Csukafejes a semmibe

- „Chris megszerezte az új jogsit, autót akar venni. Melyik motor kapacitása a legkisebb: az 1,79, az 1,796, az 1,82 vagy az 1,783 literesé?” Ezt a matematikai PISA-feladatot a 15 éves magyar diákok fele nem tudja megoldani. Miközben a sanghaji tanulók 97, a lichtensteiniek 72 százaléka képes rá.

– A PISA eredményében nem illik kételkedni. Bő évtizede, amikor az első számok napvilágra kerültek, sokkot okoztak Európában és nálunk is. Pokornitól Magyar Bálinton át 2009-ig három, egymást követő kormány változást indított el, ami lassú, de erősödő ütemű javulást hozott több területen. A 2009-es eredményeket 2010-ben publikálták, az államtitkár asszony akkor három hónapja volt hivatalában, és győzelmi jelentésként számolt be az eredményről.

- Most meg azt mondja: a gyatra 2012-es eredmény a szocialistáknak köszönhető.

– Nem arról van szó, hogy nagy átlagban javult a teljesítmény, de most kicsit megbicsaklott. Ez csukafejes. Csak a medencében nem volt víz. Egy ilyen felmérés nem csupán egy gyermekcsoport aktuális tudását méri. Mutatja azt a környezetet is, amely a diákokat, az őket tanító pedagógusokat meg általában az iskolát körülveszi. A bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság rányomja a bélyegét arra is, amit egy adott csütörtökön 9–10 óra között felmérnek.

– Kormányváltás után az MSZP megszüntetné a Klebelsberg Intézetet, így megint fenekestül felfordulna a közoktatás.

– Nem tudom elképzelni, hogy bárki jobban ismeri az ország összes iskolájának igazgatóját egy budapesti irodából, mint a helyiek. A Klebelsberg Intézet ebben a formában működésképtelen. Az ország közoktatását átlátni képes központra szükség van, de az ellenőriz, minőségbiztosítási felméréseket végez. A járási, tankerületi rendszer viszont folytatandó, mert nincs elég pénz arra, hogy minden település saját, jó színvonalú iskolát tartson fenn. De a nyírbátori Báthory István Gimnázium igazgatójáról hadd döntsenek a nyírbátoriak.

- Kompromisszumos javaslatról beszél, de van bárki kormányzati szinten, akivel lehetne erről beszélni? Pokorni is otthagyja a parlamentet.

– Ez nem a kormánypártok és a demokratikus ellenzék között húzódó hagyományos ellentét. Van egy gondolkodási mód, amelynek középpontjában a gyermek mindenek feletti érdeke áll, és vannak, akik csak egy, az ország egészét behálózó struktúrát látnak, amelyen keresztül szervezetten lehet eljutni a legkisebbekhez. Ez a hatalom számára komoly lehetőség. „A gyermek mindenekfelett álló érdeke van az oktatás középpontjában” – közoktatási törvényünkben kormányokon keresztül ez volt az első számú állítás. 2011 novemberében ezt a mondatot a nemzetinek nevezett új köznevelési törvény alkotója kivette. Nem összebeszélve, ketten adtunk be módosítót, Pokorni és én, hogy írjuk vissza. Az enyémet már bizottsági szinten kivágták, az övét talán a plenáris ülésen. Pedig itt a lényeg: a középpontban a gyerek van, nem az iskolaépület, nem a gazdasági osztály és nem a kazán. Ez a különbség.

- Szívesebben hinném, hogy a túlzott központosítás szakpolitikai hiba, mintsem tudatos hatalompolitika és agymosás.

– Jó reggelt kívánok! Ébredjen fel!

- Ha így van, akkor viszont nincs kompromisszum, mert a javítás nem cél.

– Valóban. Megállapodást akkor lehet kötni, ha azt két fél akarja.

- De még a sajátjaikkal sem akarnak megállapodni. Furcsa helyzet, hogy amikor Orbán és kormánya lesöpri Klinghammer István felsőoktatási stratégiáját, éppen ön áll ki azzal, hogy az elkészült szöveg szakmailag vitaképes javaslat.

– Klinghammer István rektor volt az egyetemünkön, amikor még tanítottam, a rektori konferencia elnöke, amikor miniszter voltam. Meggyőződéses konzervatív ember, a szó eredeti értelmében, akit villámhárítónak szántak.

- Tudta?

– Nem.

- Vagy tudta, csak nagyon akarta a posztot.

– Úgy gondolhatta, hogy a kapcsolataival, a tekintélyével rendezni tudja a felsőoktatást. De a politika, úgy látom, átverte. Biztosította a kifutási teret, hogy a villámhárító felfogja a villámokat, elvégre egy évvel ezelőtt diákok ezrei vonultak a Nagykörúton. Újjáalakították a felsőoktatási kerekasztalt, tíz hónapon keresztül tárgyaltak, aztán szavaztak. A résztvevők 9:1 arányban a stratégia mellett voksoltak. Az államtitkár meg azt hitte, ez nemcsak szakmai, de politikai eredmény is. Csak azt nem mérte föl, hogy annak az egynek vétójoga van.

- Parragh Lászlónak.

– Jogos felvetés, hogy a gazdasági élet szereplőinek nézeteit az oktatáspolitika vegye figyelembe. Klinghammer István nem jutott megállapodásra velük, pedig megpróbálta. Azt mondta, gyertek ki a hóra. Ők meg nem mentek ki. Ott várta őket a szerencsétlen államtitkár, és megfagyott. Miközben a szomszédos fűtött teremben már mindenről megállapodtak.

- Parragh a munkaerő-piaci és a gazdaságfejlesztési szempontokat hiányolja a stratégiából, de Klinghammer szerint javaslatuk tartalmazza ezeket. Mintha mindez csak kifogás lenne, miközben a lényeg az, hogy Orbán nem akar normatív, kiszámítható finanszírozást, hiszen jobban beválik az „oszd meg és uralkodj”.

– Nagy volt a szájuk 2007-2008-ban. Sikerült a szociálisnak nevezett demagóg népszavazással 3 millió embert elcipelniük az urnákhoz. Aztán kiderült, semmit nem tudnak kezdeni a felsőoktatással. Csupán koncepciótlan, mértéktelen pénzkivonás történt. Elvettek majdnem 30 százaléknyi állami támogatást, és a 2010-es 186 milliárdból 123 milliárd lett. Nincs az a menedzsment, amelyik ezt színvonalesés nélkül kezelni képes.

- Miért? „Értelmiségellenesség” – ezt szokták mondani. Ez nekem túl szimpla.

– Még csiszolatlan, de már látszik egy új társadalomkép: kevesebb egyetemistát, kevesebb érettségizőt, több szakmunkást. Ha a felsőoktatás szervezettsége alulmúlja a korábbi évekét, ha saját belső problémáival van elfoglalva, az még segít is az új társadalomkép megvalósításában.

- Beleférhetne egy kisebb létszámú, de minőségi felsőoktatás.

– Hogyne. A Bajnai-kormányban arra kértem az Akadémiát, hogy dolgozzunk ki közösen egy mérőrendszert arra, milyen az elitegyetem. Ne a politika mondja meg, legyenek egyértelműek a szempontok: elitegyetemre a legjobb képességű és teljesítményű érettségizők jelentkeznek, az oktatás mellett jelentős kutatómunka folyik, és a felsőoktatás nemzetközi vérkeringésébe is bekapcsolódik. 2010 tavaszán még 24 milliárd forintnyi európai uniós támogatás ment teljesítményük alapján a legkiválóbb egyetemeknek. Ha három-négy ciklust végig tudtunk volna csinálni hároméves egységekben, elvált volna, mire jutnak az elitintézmények.

- Amelyik egyetemről kiderülne, hogy még főiskolának is gyenge, lakat kerülne a kapujára. Amire se a rektor, se a politikus nem büszke.

– Ne menjen politikusnak, aki nem tud vagy nem akar konfliktust vállalni. Az, amit elkezdtünk az Akadémiával, működött. De most elrugaszkodtunk a valóságtól. Úgy beszélgetünk, mintha három és fél év után végre itt volna az asztalon a kormány felsőoktatási koncepciója. Ami nincs itt. Nem hiszem, hogy oktatásüggyel választást lehet nyerni, de ön is hallja, hogy szülők arról beszélnek: mennyit késett a tankönyv, barátok meg egy pohár bor mellett is a hittan- és erkölcstanórákról diskurálnak. Nem véletlen, hogy az MSZP ötpilléres programjában az első pont a gyerekkel, a diákkal, a fiatallal, az oktatás-nevelés kérdéseivel foglalkozik. A választók többsége el akarja küldeni a kormányt, de nem látja, hogyan tudná ezt megoldani. Csakhogy nem is neki kell megoldania, ez az ellenzék feladata, kötelessége.

- Olyan lemaradásban vannak, mint a kormány a felsőoktatási programmal.

– Erősíteni kell a hitet, hogy amit a választó helyben akar, az országosan is lehetséges. De csak akkor, ha magunk helyett az emberekkel foglalkozunk.