Elfüllentett bizodalom
Most láttam Banovich Tamás filmjét: Eltüsszentett birodalom. Véletlen lehet-e, hogy ezt a filmet, amelyet a rendező 1956-ban készített, a Duna TV ma is vetíti? Nyilvánvalóan nem, hiszen ma is forradalmi időket élünk. Sőt permanens szabadságharcot is.
Erről az analógiáról lett bátorságom parafrazálni a film címét, hiszen egy ország, sőt egész Európa bizodalmát füllentették el a mai udvarbéliek. Mindenesetre nagyon érdekes volt láthatni az önelégült ostobaságnak azt az udvari kavalkádját, amelyet régóta nem tapasztalhattunk kis hazánkban. Amelynek érdekes, 21. századi magyar reinkarnációját fedeztette fel velem ez a gyaníthatóan nem szándéktalan újravetítés. Köszönet érte! Hiszen ma is megtalálhatjuk úgyszólván naponta az ottani megfelelőket a tévécsatornákon, az újságokban: miniszterelnököt, minisztereket, szóvivőket, államtitkárokat és helyetteseket, volt és mai polgármestereket, de egyszerű parlamenti képviselőket is. Akik nem átallanak olyanokat nyilatkozni (füllenteni), hogy az ügy le van zárva, hogy számaink túl jók, hogy hazánk egy tündérmese, hogy a nyilvánvaló jogfosztás jogosztás, hogy a magyar nők menjenek a klasszikus KKK-ba (Kinder, Kirche, Kuche) öt gyereket szülni, hogy ne a nyuggerek döntsék már el hazánk jövőjét, hogy mindenki annyit ér, amennyije van, hogy úgy kell pávatáncolnunk, mintha barátkoznánk... Rémes a hasonlóság!
De egyvalamiben bízhatunk: Magyarországon mindig lesz egy Soós Imre, egy okos juhászlegény, egy Lúdas Matyi, aki megszemélyesíti ennek a rátarti, büszke nemzetnek az örökkönvaló szabadságigényét, amelyet eltiporni, elhallgattatni tartósan sohasem lehetett. Aki egyszer azt fogja felvésni a Parlament díszkapujára, amit a juhászlegény írt a film utolsó kockáján: A ZSARNOKSÁGNAK VÉGE!
Kuthi Csaba
Tállya
