A Gestapo hajnalban jött
1945 októberében összeült a nürnbergi nemzetközi katonai törvényszék, hogy ítéletet mondjon a második világháború főbűnösei felett.
Ugyanekkor Heidelbergben egy, a nácik által kiszorított filozófiaprofesszor az öneszméltetés érdekében a német bűnről elmélkedett. Arról, hogy jogos lehet-e egy nép egyetemes megbélyegzése. Általában nem, de most és itt „olyan néppel szembesülünk, amelynek körében a bűnözőket a normális emberektől és a bűnöst az ártatlantól elválasztó határvonalak elmosódtak”.
Miért tűrte el Németország a nemzetiszocializmust? Sokan úgy gondolták: nem az ő dolguk az ellenállás. Mások úgy, hogy ők nem politizálnak, kimaradnak, nem szavaztak, és az egész csak egy jelentéktelen epizód a történelemben, elmúlik majd, túléljük. Ismét mások (például katonatisztek) azt, hogy a háborúban össze kell fognia minden németnek, mert ez nemzeti érdek, aztán a győzelem után majd eltakarítják a nácikat és visszatér a régi derűs-dalos Heimat. És addig Hitler akár meg is halhat...
„Politikai felelősséget viselünk rezsimünkért (...) valamint azért, milyen természetű vezetőket engedtünk élre kerülni” – összegezte Jaspers.
A szabad nyugati államok nem akartak „beavatkozni a belügyekbe”, de az üldözöttek reménykedtek abban, hogy ezt már Európa nem fogja eltűrni. Aztán mégis...
Jaspers a nürnbergi törvények szerint is árja volt, ám felesége zsidó. 1937 után ilyen házasságban élő nem lehetett köztisztviselő. A feleséget mint „árja párját” nem vitték el, de életvitelét korlátozták, bujkálásra kényszerítették. A házaspár éjjeliszekrényére oda volt készítve a ciánkáli, mert a Gestapo hajnalban jött. Aztán azt is megtudták, hogy deportálásuk tervezett dátuma április 14-e volt. Csakhogy 1945. március 30-án az amerikaiak felszabadították Heidelberget.
Jaspers professzor pedig mérleget készíthetett.
(Karl Jaspers: A bűnösség kérdése. Hannah Arendt: Szervezett bűnösség és egyetemes felelősség. Fordította: Csejtei Dezső, Juhász Anikó. Kiadta a Noran Libro.)
