Kettős mérce a magyar devizaperekben – A hitelfelvevő cég százmilliókat vesztett, a Raiffeisen szerint az okirat-hamisítás bocsánatos bűncselekmény

Esetünk tíz éve kezdődött, amelyben a Raiffeisen Bank Zrt. ötéves futamidőre devizaalapú befektetési termékeket ajánlott ügyfeleinek. Egy szóbeli terméktájékoztatót követően az ügyletek megkötése telefonon történt, amelyekről a bank hangfelvételeket készített. Ezek jórészt nem szakmai, hanem kereskedelmi alapon, érzelmi befolyásolás által zajlottak: „Ez egy jó biztosíték, hogy ha bármilyen krach történik, mondjuk nem most, nem egy hónap múlva vagy két hónap múlva, akkor is van egy olyan ügylet, ami nagyon magas kiütési szinttel rendelkezik. (…) Én igazából mindenképpen ezt javaslom (…) nyugodt lélekkel, veszíteni nem nagyon tudsz rajta. (…) Én nem nagyon tudom elképzelni, hogy egy fél éven, éven belül mondjuk 160 alatt ne legyen a svájci frank-forint árfolyam. (…) Ebben énszerintem nagyon melléfogni nem lehet. (…) Ezt nyugodt lélekkel lehet így vállalni. (…) Az idő itt a lényeg, hogy neked dolgozik.”

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Az „előnyös befektetésként” jellemzett termék – alapegysége egymillió svájci frank (CHF) – lényege az volt, hogy a bank 185 forintért vett frankot az ügyféltől egy ötéves futamidejű opciós ügylet keretében. Ha a forint erősödött két-három százalékot, akkor az ügyfél egyszeri 5,3 százalékos nyereséget realizált, ha viszont gyengült, és annak mértéke nem haladta meg a 15 százalékot, akkor csak 1,2 százalékot nyerhetett. Ám e fölött az ügyfél egyértelműen bukásra volt ítélve, a veszteségnek nem volt felső határa. Kecsegtető volt, hogy a névérték 30 százalékát kellett csak letennie, a fedezetet a cég számlái, valamint a vagyona jelentette. Miután a forint zuhanórepülésbe kezdett a svájci frankkal szemben, nem volt kiszállás.

Cikkünk perbéli szereplőjének, a G & M Invest Kft.-nek és tulajdonosainak számlájáról a fenti ügyletek miatt 2011-ben mintegy 300 millió forintot inkasszált a Raiffeisen, és még további – összesen 800 milliós – követelése áll fenn.

Amikor a cég ügyvezetője szembesült a hatalmas veszteséggel, kikérte a banktól az ügylet dokumentumait, aztán elképedt, mert az ügyfél alkalmasságát felmérő MiFID-teszten, annak kiértékelésén, a keretszerződésen és az aláírási kartonokon nem a saját aláírása szerepelt. Panaszt tett, a bank pedig belső vizsgálatot indított az ügyben. Kiderült: a befektetési termékkel, azok kockázataival a banki alkalmazottak sem voltak tisztában.

„Abban az időben gyakorlatilag kötelező volt ilyen ügyleteket kötnünk, ez volt a régióvezetés elvárása. Tehát mi ajánlottuk is ezeket a befektetéseket” – mondta 2011. november 23-án egy alkalmazott a Raiffeisen Bank budapesti központjában a bankbiztonsági főosztály vizsgálati jegyzőkönyvébe, majd kérdésre hozzátette: igen, voltak olyan esetek, hogy befogadott olyan dokumentumokat, amelyeket nem előtte írtak alá. Többen megjegyezték: „Nagyon sok munkánk volt, nagy volt a nyomás, az elvárás a régióvezetéstől.”

Egy másik banki alkalmazott a következőt nyilatkozta a belső vizsgálati jegyzőkönyvbe: „Arra emlékszem, hogy abban az időben Ildi őrült tempóban rengeteg swapszerződést kötött, már a főnöke is rászólt, hogy vegyen vissza. Mint már említettem, A.-nak különös dolgai voltak, nem tetszett, ahogyan kezelte a szerződéseket, tűntek el aláírási kartonok, szerződések. Úgy éreztem, sumákolt. Én jeleztem ezeket az akkori vezetőmnek. El tudom róla képzelni, hogy mással íratott alá szerződéseket az ügyfelek helyett. Emlékszem olyan esetekre, amikor A. elvitte a szerződéseket, és aláírva hozta vissza, tehát nem volt benn a fiókban az ügyfél aláírni. (…) Sokszor aláírt az ügyfelek helyett, mert nem akarta apróságok miatt zavarni őket. (…) Sok hiányosságot tüntettünk így el, azért nem tudok pontos választ adni arra, melyek voltak azok, amiket aláírtam. Én emiatt a rendszer áldozatának érzem magam.”

A devizementő Orbán pávatánca

A 2008–2009-es pénzügyi világválságkor összeomlott devizaalapú hitelrendszer áldozatai Magyarországon csak kis részben tudtak kilábalni a bajból. A kormány devizamentő intézkedései inkább azoknak jelentettek segítséget, akiknek volt tartalékuk, hogy például kiváltsák a forintosított hiteltartozásukat, ezáltal megszabaduljanak a devizaárfolyamok kedvezőtlen alakulása okán felgyülemlett tartozásoktól. Akinek erre nem volt elég pénze, az vagy a hosszabb futamidőre elosztott hitelrészletek fizetését volt kénytelen vállalni, vagy – és ez volt a többség – belebukott az egészbe. Lakását a bank vagy elárverezte, vagy eladta behajtócégeknek. A végeredmény mindig ugyanaz: földönfutóvá váltak. Még legalább tízezer ember/család van ilyen helyzetben. 2014-ben Orbán Viktor a parlamentben kemény hangon bírálta a bankokat, mert szerinte azok visszaéltek az emberek jóhiszeműségével. Egészen pontosan ezeket mondta:

„Tisztelt elnök úr!

Magyarország csak akkor lehet a maga ura, ha sikerül pontot tennünk a lakáscélú, jelzálogalapú devizahitelek ügyének a végére is. Mi is történt a devizahitelek ügyében? Sokan és sokféleképpen minősítették már ezt az esetet. Én úgy látom, hogy amikor a bankok ezeket a hitelszerződéseket megkötötték az ügyfeleikkel, akkor visszaéltek a saját helyzetükkel. Visszaéltek az emberek jóhiszeműségével és naivitásával.

Ezeket a hiteleket a bankok úgy terjesztették el, hogy közben ismerték a lehetséges kockázatokat. A bankok pontosan tudták, hogy mi lesz, ha elszabadulnak az árfolyamok. Ez épp onnan tudható, hogy az összes árfolyamkockázatot jó előre áthárították az ügyfelekre.

A szerződéseket úgy fogalmazták meg, hogy baj esetén a kockázatot csak az ügyfeleik viseljék, ők maguk pedig semmilyen veszteséget vagy kárt ne szenvedjenek el. Igaz, senkit sem kényszerítettek ilyen szerződés aláírására, de ilyen egyoldalú szerződések láttán nehéz jóhiszeműséget feltételezni. Valójában a bankok egy olyan üzletet kötöttek, amely csak nekik jelentett óriási profitot.

Az üzleti életben elfogadhatatlan, ha két fél úgy köt üzletet egymással, hogy csak az egyik visel kockázatot, tehát csak az egyik járhat pórul, miközben a másik számára a nyereség garantálva van.”

Ezek után arra biztatjuk az olvasót, tekintse meg keretes írásunkat a következő oldalon, amelyben idézzük azt a megállapodást, amelyet Orbán Viktor maga írt alá 2015-ben, és amelyben a magyar kormány nevében nem kevesebbet vállalt, mint hogy a devizahitelek rendezése során nem érheti veszteség a bankokat. És lám, azóta egyetlen devizahitel-károsult sem nyert, aki bírósághoz fordult a két- vagy akár háromszorosra emelkedett hiteltartozása okán. Mindenki elbukta a pert, a bankok egyetlen esetben sem veszítettek.

Érdekes lehet mérleget készíteni arról is, hogy az osztogató-fosztogató kormánypolitika következtében a bankok a rájuk is kivetett különadó és a devizahitelezéssel nyert profit tekintetében nyertek, vesztettek vagy egyensúlyban maradtak.

A belső vizsgálat eredménye 2012-ben készült el. Kiderült, hogy a fenti nem elszigetelt eset, mert a kiválasztott hat ügyletből négy esetben okirat-hamisítás történt. Ebből csak egy esetben sikerült megállapítani, hogy azt melyik alkalmazott követte el.

„A négy ügyletben elkövetett okirat-hamisítás kapcsán 3 millió 700 ezer svájci frank és 200 ezer euró swapügylettel kapcsolatban vált támadhatóvá a Raiffeisen Bank” – áll a jelentésben.

Megkérdeztük írásban a bank illetékeseit, hogy miért nem tettek feljelentést egy nyilvánvaló bűncselekmény esetében, de nem kaptunk tőlük érdemi választ. Azt sem nem erősítették meg, se nem cáfolták, hogy az ügyben nem történt fegyelmi intézkedés.

Mindeközben az inkasszált cég képviselője rendőrségi feljelentést tett az aláhamisított aláírásai miatt. A nyomozás során kiderült: az ominózus ügylet keretszerződésének a száma nem található meg a Raiffeisen Bank Zrt. rendszerében, sőt a G & M Invest Kft. keretszerződése hamarabb lett aláhamisítva (III. 19.), mint a banki kérdőív (IV. 14.), valamint a MiFID-kiértékelés (IV. 23.). A nyomozás megállapította, hogy nemcsak az új, hanem a már meglévő ügyfelekkel is kötelező lett volna a banknak egy központilag összeállított kérdőívet kitöltetni, amelyben fel kellett volna mérni, hogy mennyire vannak képben a termékkel kapcsolatban, annak mechanizmusát értik-e, illetve a kockázati hajlandóság mértékét is ez alapján mérték fel. A bank csak ennek a tesztnek az eredménye tükrében ajánlhatta volna ezeket a termékeket.

A rendőrség az okirat-hamisítás tényét mint bűncselekményt megállapította, de szankciót nem hozhatott, mert az ilyen bűncselekmények elévülési ideje három év.

A megpanaszolt határozaton az ügyészség sem változtatott, pedig értelemszerű, hogy az ügyfél csak azt követően tudott feljelentést tenni, miután az okirat-hamisítást észlelte. A nyomozó hatóságok a bank esetleges bűnpártoló magatartásával nem foglalkoztak.

A G & M Invest Kft. a rendőrségi nyomozással párhuzamosan a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez fordult, amely szintén megszüntette az eljárást. Indokai szerint a „Raiffeisen Bank eljárása polgári jogi szempontból aggályos”, de tekintettel arra, hogy a panaszos jogi személy, így nem minősül fogyasztónak, ezért a felügyeletnek nincs lehetősége azt kivizsgálni.

A pénzintézet az ügy lezárásával fellégezhetett, a fennmaradt követelését jogfenntartással peresítette a G & M Invest Kft.-vel szemben, annak ellenére hogy a kft. bankszámlakivonata szerint a Raiffeisen a követelést — 270 858 CHF tőke, 1 millió 965 ezer CHF jutalék (!) — kivezette a nyilvántartásból.

2017. november 28-án a Veszprémi Törvényszék a Raiffeisen Bank Zrt.-nek adott igazat, és megítélt részükre 349 ezer 589 svájci frankot a késedelmi kamatokkal együtt. A bíróság úgy vélte: a bank nem végzett befektetési tanácsadást, ezért a szükséges alkalmassági tesztekre és azok kiértékelésére ebben az esetben nem is lett volna szükség, az aláhamisított iratok a szerződés tartalmára nincsenek kihatással. Kimondta: a szerződések nem ütköznek jó erkölcsbe, és ha egy szerződéskötés folyamatában a felek nem teljesítik teljes körűen az elvárt tájékoztatási kötelezettségüket, attól még az nem válik semmissé.

A bankmentő Orbán pávatánca

EGYETÉRTÉSI MEGÁLLAPODÁS A MAGYAR KORMÁNY ÉS AZ EURÓPAI ÚJJÁÉPÍTÉSI ÉS FEJLESZTÉSI BANK KÖZÖTT

EGYÜTTMŰKÖDÉS A MAGYARORSZÁGI BANKSZEKTOR ÉS A REÁLGAZDASÁGI SZEKTOR TÁMOGATÁSÁBAN

(részlet:)

(a) A devizában denominált (a szerk. megj.: devizaalapú hitelek) forintosításának szabályozásáról szóló, 2014. december 15-én kiadott 2014-es LXXVII. törvény végrehajtását úgy kell biztosítani, hogy a bankszektorban elkerülendők legyenek az árfolyamkockázathoz kapcsolódó további költségek.

(b) Biztosítani kell, hogy a bankok nem teljesítő hitelportfóliójának leépítésére irányuló kezdeményezések a nemzetközi legjobb gyakorlatot tükrözzék, különös tekintettel ezen programok átlátható és piaci alapú működésére. Továbbá a jövőbeni zálogjog-érvényesítések (a szerk. megj.: ingatlanárverések) és kilakoltatások további korlátozásától tartózkodni kell. A már létező, a bajba jutott hitelesek ingatlanjainak megvásárlására vonatkozó már létező programot ki kell bővíteni és a jogosultsági feltételeket pedig lazítani kell.

(c) Jelzés a piacnak és a közvéleménynek, hogy a banki ügyfelek magáncsődjére és visszamenőleges hatályú felmondási jogaikra vonatkozóan nem kerül új törvény vagy jogszabály elrendelésre a Magyar Bankszövetséggel való megfelelő konzultáció és annak támogatása nélkül.

(d) A hatályos EU-jogszabályok szerinti, magyarországi kötelezettségek sérelme nélkül a magyar kormány tartózkodik olyan új törvények vagy intézkedések bevezetésétől, amelyek negatív hatással lehetnek a bankszektor profitabilitására – azokon kívül, amelyekre a magyar kormány az európai uniós tagságából fakadóan kötelezett.

A dokumentumot 2015. február 9.-én írta alá Orbán Viktor miniszterelnök és Sir Suma Chakrabarti, az EBRD elnöke.

A Győri Ítélőtábla viszont mást mondott. A Raiffeisen az ügylet kapcsán befektetési tanácsokat adott, amelyhez az ügyfélminősítés, az alkalmassági teszt elvégzése olyan kötelező eljárás lett volna, amely lényegi módon szabályozza a jogviszony létrejöttét, befolyásolja a szerződés tartalmát, mellőzése esetén a szerződés érvénytelen. Kiemelte: az aláhamisított „MiFID-teszt kiemelkedően fontos kelléke a perbelihez hasonló típusú szerződéseknek, az ügyfél érdekeit védi azzal, hogy hiánya esetére megtiltja a befektetési vállalkozó számára a szerződéskötést”. Az ítélőtábla abszurdnak találta, hogy a bank úgy tartja kötelező érvényűnek a szerződést a másik fél számára, hogy annak egy kötelező eleme hiányzik.

A jogerős döntést a Raiffeisen nem fogadta el, a Kúriához fordult, és kérte az ítélet hatályon kívül helyezését. Véleményük szerint a szerződések érvényesek, és továbbra is állították – noha a szükséges teszteket ők tették az ügylet feltételévé –, hogy a bank nem végzett befektetési tanácsadást, és ezért lényegtelen, hogy hamisak az alkalmassági okiratok.

A Kúria 2019. június 27-én a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte. Határozatuk szerint alapesetben nem történt befektetési tanácsadás, mert annak lényege a személyre szóló ajánlás, jelen esetben viszont csak egy termékbemutató történt, és a telefonon történt ügyletek sem tanácsadás keretében zajlottak. Mivel azonban a bank követelései a későbbiek folyamán már átstrukturált szerződésekre vonatkoznak, ezért az új eljárásban nem az alapszerződést, hanem már ezek létrejöttének a körülményeit kell kivizsgálni.

Fotó: MTI/Mohai Balázs

A peres eljárásban a bank egyik jogi képviselője az a Gárdos Péter ügyvéd, aki életrajza szerint 2012 és 2014 között a Kúria főtanácsadója volt. Megkérdeztük az Országos Bírósági Hivataltól, hogy van-e jogszabály vagy etika kódex arra vonatkozóan, hogy egy kúriai tanácsadó mennyi idő letelte után fordulhat peres ügy képviseletében leghamarabb a korábbi munkahelyéhez, de a hivataltól erre a kérdésünkre nem kaptunk választ. Statisztikát viszont kaptunk a nagyszámú devizaperekkel kapcsolatban.

A devizahiteles pereket úgynevezett DH megjelöléssel kezelik a bíróságok 2013. november 1. óta, ezért a statisztikájuk is ettől datálható. 2013-ban a hátralévő két hónapban hatszáz ügy, 2014-ben ötezer, 2015-ben 11 ezer, 2016-ban pedig már mintegy 19 ezer devizahiteles ügy érkezett a bíróságokra. 2017 óta a perek száma csökken, abban az évben 15 ezer, 2018-ban pedig már csak mintegy kilencezer volt az ilyen perek száma. Az idei évről még nincs kimutatás.

A bírósági statisztika a DH-perekben nem kezeli külön a magánszemélyeket, valamint a jogi személyeket, így ennek arányára utaló adatokat nem találtunk. Információink szerint a céges devizaperek mintegy százmilliárdos nagyságrendűek.