Egy óra Soros Györggyel
Persze nem igazán vele vagyunk, hanem szemben vele, a Közép-európai Egyetem termében, meghívottak és az egyetem diákjai, a világ minden tájáról. A találkozó apropója, hogy magyarul is megjelentek Soros György négy éve, az egyetemen tartott előadásai, melyekben ez a rendkívül gazdag, de pénzéből sokat a köznek visszajuttató ember mintegy összefoglalását adja, hogyan látja világunk gazdasági, politikai, társadalmi problémáit.
John Shattuck, a jeles amerikai jogtudós, korábbi diplomata, az egyetem elnöke bevezetőjében arról szól, hogy Soros filozófiája mélyen gyökerezik annak gyermekkorában, amelyet a németek megszállta Budapesten élt meg. Az előadó ezzel nem foglalkozik – amint általában nem engedi kérdésekkel zavartatni magát. A reflexivitás elméletét fejtegeti, a kölcsönhatást a tudományok és a valóság között, majd szól arról, mennyi hasonlóság látható a 30-as évek világválsága és a jelenlegi között: a szakemberek mindkét esetben elfogultak voltak, nem létező törvényekben bíztak, így nem látták előre, ami bekövetkezett. Soros az elmúlt évek történései után igazolva látja a maga – korábban sokat bírált – közgazdasági nézeteit, miközben az európai helyzetet változatlanul igen sötétnek, sőt: az euró válságát „fekete lyuknak” véli. Mindez azon a földrészen, ahol a legfejlettebb demokráciák működnek.
A mecénás, aki adatai szerint évente félmilliárd dollárt fordít jótékony célokra, legújabban a szíriai menekültek megsegítésében is részt vesz és, érdekes módon biztatónak tartja a helyzet alakulását: miután az ismét világhatalmi pozícióra törekvő Oroszország, nevezetesen Putyin elnök hajlandó ott szerepet vállalni (amit az amerikaiak nem kívántak megtenni), van lehetőség Asszad megfékezésére. Soros általában meglepően derűlátó közel-keleti ügyekben. Míg csak három hónapja még semmi lehetőség nem látszott megállapodásra Izrael és a palesztinok között, ez most érlelődik, párhuzamosan a rendezés küszöbére jutott az iráni válság, és megszilárdulhat az Egyiptomban kialakult helyzet is.
Jó húsz éve működik már, egyre sikeresebben, kiterjedtebben a CEU, a mesterképzést nyújtó „Soros-egyetem”, amely színvonalával nemzetközi rangot vívott ki magának – bár helyszínén erről nemigen hallani – tehetjük hozzá. Az alapító legújabb kedves ügye a gazdaságkutatók világhálózata, az Új Gazdasági Gondolkodás Intézete, amelyben New Yorktól Budapesten át Sanghajig keresnek válaszokat korunk új kihívásaira. Mint mondotta, csak Oxfordban ötven jeles közgazdász kapcsolódott be e munkába, amelyhez immár EU-forrásokból is tudnak támogatást kapni. Egyébként általában úgy gondolja: a filantrópok feladata, hogy kezdeményezzenek, rámutassanak, hol miben kell segíteni – így mozgósíthatók az állami és egyéb közösségi források.
Végül még kérdések a közönség soraiból. Arra, miként választja ki munkatársait, frappáns a válasz: „Keresem a jókat – de azért főként a magam agyát használom, nem a másokét...”
Tanulságos módon a magyar helyzet az előadásban, a kérdésekben még érintőlegesen sem merül fel. Vajh miért? – kérdem elmenőben az évek óta Budapesten dolgozó jeles amerikai üzletembert. – Miről kéne beszélni? – kérdez vissza. – A politikai helyzet hosszabb távon nem fog változni, az ország viszonylag nyugodt – gondoljon csak Ukrajnára –, s beruházni továbbra is érdemes, mert minden olcsó...
Érdekes lett volna megtudni, mit gondol erről egy nyolcvanhárom éves ősbudapesti, de Soros Györgyöt az ígért egy óra elteltével gyorsan elvitte egy igen nagy autó.
