A tudás a hatalom?
Tényleg nehéz az iskolatáska címmel készített interjút Lampé Ágnes a köznevelési államtitkárral. Ebben Czunyiné Bertalan Judit nem kevesebbet állít, mint ahogy az írás alcímében is megjelenik: Az erő bennünk van. Már csak az a kérdés: kiben?
Merthogy a szakterület irányítóiban legfeljebb diktatórikus módon, csakúgy, mint ahogy a tanítás-tanulás folyamatának résztvevői sem érzékelik ezt a magabiztos kijelentést. A cikk bevezetőjében az újságíró igyekszik provokálni a közszereplőt: mit szól a női szerepvállalás manapság sokat vitatott kérdéséhez.
Nos, Czunyiné ismereteinek teljes hiányáról tesz tanúbizonyságot, mikor felveti: „Huszonöt éve vagy akár azelőtt hány nő volt a kormányban?” Nos, akkor a kormányzati főtisztviselő emlékezetét felfrissítendő a teljesség igénye nélkül egy rövidke névsor a közelmúltból: Csehák Judit, Göncz Kinga, Lévai Katalin, Botos Katalin, Csiha Judit, Dávid Ibolya, Horváth Ágnes, Kóródi Mária, Kósáné Kovács Magda, Lamperth Mónika, Szűcs Erika. És több tucat államtitkár és helyettes államtitkár is tevékenykedett az aktuális kormányzatokban.
Az államtitkár azt is mondja: nem csökkent az oktatásra fordított pénz. De igen! Ha nominálisan nem is, reálértéken mindenképp. (Ő maga ismeri el, hogy a Klik finanszírozási gondokkal küzd.) Azt is állítja Czunyiné: „a 2010-es kormányváltáskor rengeteg iskolafenntartási típus létezett”. Most még annál is több! Még hogy „látszana” az oktatási rendszer minden szereplője? Akkor, amikor maradt a Klik, az önkormányzati iskolák, az egyházi felekezetek iskolái, az alapítványi oktatás és az újonnan kreált szervezetek, mint például a szakképzési centrumok, ahol a kőművesektől a szakácsokig minden szakmában képeznek, nyilván autentikusan.
Czunyiné Bertalan Judit „aggódik” az esélyegyenlőségért. Az OECD-mutatókkal nem érdemes operálni. A magyar családok szociográfiai mutatói a nálunk fejlettebb országokkal nem összehasonlíthatók. Csak propagandaszöveg az ingyenes tankönyvekről szóló beszámoló, a gyermekétkeztetés ingyenessége, amelyek csupán ideológiai identifikációra (nacionalista nevelésre) alkalmasak. A szakmunkások és a gimnazisták eleve sem hozhatók közös nevezőre, már csak az elsajátítandó ismeretanyag, közismereti tárgyak különbözéségéből fakadóan sem. A PISA-felmérések a mérvadók – ezek szerint fájóan kevés magyar iskolás képes önálló gondolkodásra, arról nem beszélve, húsz százalékuk funkcionális analfabéta, még az az érettségizőknek is.
Czunyiné azt állítja: a Fidesz–KDNP-kormány hajtotta végre a rendszerváltás óta a legnagyobb béremelést az oktatási szférában. A Medgyessy-kormány egyszeri, egységes 50 százalékos béremelést adott a közalkalmazottaknak 2002-ben. Ezt kellene neki felülmúlni, ami gyaníthatóan – életpálya ide vagy oda – nehéz lesz. Komplett nevelőtestületek fejezik ki szolidaritásukat százszámra a Miskolci Herman Ottó Gimnázium a közoktatást bíráló pedagógusai mellett (bár már az aláírók megfélemlítéséről is lehet tudni).
A Herman nem a pénzre tör, rendszerszintű anomáliákra irányítja a figyelmet. A kaotikussá vált oktatási rendszer senkinek nem jó.
Dr. Nagy Zoltán,
Debrecen
