Hol a teljesítőképesség határa? – Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara elnöke: Nincs akadálya, hogy növeljék a tesztek számát
A kommunikációs államtitkár a hónap közepén még keményen konfrontatív választ adott az orvosi kamara indítványaira. Változott-e a helyzet, kialakult-e megfelelő együttműködés?
Volt egy rossz mondat, amiért mi nem vettük fel a kesztyűt, és ezen szerencsére azóta mindenkinek sikerült túllépnie. Eljutottunk az együttműködés szakaszába, hiszen a Magyar Orvosi Kamara tizenegy pontos javaslatcsomagjából egyre több valósul meg. Azt gondoljuk, hogy most az együttműködés ideje van, de ez nem csökkenti eltökéltségünket, hogy kiálljunk kollégáink és betegeink védelmében. Egyszerre küzdünk a jobb védőeszköz-ellátásért és azok optimális felhasználásáért.
Hogy áll a magyar egészségügyiek védelme? Már tudjuk, hogy Olaszországban az orvosok, ápolók 10-15 százaléka az első napokban megfertőződött. Nálunk mi a helyzet?
Az orvosok és az egészségügyi szakszemélyzet védelmének kétféle eszköze van. Az egyik, hogy lássuk el őket a megfelelő védőeszközökkel. Ebben voltak és vannak gondok. Sajnos a szükséges minőségű és mennyiségű maszk, védőruha biztosítása Európában mindenütt gondot jelent, de az újabb nagyobb szállítmány bizonyosan enyhíti a gondokat. Nem tudjuk azonban, hogyan alakul a gyártók és a betegség terjedésének versenyfutása. Fel kell készülnünk arra is, hogy az előírásokat az élethez kell igazítani, vagyis amikor nincs annyi védőfelszerelés, mint amennyit normális időben előírnak a szabályok. Most életszerű, de az elérhető biztonságot garantáló előírásokra van szükség. Meg kell határozni, hogy ilyenkor mi a védekezés még elfogadható szintje. A mostani körülmények között kell a még lehetséges maximális biztonságot nyújtanunk az egészségügyi dolgozók és a betegek számára is, és minden rendelkezésre álló védőeszközt használni kell.
Hol vannak még tartalékok?
A másik csoportba az ellátás megszervezésével kapcsolatos intézkedések tartoznak, amelyek célja, hogy az egészségügy kevesebb ponton találkozzon fertőzöttekkel. Ki kell jelölni a sürgősségi fogadópontokat, ahol a légúti panaszokkal jelentkező betegeket megfelelő védőfelszerelésben, a többiektől elkülönítve fogadják. Ennek érdekében a kormányzat már tett lépéseket, de ezen az úton tovább kell menni. Nem hivatalos csatornákon érkezett friss információ szerint elkezdődött ennek az előkészítése, tehát a tizenegy pontunkból ez a fontos elem is megvalósul.
Nemzetközi összehasonlításban Magyarországon igen kevés teszt készült: az elvégzett laborvizsgálatok száma még mindig ötezer alatt van. Megvalósult-e legalább az a javaslatuk, hogy minden esetben elvégezzék a tesztet, ha azt a kezelőorvosok indokoltnak tartják?
Nem. Ugyanakkor elfogadták egy másik javaslatunkat: ne korlátozza a vizsgálatok számát az, hogy csak egyetlen akkreditált, a nemzetközi sztenderdeknek megfelelő labor működik nálunk. Vonják be azokat a laboratóriumokat is, amelyeknek ugyan nincs nemzetközi akkreditációjuk, de alkalmasak a tesztek elvégzésére. Ilyenből több is van Magyarországon. Tudomásunk szerint ez megvalósult. Nincs tehát technikai akadálya, hogy növeljék a tesztek számát, de még mindig nem végzik el a vizsgálatot mindenkin, akiről tudni lehet, hogy kapcsolatba került fertőzöttekkel.
A napokban pozitív lett egy 13 éves kiskamasz tesztje, de az osztálytársait nem vizsgálják. Ez rendben van?
Erre gondoltam az előbb. Mi azt mondjuk, hogy tesztelni nem általában kell, és Magyarország nem olyan gazdag, hogy megengedhessük magunknak a tömeges, nem célzott szűrést, hogy mindenkinél elvégezhessük a laboratóriumi vizsgálatokat, aki tudni szeretné, az adott időpontban mit mutat az állapota. Ami egyébként nem jelent garanciát a másnapra. Ahol azonban volt igazolt beteg az adott szűk közösségben, ott mindenképpen szűrni kellene.
A tisztifőorvos bejelentése szerint megyénként egy mentőautó fogja végezni a mintavételt. Ezt éppen a mentők nem tudták, amikor az első betegek már hiába várták őket. Amikor elindul a rendszer, elég lesz megyénként egy mentőautó?
Ha kevés tesztet akarnak végezni, akkor igen. A helyzet változása nyilván ezt is befolyásolja. De azt sem értem, hogy a minták gyűjtéséhez miért kellene egyáltalán mentőautó. Azt meg kellene hagyni arra, amire való. Természetesen abban egyetértünk, hogy megfelelő védőfelszerelésben kell kimenni és mintát venni. Támogatjuk azt az elvet is, hogy ne a beteg utazzon be valahová, ahol tesztelik, miközben esetleg végigfertőzi mindazokat, akikkel útközben vagy a váróteremben találkozik, talán magukat az ellátókat is.
Készítettek-e modellt arról, hogy ha a jelenlegi intézkedések maradnak érvényben Magyarországon, hány fertőzött esetén éri el a súlyos betegek száma a rendelkezésre álló kapacitás maximumát, és mikor lép túl azon?
Nincs ilyen modellezésünk. Nem tudjuk, hogy a rendszer mikor éri el teljesítőképessége határát, mert nem tudjuk, hol a határ. Nincs adatunk arról, milyen kapacitások fognak rendelkezésre állni a járványkórházakban. Azt viszont állítjuk, hogy most, a járvány elején – hiszen még csak a folyamat kezdetén tartunk – szigorúbb intézkedéseket kellene hozni, hogy ne lépje túl a kritikus szintet azoknak a fertőzötteknek a száma, akiket súlyos állapotban kell fogadnia a rendszernek. Most kellene a mobilitást, az emberek közötti kontaktust még tovább korlátozni, és most kellene nekünk, orvosoknak is még nagyobb fegyelemmel viselkednünk.
Ez mit jelent? Kijárási tilalmat?
Az első időben, egy darabig, szerintünk igen. De minél hamarabb. Ezzel lehetne megakadályozni a fertőzés gyors terjedését. Ezt modelleztük, ezt mutatja minden nemzetközi tapasztalat, ez következik a kínai adatokból is. Az exponenciális növekedés Kínában csak akkor fordult meg, amikor elrendelték a mozgást korlátozó intézkedéseket. Ezért mondjuk: most még nem késő, ha nem is kellene teljes kijárási tilalmat elrendelni, de legalábbis szigorúbb mobilitáscsökkentő intézkedésekre lenne szükség. Addig kell lassítani a járvány terjedését, amíg még lehetséges.
Azt mondta, fegyelmezettebbnek kell lenni. Aktuális hír, hogy a kamarában etikai vizsgálat indult Rovó László, a Szegedi Tudományegyetem rektora, fül-orr-gégész orvos ellen, aki olaszországi síútja után nem vonult házi karanténba, hanem fertőzötten bement dolgozni, és műtött is. Mi ennek az ügynek a tanulsága?
A Magyar Orvosi Kamara Csongrád megyei területi szervezetének etikai bizottsága hivatalból és azonnali hatállyal vizsgálatot kezdeményezett. Az egészségügy vezetői nem állnak a törvények felett, és kiemelt felelősségük ilyenkor a szabályok példamutató betartása. De az igazi tanulság, hogy még mindig nem mindenki nézett szembe azzal, mi vár ránk. Sokan azt hiszik, hogy személyesen ők biztosan megúszhatják.
Egy interjúban ön azt mondta: Magyarországon van elég orvos, csak a rendszert szervezték rosszul. Sikerülhet-e megfelelően átszervezni most? Ez még lehetséges? Vagy olyan, mintha a levegőben kellene megjavítani a repülőgépet?
Nem az a kérdés, hogy lehetséges-e. Nincs más választásunk: meg kell tennünk. Külön kell vennünk a két állítást. Nekem határozott véleményem, itthon nem az a gond, hogy összességében kevés az orvos, az ellátórendszer szerkezete nem megfelelő. Ez azonban békeidőre vonatkozik. Most viszont nem békeidő van, hanem különleges helyzet, ami különleges ellátásszervezési elveket igényel. Tehát most nem azt a strukturális reformot kell végrehajtani, amely késik már vagy tíz éve, most a járványügyi szempontok szerint kell átszervezni az ellátórendszert. Ki kell jelölni a fogadóhelyeket, ki kell alakítani a járványkórházakat és intézkedni kell azoknak a krónikus, nem fertőző betegeknek az ellátásáról, akiket most sem hagyhatunk magukra. Az ő gondozásukat ráadásul úgy kell megoldani, hogy semmiképpen se keveredjenek a fertőző betegekkel.
Rájuk nyilván kevesebb figyelem jut most.
A kormány a 65 évnél idősebb orvosokat – saját védelmük érdekében – kivonta az egészségügyből, amivel természetesen gyengítette az alapellátás funkcióját. Ebből az is következik, hogy csökkenteni kell a halasztható orvos-beteg találkozásokat. Jó irány, hogy erősítsük a telemedicinát, a távkonzultációt. Amit csak lehet, intézzenek telefonon az egészségügyiek, például írjanak fel e-recepteket. Ez eddig inkább csak modernizmusnak, technológiai érdekességnek tűnt, ma sok ember életét mentheti meg, hogy nem kell zsúfolt váróban ülni egy receptért. És az eddiginél is határozottabban ki kell nyilvánítani, hogy akinek az egészségügyi ellátása nem halaszthatatlan, annak most nem szabad az egészségügyet terhelnie, ráadásul saját egészségét kockáztatnia.
Ezt értem, csak az nem világos, hogy aki erős szívtáji nyomást érez, hogyan döntse el, halasztható-e az ellátása.
Természetesen nem a beteg dolga, hogy ezt eldöntse, neki az egészségügyhöz kell-e fordulnia. Ha panasza van, jelentkezzen. Jól feltett kérdésekkel telefonon is lehet tisztázni, hogy az illető állapota mennyire súlyos, és ennek alapján szükség van-e az azonnali orvosi ellátásra. Én azokról a beavatkozásokról beszéltem, amelyek halasztása okozhat ugyan átmeneti kellemetlenséget, de nem jár tartós egészségkárosodás kockázatával.
Vannak önkéntesek, akik készek segíteni. Ám kérdés, hogy az egészségügy képes-e hatékonyan foglalkoztatni őket. Tud-e megfelelő kiképzést adni nekik, képes-e ellátni őket védőfelszereléssel? Szakemberek mondják: szükség lehet például a betegforgatókra ahhoz, hogy életben tartsák azokat, akik heteken át lélegeztetőgépen lesznek. Ezt rá lehetne bízni önkéntesekre?
Válsághelyzetben mindig más szabályok vannak, mint a normális hétköznapok idején. Ilyenkor senki sem kér OKJ-bizonyítványt. Számos olyan ápolási feladat van, ami könnyen tanítható, amihez nem kell általános szakdolgozói ismereteket szerezni. Ilyen például a betegforgatás feladata is. Természetesen mindazoknak, akik készek az önkéntes munkára, hatékony védőfelszereléseket kell adni.
Biztatja az embereket, hogy jelentkezzenek?
Azt gondolom, hogy a mostani járvány ugyan az utóbbi fél évszázad legnagyobb fenyegetése, de kínál jó esélyeket is. Felélénkíti a társadalmi, politikai gondolkodást az egészségügy helyzetéről, gyorsítja az ellátórendszer szerkezetének átalakítását, szembesít a realitásokkal. Ugyanakkor megerősíti a szolidaritás, az együttműködés igényét is a társadalomban. Ezek nagyon fontos tényezők, ezeket ki kell használni. Naponta és hihetetlen tömegben áradnak felénk nemcsak az együttérző jókívánságok, hanem felajánlások is. Megmozdult az ország, erősödött a szolidaritás, a segíteni akarás. Ez nagyon fontos és erőt adó érzés.
A kormány százmillió forintot különített el a koronavírus-betegség elleni gyógyszer kutatására. Ettől mit vár?
Válsághelyzetben mindent meg kell próbálni. Százmillió forint kormányzati szinten a kerekítési hiba alatti összeg, viszont jó célra megy. Előrébb viheti egy konkrét gyógyszer kutatásának az ügyét. Ma a világon rengeteg helyen folyik kutatás, senki sem tudhatja, hogy melyik hoz sikert. Az is fontos eredmény volt, hogy a koronavírust izolálták Magyarországon is, ami lényeges lépés lehet a vakcina előállítása felé. Ezek olyan dolgok, amelyek reménytkeltők, bár eredményük nem garantált. De próbálkozni mindenképpen érdemes velük.
Végezetül: a járvánnyal kapcsolatos sok feladat közül most mi a legfontosabb, a legsürgősebb?
Fontos lenne, hogy mindenki tudatosítsa magában: aki most az egészségügytől vagy a kormánytól várja a vírushelyzet megoldását, az téves úton jár. Szeretném még egyszer aláhúzni: a járvány mostani szakaszában hihetetlenül nagy mindenkinek a személyes felelőssége. Fontos az egészségügy felkészítése a most garantáltan rázúduló kihívásokra, de az a meghatározó, mennyire vagyunk fegyelmezettek, mennyire vesszük komolyan a helyzetet, mennyire vagyunk képesek csökkenteni kontaktusainkat. Mert ettől függ, hogy a terhelhetőség határain belül marad-e, amikor az egészségügyre elkerülhetetlenül ráomlik ez a járvány. Megfelelő védekezéssel, megfelelő fegyelemmel nemcsak a járvány terjedése lassítható, hanem akár a fertőzések száma is csökkenhet. Most ez a legfőbb üzenet: maradj otthon! Hiszen nincs és nem is lesz annyi lélegeztetőgép, mint amennyire akkor lenne szükség, ha az olasz modellt követnénk.
A jelenlegi trend szerint el tudjuk kerülni az olasz modellt?
Igen. Az alapvető döntéseket időben hozta meg a kormány. Ezek jobb döntések, mint amit Olaszországban az első körben hoztak meg, de mi azt mondjuk: átmeneti ideig még szigorúbb intézkedésekre lenne szükség.
