A megfélemlítés légköre

SN: Magyarország 1989-ben a kelet-európai demokratikus átalakulás éllovasa volt. Ma Magyarország, EU-tagként eltávolodik-e az európai demokrácia értékeitől?

Ungváry: Manapság Magyarországon nagy sebességgel folyik a jogállam és ezzel a liberális demokrácia leépítése. Egy központosított hatalom jön létre, amely - bár kétségtelenül legitimálják a választások - ellensúlyok nélkül képes uralkodni. Ez annak a következménye, hogy korlátozták az olyan meghatározó intézmények jogkörét, mint az országgyűlés, az államelnök, a bíróságok és az államügyészségek. Az Orbán Viktor vezette kormányzó jobboldal azt gondolja, hogy a nemzet képviseletének egyedüli felhatalmazottja. A kormányon levők nem ismerik el, hogy a nemzet képviseletéért folyó harcban a liberálisok és a baloldaliak éppen olyan legitim erők, mint ők. Magyarországnak feltehetően évtizedekre lesz szüksége ahhoz, hogy felszámolja azt az antidemokratikus állapotot, amelyet egy olyan állampárt hozott létre, mint amilyen a Fidesz.

SN: Ez esetleg azt jelenti, hogy Magyarországon valami fenyegeti a szabad beszédet és a szabad vitát?

Ungváry: Igen, mindenféleképpen! Adott a megfélemlítés általános légköre. Ez úgy hat, hogy a liberális és a baloldali média alig-alig kap hirdetési megbízásokat. Így aztán lassan tönkre mennek. Lassan semmi szükség sem lesz az új és vitatott médiatörvény alkalmazására, mert rövid időn belül már nem lesz többé ellenzéki média.

SN: Miként működik a gyakorlatban ez a médiatörvény? Érzékelhető az öncenzúrára való hajlam (olló a fejben)? Mindamellett a törvény megsértése esetén a magyar médiahatóság súlyos büntetést szabhat ki….

Ungváry: Ideiglenesen nem alkalmazzák teljes súlyával a médiatörvényt. Azonban a törvény maga és a Fidesz kormánypárt propagandája annyira félelemkeltőek, hogy nem csak az állami vállalatok, de a magán cégek sem helyeznek el hirdetéseket a liberális, illetve a baloldali médiumokban. Ezek a médiumok ugyanolyan nyíltak, egyértelműek és kritikusak, mint amilyenek eddig voltak. Hirdetések nélkül azonban képtelenek víz felett maradni.

SN: Az egésznek az a következménye, hogy egyre nagyobb egyensúlytalanság alakul ki a magyar média világában.

Ungváry: Számszerűségét tekintve időközben egyértelműen túlsúlyt szerzett a kormányhoz hű sajtó. A másik oldal többé már nincs abban a helyzetben, hogy elérje a magyar hírfogyasztók nagy részét. Ezeknek a lapoknak a példányszáma rendkívül alacsony lett. Az EU túlságosan későn avatkozott be a médiatörvényről folyó vitába.

SN: Helyes az a következtetés, hogy az alapprobléma – lényegében a média állami ellenőrzése – néhány korrektúra ellenére továbbra is fennmaradt?

Ungváry: Helyzetünkre nagy hatással van az Európai Unió reakciója. Ez a reakció azonban nem elegendő. Az EU-képviselői nem ismerik a magyarországi valós helyzetet. Ezért a médiatörvénynek csak a töredékét bírálták.

SN: Melyek a magyar médiapolitika különlegesen vitás pontjai?

Ungváry: A magyarországi kormánypártok média feletti hatalma három pilléren nyugszik. Az első, hogy a Fidesz kizárólag saját embereivel töltötte fel azokat a testületeket, amelyek a médiáról döntenek. Ennek eredményeként ezeket a testületeket teljes egészében megszállták a jobboldali vagy szélsőségesen jobboldali módon gondolkodó emberek. A második, hogy ezeket a médiafunkcionáriusokat nem négy éves időtartamra nevezték ki a hivatalukba, hanem rögtön kilenc évre kaptak kinevezést. Ez azt jelenti, hogy ha a Fidesz a következő parlamenti választást nem nyeri meg, vagy nem szerez kétharmados többséget, ezekben a testületekben akkor is korlátlan hatalommal fog rendelkezni. A harmadik, hogy úgy alkották meg a médiatörvényt, hogy azt többféle képen is lehet értelmezni.

SN: Ehhez az is hozzátartozik, hogy a közszolgálati adók minden hírét egy központi helyen alakítják ki. Milyen hatása van ennek az intézkedésnek?

Ungváry: A Fidesz nem csak megkaparintotta a közszolgálati rádiókat és televíziókat azáltal, hogy a posztokat a saját embereivel töltötte fel. A kormányzó párt ezen túlmenően elvonta ezektől az adóktól a hírműsoraikat is, és létrehozott egy központi hírszolgáltatási hatóságot. A közszolgálati rádió- és televízióadók csak az előzőleg már kiszínezett híreket sugározhatják. A hírszolgáltatások területén ezzel teljes egészében az egypárti irányítás érvényesül.

SN: A kormánypárti sajtó kampányba kezdett az olyan bírálókkal szemben, mint amilyen Konrád György író, Schiff András zenész vagy Heller Ágnes filozófus. A fő szólam az, hogy ők hibáztathatók a Magyarországot érő nemzetközi dorgálások miatt. Nem perfid ez a dolog?

Ungváry: A kormányzó jobboldaliak technikája az alábbiakkal jellemezhető: Egyrészt a két legnagyobb jobboldali irányultságú újság hecckampányt indít Magyarországon minden másképpen gondolkodó ellen, aki bírálja a kormány politikáját. Másrészt, miközben azt állítják, hogy ezek a bírálók belepiszkítanak a saját fészkükbe, bemocskolják saját nemzetüket és befeketítik Magyarországot, a kormányzó erők megpróbálják maguk számára megnyerni a semmit sem sejtő, és többségében a politikai gondnoksághoz, a paternalizmushoz szokott lakosságot. Mindez természetesen idióta gondolat. A megtámadott értelmiségiek által megfogalmazott kritika nem az ország vagy a nemzet, hanem csak a kormány ellen irányul.

SN: Véleményem szerint Magyarországon a kormányzó erők egyszerűen közönséges módon viselkednek. A kormánypártiak eltúlzott félelemkeltés által megpróbálják kordába tartani az ellenzéket. Egyidejűleg figyelmet fordítanak arra, hogy populista módszerekkel maguk mellé állítsák a lakosságot. A lakosság többségének például fogalma sincs arról, hogy mit is jelent az új médiatörvény. Mit tehet Európa a magyarországi liberális demokráciáért?

Ungváry: A probléma lényege az, hogy az EU vonakodik egyértelműen megmondani, mi az, amit el akar fogadni. Az EU reakcióinak első sorban az európai konzervatívoktól kellene érkeznie. Egyértelművé kellene tenniük a Fidesz számára, hogy az európai demokráciában nem rekeszti ki egymást a bal- és a jobboldal, hanem partnerként egymásra vannak utalva.

Fordította: dr. Gonda László