltak, hogy az óriáscég „bemondta” igényeit, mosta kezeit, és várta a kormányzat jóindulatát. Orbán ezúttal keményebb volt. Napok voltak hátra a csődig, amikor mindenre rábólintott. Pénzt nem adott a szokásos normatív támogatáson kívül (32 milliárd), de állami garanciavállalás kellett az újabb hitelfelvételhez. A BKV rég nem hitelképes.

– És legyünk őszinték: ma már a főváros sem az – mondja Atkári. – Ígéreteit nem fogadja el komoly bank.
Orbánék álláspontja így fest: idén még vállaltuk, de utoljára. Még a normatív pénzből is lekapcsolnak majd tíz-egynéhány milliárdot. Ennyi elég volt ahhoz, hogy Tarlósék beijedjenek és ötletelni kezdjenek. De miért? Miért küszködik minden magyar kormány a budapesti tömegközlekedéssel?

A teljes BKV-cech – Horváth Csaba fejből sorolja – 139 milliárd lenne. Ebből 50 a menetdíj- és bérletbevétel, s ez nem változik évek óta. A hiányzó 80 (ma már 90) milliárdot rendszerint ki kell pótolni. De miből, ha a kormány kiszáll? Így születnek az elvetélt ötletek.

Csakhogy bármilyen átlátszó egy ötlet, azt is meg kell valahogy indokolni. Napokig tartott, amíg a városháza kommunikátorai rátaláltak a megoldásra. Az ok neve Demszky Gábor és a 4-es metró. Ő írta alá azt az öngyilkos szerződést a metró uniós támogatásának fejében, amely a dugódíjcsapdához vezetett.

Horváth és Atkári szerint ez csacsiság. Az unió tárgyaló urai sosem mondanának (pláne le nem írnának) olyasmit, hogy „megkapod azt a pénzt, ha 2013 júniusáig bevezeted a dugódíjat”. A szerződések zöme olyan „puha általánosságokat” tartalmaz, amelyek többféleképpen értelmezhetőek. Például „vállaljuk, hogy hatékony lépéseket teszünk a közösségi közlekedés infrastruktúrájának fejlesztéséért”. És fejlesztgetünk.

Kérdés: miért Demszkyre fogták, ha a díjat nem is akarták? Miért nem akarják, ha mégis akarták? Mi végre a komédia?

Demszy már unja, végtelenül unhatja. Olyannyira, hogy meg sem szólal, hiába keressük telefonon mi is. Berlinben él ösztöndíjasként, „memoár jellegű könyvén dolgozik”. Húsz év Budapest után élmény lehet belakni egy valóban működő, tiszta várost. A levélre válaszol, s azt mondja, „kérdezzük a Csabát”, ő végig ott volt, és mindenre emlékszik.

A Csaba, Horváth exhelyettes magyarázatai hangsúlyozottan politikaiak. Orbán mindig utálta Budapestet. Gondoljuk, hogy ez változott? Ellenzékben fogcsikorgatva udvarolta körül, mert két választást bukott el rajtunk. De most revanzsál.

– Ki akarja szárítani a várost – mondja drámai hangon Horváth. – A Fidesz Budapestről lemondott, a vidéki felső középosztály Budapest-ellenességére alapoz.

Horváth biztos abban, hogy – bár a dugódíj csúfosan megbukott – valami más ürüggyel jövőre kisajtolnak a budapestiekből 40 vagy 50 milliárdot. Tarlós a BKV-csőd túsza.

A dugódíj ezer sebből vérzett. Lázadtak a kültelki polgármesterek, mert P+R parkolók híján autótárolót csináltak volna kerületükből. Lázadozott Tarlós volt terrénuma, Óbuda, mert benyelné a szentendrei agglomeráció.

– Ha bevezetik, balhé lesz – mondja Derce Tamás, Újpest visszavonult, „örökös tiszteletbeli” polgármestere. – A BKV amúgy is szörnyű, és ezzel Újpest és Óbuda utcáit is tönkretenné az autós rozsdahalmaz. A piacig sem tudnánk kimenni.

A Hungária zóna rövid úton kimúlt. A szükséges törvénymódosítás a parlamentben elesett. Pocsék a hangulat. György István főpolgármester-helyettes (városüzemeltetés) és Bagdy Gábor (pénzügyek) fegyelmezetten szavazta le önmagát. Bagdy elfelejtett gombot nyomni, György öntudatosan harakirizett. Haladhatunk tovább. Csak a BKV nem halad. Lassan elfogynak alóla a sínek. Kellene az a 90 milliárd, amely csak magánzsebből varázsolható elő. De ezen még dolgozni kell. Hogy is mondta Rodolfo? „Csak a kezemet figyeljék, mert csalok.”