A pofon ideje

Nemrég egy tüntetésen azt mondta: annak, aki félti a demokráciát, alkotmányellenesnek kell lennie. A Társaság a Szabadságjogokért elnöke lapunknak most úgy fogalmaz, egy rossz teljesítményt nyújtó kormány az ellene való összefogást katalizálhatja ugyan, de ez önmagában még kevés több évtizedes gondjaink megoldásához. Dénes Balázst KRUG EMÍLIA kérdezte.

2011. július 20., 09:16

- Manapság a jogvédő akár örülhet is: sok dolga akad.

– Való igaz, konjunktúra van. De addig azért nem mennék el, hogy minél rosszabb, annál jobb nekünk. Ám ilyenkor legalább több a támogatás.

- Milyen jellegű?

– A morális mindenképp. És vannak olyan pénzcsapok, amelyek könnyebben megnyílnak. A TASZ-t létrejötte óta elsősorban külföldi magánalapítványok támogatják. Magyarországon jogvédelemre egyelőre nehéz komolyabb összegeket szerezni. A rendszerváltás óta egyetlen kormány sem magyarázta el, hogy miről szól a kapitalizmus, s hogy az állam nem forrás, csupán újraelosztó rendszer. A legtöbb civilszervezet állami büdzséből képzeli el a működését. Mi soha egyetlen fillér kormányzati támogatást sem fogadtunk el.

- Sok mindent nem magyaráztak el, például azt sem, hogy a demokrácia érték. Nemrég azt nyilatkozta: bár sokakban él még a Kádár-korszak iránti nosztalgia, talán most jött el az ideje egy nagy pofonnak, amiből majd értünk.

– Az alapvető gond az, hogy az emberek többsége a Kádár-rendszert nem a szólásszabadság és a valódi politikai alternatíva hiánya miatt akarta a kukába dobni, hanem mert – a világútlevélnek köszönhetően – meglátta, hogy olyan országok, amelyek a második világháború végén ott tartottak, ahol mi, hova jutottak el a piacgazdaság révén. A többség azért akart változást, hogy ne Wartburgja meg Škodája, hanem Mercedese, BMW-je legyen. Ez a hozzáállás pedig nem zavarta a politikai döntéshozókat. Most viszont, mivel a kormány nyilvánvalóan visszaél a kétharmaddal, lehetséges forgatókönyvnek tartom, hogy egyre többeknek kinyílik a szeme.

- A március tizenötödiki, több tízezres civil tüntetésen mindenki megdöbbent a tömeget látva. Aztán az új alkotmány elleni demonstráción már csupán pár ezren lézengtek.

– Bár nem szabad túlértékelni annak a jelentőségét, hogy egy szép munkaszüneti napon mennyien voltak az utcán, azért fontosak ezek a megmozdulások. Az elmúlt húsz évben a chartán kívül nem volt civil szervezkedés. Most valami van: legalább akadnak emberek, akiket zavar, ami itt történik. A kérdés az, hogy ezt miképp lehet cselekvésbe átfordítani. Szerintem kritikus fontosságú a média szerepe. Nagyon rossz a médiatörvény, de hiba lenne azt gondolni, hogy „az a gaz Szalai Annamária” állította falhoz a magyar sajtót. Nem miatta jutottunk el oda, hogy a médiatörvény kapcsán a hazai média hivatalos képviselete egyszer sem tudott erőteljesen megszólalni, vagy hogy ma nincs komolyan vehető politikai televíziózás. Hiszen a kereskedelmi tévéket a szűk piac tartja sakkban, az államiakat pedig szorosan fogja a politika. Ehhez nem kellett a médiatörvény.

- Marad az internet?

– És a civil aktivitás.

- Csakhogy mindig elfelejtjük: tömegek számára nincs internet, nem létezik a Facebook.

– A TASZ-nak jó lenne, ha volna egy országos rádiónk, de nincs, és nem is lesz. Pénzügyi okok miatt szorulunk rá az internetre. Sajnálom, ha Pista bácsinak nincs, de jelenleg nem létezik más út.

- A média még kevés. Kellenek bátor szakszervezetek, a független intézményektől érkező kritikák, egyáltalán valami, amire a kormány nem legyinthet. Mi lehet az?

– Nem tudom. De a kormány elleni összefogás szinte minden héten új szereplőkkel bővül.

- Sokan bíznak az unióban.

– Az unió a saját bajaival van elfoglalva. Klisének tűnik, mégis úgy fest: az unió pikírt klub az új tagokkal szemben...

- De aki bent van, sok mindent megtehet.

– Ha Makedóniának, Moldovának olyan alkotmánya lenne, mint amit nálunk elfogadtak, fityiszt mutatnának nekik. De „odabent” már nem működnek az elhárító mechanizmusok.

- Vagyis csak magunkra számíthatunk?

– Az ENSZ szólásszabadság-biztosa, az Európa Tanács emberi jogi főbiztosa, az EBESZ sajtószabadság-biztosa – mindannyian kemény nyilatkozatokban ítélték el a médiatörvényt. Lett bármi foganatja? Lejárt az uniós elnökségünk, jönnek a kétharmados törvények. Azt várni, hogy az unió a sarkára áll, felesleges: erre jobb lehetőség nem adódhatott volna, mint az elnökséget övező figyelem.

- Aki félti a demokráciát, annak alkotmányellenesnek kell lennie – adta ki az ukázt az egyik tüntetésen. Ez bonmot-nak jó, de konkrétan mit tegyen Pista bácsi?

– Nem jó a kérdés. Valójában Pista bácsi erről nem is értesült.

- Jó, akkor beszéljünk a harmincas pesti értelmiségiről.

– Ő sokat tudna tenni: jelezheti az anomáliákat, amikor korrupcióra kényszerítik, vagy megsértik a jogait.

- És ezzel azt kockáztatja, hogy kirúgják.

– Ez minden országban így van.

- Attól még ez nehéz döntés.

– Nem az, csakhogy a magyar társadalomból mára teljesen kiveszett a szolidaritás és a tolerancia. Ezek nélkül egy közösség működhet ugyan, csak nem jól, és nem fenntarthatóan. A szolidaritás nem azzal kezdődik, hogy amikor engem kirúgnak, megszervezem a tüntetést, hanem azzal: ha a másikkal történik valami, kiállok mellette. Nincs a bűvészkalapban megoldás azokra a problémákra, amelyekkel húsz éve küszködünk. Könnyű lenne bevenni egy gyógyszert, amitől mindenki jó fej lesz, és befizeti az adóját. Egy nagyon rossz teljesítményt nyújtó kormány katalizátor lehet, hogy az ellene való összefogás szélesebb talajon álljon – de ez önmagában kevés. Az első lépés szerintem az, hogy az emberek kezdjenek el újra politizálni, beszélgetni egymással. Orbán Viktor nagyon okos volt, amikor 2002-ben azt mondta: szerveződjenek polgári körök. A közügyekben való részvételhez fontos, hogy az ember a környezetében megtalálja azokat, akikkel hasonlóan gondolkodnak.

- Az se árt, ha van visszhang. A TASZ munkájára semmi reakció.

– Az elmúlt egy év tényleg frusztráló volt, olyan, mintha siket emberekhez beszélnénk.

- Paradox helyzet: az alkotmányt, a jogszabályokat védi egy jogvédő akkor, amikor visszaélnek a joggal, és például ha valami alkotmányellenes lenne, akkor rögvest beleírják az alkotmányba.

– Valóban: eddig úgy gondolkodtunk, hogy azzal főzünk, ami van. De a januárban életbe lépő alaptörvényt nem lehet pozitivista módon kezelni. Nem tudom, mi a megoldás. Többségében kétharmados döntéseket igénylő ügyekről beszélünk. Nem kell rakétatudósnak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, ha valaki ezeket meg akarja változtatni, többoldali összefogásra lesz szüksége.