A voksok szerepe
Felnőtt egy generáció a rendszerváltás óta. Tervezgetik a jövőjüket, legtöbben külföldön képzelik el. Máris elmentek félmillióan szerencsét próbálni.
Sok ember eszi keserűen az idegen ország kenyerét, távol a családjától. Találkozik a szokatlan kultúrával, érzi a kirekesztést, a megkülönböztetést – mégis teszi a dolgát, mert kell a pénz, neki és a családjának. Ezt kaptuk a rendszerváltástól, megismerhettük a munkanélküliséget. Cserébe láthatjuk a politikusok gyarapodását, a hatalmasra nőtt vagyonokat, megjelentek a házicselédek, az utcán az éhező koldusok, a kukákból táplálkozó embertársaink. Évente több száz ember fagy meg fűtetlen lakásában, az útszélen, híd alatt, árokparton.
Az egészségügy lezüllesztése, az oktatás visszafejlesztése, a kereseti lehetőségek és bérek minimalizálása, a közbiztonság ellehetetlenítése, mind-mind a politikusok felelőssége.
De jobban élünk, mert épülnek milliárdokért stadionok, paloták, üzletláncok, kiváltságosoknak egészségügyi központok és elzárt, őrzött lakónegyedek...
A voksoknak itt lesz majd nagy szerepük, itt kell meggondolni, hogy kit ültetünk a döntéshozók székébe. Tudom: nem lehet mindenki egyformán tájékozott, de végre ne akarjunk a nyakunkon béklyót, ne fojtsuk meg önmagunkat! Vigyázzunk, hogy a parlamentben ne lehessenek ismét olyan többségben törvényhozók, hogy a kontroll ne működhessen! Bebetonozni évtizedekre a hatalmat: diktatúrához, tragédiához vezet.
Nagy Ferenc
Orfű
