Emberek, ébredjetek!
Lassan már csendben mindent tudomásul veszünk. Európában mindenhol, ha „betelik a pohár”, legutóbb Romániában, kimennek tömegesen az utcára, és jelzik, hogy elég volt. Nálunk nem.
Erről eszembe jut Mosonyi Aliz egyik meséje, amely így kezdődik: „Volt egyszer egy rádió, ez egy reggel a világ összes nyelvén bemondta, hogy szégyelljétek magatokat. Meghallotta ezt a világ összes embere, és mind elszégyellték magukat. Csak a magyarok nem, ők gyorsan kikapcsolták a rádiót.”
Nekünk nem tűnik fel, hogy nincs többé jogállam, szociális biztonság, elégtelen az egészségügyi ellátás, intézményesült a korrupció, válságba került a közoktatás. Mi tudomásul vettük és vesszük, hogy ellopták a háromezermilliárd forintnyi nyugdíj-megtakarításunkat, hogy haverokhoz kerültek a trafikok, a kaszinók, továbbá az átláthatatlan paksi beruházást, a csődközeli bankok állami felvásárlását, a Nemzeti Bank műtárgy- és ingatlanbeszerzéseit. Elviseljük a civil szféra elleni támadásokat és azt is, hogy több tízezer gyerek éhezik. Belenyugszunk, hogy vasárnap zárva tartanak a bevásárlóközpontok, és a csókosok között szétosztják az állami földeket. Szót sem ejtünk arról, hogy csökken a médiaszabadság. Ma már nincs helyszíni közvetítés, sőt kitiltják a kereskedelmi televízió híradóját a parlamentből. De, hogy a valóságot még távolabb lehessen tartani a választópolgártól, létrehozták a propagandaminisztériumot, amely tovább butíthat bennünket. Tehát a magyarok többségének nem hiányzik az igazi demokrácia. Ez igaz lenne? Remélem, nem, ezért kiabálok: emberek, ébredjetek!
Id. Jókai Oszkár,
e-mail
