Hol a határ?

„A zsidó nem baráti nép, hanem erőszakos agresszor, aki az ősi magyar föld létét, hazánkat veszélyezteti. Egyre többen látják: a helyzetből fegyveres harcok árán lehet kikeveredni.” Ezt Posta Imre, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének egyik vezetője írta. Ez sért hazai jogszabályokat, netán nemzetközi egyezményeket?

Az ilyen „eszmék” terjesztését tiltja a párizsi békeszerződés és a fajgyűlölet elleni egyezmény is. 1966-ban csatlakoztunk az ENSZ Polgári és politikai jogok nemzetközi egységokmányához is, amely leszögezi: „Minden háborús propagandát, a nemzeti, faji vagy vallási gyűlölet bármilyen hirdetését törvényben kell megtiltani.” Posta megnyilvánulásai kimeríthetik a Btk. háborús uszítás bűncselekményét is. Mégsem biztos, hogy a vád a bíróságon is megállna, de még a közösség elleni izgatás sem. A törvény ugyanis úgy fogalmaz: ezt a bűncselekményt az követi el, aki valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport ellen gyűlöletre uszít. Általában a közvetlen és nyilvánvaló veszély az ismérve annak, hogy a gyűlölet „beállt”. Jogi eszközökkel – adott esetben – ezt nehéz bizonyítani.

Ön a bíróságokat kritizálta egyik cikkében: nem az a legfőbb baj, hogy rasszisták randalírozhatnak. Hanem hogy mindezt a jogállam védelmére szolgáló szervezetek elnézésével tehetik. Arra célzott: a bírák is elfogultak politikailag?

Nem. Noha csupán alkotmányos fikció, hogy a fegyveres erők tagjai, a bírák és a köztisztviselők a politikától függetlenek tudnak maradni. Nagyobb a gond: mintha a bíráknak nem lenne reális veszélyérzetük. Amit idézett tőlem, azt az MTV ostroma után írtam: érthetetlennek tartottam, hogy a gyújtogatók ellen csak garázdaság és rongálás miatt emeltek vádat. Az MTV kiemelten fontos hírközlő üzem, működésének megzavarása államellenes bűncselekmény, annak is kiemelten súlyos, minősített esete. Akár életfogytiglan is járhat érte.

A bíróságok is felelősek a hazai radikalizmus terjedéséért?

Az elhúzódó eljárás, az olykor túl enyhe büntetések bátoríthatják a szélsőségeseket. Akik hangoztatják is: a hatalom gyáva, nem mer fellépni ellenük. Én mégsem a bíróságok felelősségét hangsúlyoznám, hiszen ők csak az ügyészség által beterjesztett vádakban ítélkezhetnek. Ha az ügyészség garázdaság miatt indít eljárást, a bíróságnak abban kell döntenie. Bár kirívó esetekben kezdeményezhet vádkiterjesztést is. De valószínűleg azt is mérlegeli: nem éppen a mártírgyártással erősítené-e a radikálisokat? A jogi, pszichológiai dilemmák feloldásában az alkotmány módosítása is segíthetne.

Az MSZP nemrég indítványozta a szólásszabadság szigorítását és a holokauszttagadás tiltását, ám a kétharmados törvényt a parlament nem fogadta el.

Pedig a szocialisták kezdeményezése helyes volt. Az új törvény részletesen felsorolta volna, mi az, ami kívül esik az alapvető szabadságjogokon. Kimondta volna a fajgyűlölet és a rasszista szervezkedések tiltását. Ezt sokkal jobb elképzelésnek tartom, mint a fideszes ellenjavaslatot, amely a holokauszttagadás tilalmának törvényét kiterjesztette volna minden önkényuralmi rendszer bűneinek tagadására.

Répássy Róbert, a Fidesz frakcióigazgatója pontosított is: a nácik mellett a kommunisták bűneit is el kell ítélni. Az Európai Parlament nyilatkozatára hivatkozott: „Az áldozatok szempontjából mindegy, melyik rezsim gyilkolta meg őket.”

Ez így van, ám ettől még a náci és a kommunista, pontosabban államszocialista rendszert történelmileg nem lehet összemosni. A nemzetiszocializmus célja a más fajhoz tartozó emberek kipusztítása volt. A kommunizmus, ha már így hívjuk, baloldali antifasiszta mozgalomként lépett fel. Nem általában kell szólni a gyűlöletbeszédről: nácibeszédről van szó.

A nácibeszéd itt és most közvetlenül veszélyes, ugyanis „szellemi alapja” az, hogy a társadalom bajairól a kisebbségek, az etnikumok tehetnek. Alacsonyabb rendűek, kifosztják a magyarságot. Velük szemben tehát szinte minden megengedhető. Ráadásul a szélsőjobb mindig könnyen szerveződik, „sejthálózatot” épít, félkatonai csoportokat alakít. A nácibeszédet ezért kellene jogilag is elkülöníteni és tiltani.

Az SZDSZ-képviselők többsége is az alkotmánymódosítás ellen szavazott. Inkább a Btk.-n változtatnának.

A liberális párt javaslata arról szól: a Btk.-ba kerüljön be a holokauszttagadás. Én ezt kevésnek tartom. Nálunk nem a holokauszttagadás az igazi gond, hanem a holokauszt tudatos igenlése.

Jogvédők szerint a szólásszabadság korlátozása visszaüthet. Ha bárki rossz szót szólna egy közösségre, netán a hatalomra, azonnal bíróság elé hurcolhatnák.

Értem ezt az érvelést is, hiszen az egyéni szabadságot történetileg tényleg az állam veszélyezteti leginkább, de nem kizárólagosan. Demokratikus jogrendben az állam elvileg és talán gyakorlatilag is ellenőrizhető, mindenesetre vannak rá alkotmányos eszközök. A radikális szélsőjobb kívül áll az alkotmányos renden, egyszerűen nem ismeri el, még ha hivatkozik is az alkotmányra. Vitatkoztam a Társaság a Szabadságjogokért vezetőivel is. Az ő álláspontjuk: a szélsőjobbnak nincs akkora társadalmi veszélye, hogy néhány „őrült figura” miatt módosítsuk az alkotmányt. Én úgy látom: a veszély már „bekövetkezett”. Vagy ha húsz romát támadnak meg, az még nem veszélyes, ha százezret, az már igen? A zsidózás „belefér”, de ha felgyújtják a zsinagógát, az már nem? Ki mondja meg, hol a határ?

Az MSZP mélyponton, az SZDSZ belső kríziseivel küzd. A káoszban megint csak a szélsőjobb „izmosodhat”. Ezt jelzi, hogy bár a Magyar Gárdát a bíróság feloszlatta, a szervezet alapítói önkényesen újraalakították.

A bíróság „ősbűne”, hogy egyáltalán bejegyezte a gárdát. A beadványában szerepeltek az elvei, a szimbólumai, még az is, hogy a rossz emlékű leventemozgalmat akarja feltámasztani. Egyébként aki egy jogerősen feloszlatott egyesület szervezésében részt vesz, az egyesülési joggal való visszaélés bűncselekményét követi el. Pénzbüntetésre vagy akár egy évig terjedő börtönre is ítélhetik. Vádat emelhet ellene az ügyészség.

Lehet Magyarországon pártelnök, aki bűncselekményt követ el, mint Vona Gábor? Vagy képviselheti hazánkat az unióban, mint Morvai Krisztina?

Vonát jelenleg csak a Jobbik válthatná le. Morvai viszont EP-képviselő. Az ő mentelmi jogának felfüggesztését Brüsszelben, de nálunk is kezdeményezhetik. Amíg lehet. Ha ugyanis a Fidesz kétharmaddal kerülne hatalomra, az egész alkotmányt megváltoztathatja. Lecserélhetik a köztisztviselőket, sőt a bírákat is. A Fidesz és a Jobbik politikája, propagandája is arra épül: a honi intézményrendszer nem lehet független, a nemzetet kell szolgálnia. Nemzeten persze csak saját magukat értik. Orbán nemrég közölte: centrális erőnek kell majd irányítania az országot. Szerintem olyan elnöki rendszer megvalósítására törekszik, mint amilyen a Miloševiæé volt Jugoszláviában. Láttuk, mi lett a következménye.

Itt is polgárháborúra számít?

Nem! De ha a jelenlegi tendenciák nem változnak, megeshet: a Fidesz-kormány legerősebb ellenzéke a Jobbik lesz. Az már most is kimutatható: Vonáék főleg a vidéki és kisvárosi fiatalokat csábítják el Orbánéktól. Ha a falvakban az árpádsávos legények lesznek az önjelölt rendfenntartók, súlyosbodhat a kirekesztés. A helyi viszályok szítása tovább növelheti a központi hatalom tekintélyét. Az emberek azt várják majd, hogy ha nem fehér lovon is, de eljön a „nagy vezér”, s megint rend lesz.