Hősi halottaink
Elkeseredve, elszomorodva, szégyenkezve olvastam a lap február 11-i számában Bokor László kitűnő beszámolóját a Washington melletti Arlington katonai temető temetési koreográfiájáról, amellyel megadják a végtisztességet minden olyan amerikai katonának, közlegénytől a négycsillagos tábornokig, aki fegyverrel a kezében esett el a világ bármelyik részén az Egyesült Államok által folytatott harci cselekményben. Évek múltával is felkutatják, és ha lehet, hazaszállítják az elesettek földi maradványait.
Elkeseredésemet az okozta, hogy a cikket éppen akkor kezdtem olvasni, amikor hazafelé utaztam a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténelmi Levéltár és Irattár Központi Irattárában tett eredménytelen látogatásomról.
Családfa-kutatási céllal már korábban is jártam ott, és kikértem ludovikás tüzér százados múltú édesapám, Lévay Gábor személyi aktáit, amelyekből megismerhettem hivatásos katonai pályafutásának főbb adatait.
Ez alkalommal apám öccse, Lévay Sándor ludovikás tüzér hadnagy személyi aktáiba szerettem volna betekinteni, aki a Don-kanyarban halt hősi halált, és akiről Nemeskürty István Rekviem egy hadseregért című könyvében név szerint is megemlékezett. A korabeli hadi jelentés szerint: „1943. I. 14-én a Don-kanyar mellett az oroszok többszörös túlerővel végrehajtott támadása ellenére is a végsőkig kitartott figyelő helyén, majd amikor az orosz azt körülvette, s helyzete teljesen reménytelenné vált, nem akarván az ellenség hadifogságába esni, utolsó szavaival elbúcsúzott ütegétől, és a saját és a szomszédos ütegek összefogott tüzét saját figyelőjére irányította.”
Meglepetésemre az irattáros azt közölte velem, hogy a második világháborúban elesettek személyi anyagait nem őrzi az irattár.
Ezzel szemben például Nagy-Britanniában Őfelsége Állami Nyomdája már 1921-ben 81 kötetben publikálta a „Nagy Háború”-nak nevezett első világháborúban elesett 662 ezer katona és 41 ezer tiszt adatait. 1999-ben pedig ezt az adatbázist digitalizálva, CD-ROM-on is közreadták!
Szomorú, hogy létezhet egy Hadtörténelmi Levéltár és Irattár nevű intézmény, amely megteheti, hogy nem hoz létre autentikus archívumot, emléket állítva hősi halottainknak. És e tekintetben nincs helye mérlegelésnek, hogy az elesettek milyen célból folytatott háborúban adták az életüket.
Lévay Béla
egyetemi tanár
Adony
