Letaglózó eredmény: így válik sóssá a Balaton
A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság és az Országos Vízügyi Főigazgatóság közös, a Hidrológiai Közlönyben megjelent tanulmánya szerinte egyértelműen látszik a Balaton sótartalmának növekedése.
Mint írják: az adatokból egyértelműen kirajzolódik, hogy a Balaton vizének sótartalma a tizenkilencedik század végétől a huszadik század közepéig nem változott, ezt követően azonban az utóbbi ötven évben tartós és napjainkig tartó növekedése indult meg. Az összes ion koncentráció a tó egész területén a történeti háttérnek tekinthető 450 mg/l értékről napjainkra 620-690 mg/l körülire nőtt. Eszerint a Balaton egészen az 1980-as évek elejéig édesvizű tó volt, de ma már édes-sós átmeneti vizű (1. ábra). Az élővizek sótartalma széles tartományban helyezkedik el, a Szent Anna-tóban, Erdélyben az összes ion koncentráció mindössze 10 mg/l, a Fertőben 1500-2000 mg/l, a Velencei-tóban 3000 mg/l a tengerekben pedig 35000 mg/l körüli – olvasható a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet jelentésében.
Hozzátették: az Északi-féltekén megfigyelt általános trenddel ellentétben a Balatonban nem a klorid-ion növekedés volt a szalinizáció fő oka. Az anionok közül a hidrogénkarbonát és a szulfát-ion növekedés is meghaladta a klorid-ionét, a kationok közül pedig a magnézium-ion koncentráció növekedés meghaladta a nátrium-ionét (2. ábra). A tó vizének összetételét alapvetően meghatározó nyolc fő ion közül egyedül a kalcium-ion koncentráció nem nőtt, mert a Balatonban jelentős mértékű mészkőkiválás következik be. Az eltérő vízjárású évek között a mészkőkiválás mértékében nagy különbségek voltak, a legkisebb érték 25 ezer tonna/év, a maximum pedig 125 ezer tonna/év volt, átlagosan pedig 75 ezer tonna/évnek adódott. Az algák és a vízinövények fotoszintézise nyaranta jelentős ún. biogén mészkőkiválást okoz, azonban az így kivált kalcium-karbonát ősszel visszaoldódik.
Figyelembe véve azt, hogy az utóbbi évtizedekben a fagyos napok számának csökkenése ellenére a klorid-ion koncentráció töretlenül növekedett a tóban, annak forrását sem az utak sózásában kell keresnünk, hanem elsősorban az urbanizációban (a tisztított – szerencsére foszforban szegény – szennyvizekben, illetve a beépített, lefedett terület növekedésében). A Balaton esetében kimutatták, hogy a beépített terület részaránya az 1927-es 1,6%-os értékről napjainkra 6,0 %-ra nőtt
A Balaton sótartalmának növekedése a klímaváltozással is összefügg, hiszen amíg korábban ilyen nem fordult elő az ezredfordulót követően napjainkig kilenc alkalommal volt a tó éves vízmérlege negatív, azaz a hozzáfolyás és a csapadék nem fedezte a párolgást, ami szükségszerűen növelte a víz tartózkodási idejét a tóban, ami az oldott sók töménységének növekedését eredményezte.
A sótartalom növekedése szükségszerűen hatással van a tó ökológiai rendszerére, amely azonban néhány korai kezdeményezést kivéve eddig nem képezte vizsgálatok tárgyát. Amennyiben a sótartalom növekedésének tendenciája nem változik ötven év múlva a Balaton sótartalma megközelíti az 1000 mg/l értéket, amely a tavi élővilág jelentős megváltozását okozhatja.
Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak
Itthon
2024. október 1., 16:41
A XX. század elején eltűnt állatfaj ismét megjelent a Balaton vízében.
Életmód
2024. szeptember 25., 14:46
A Balaton és más hazai tavak és folyók ősszel sem veszélytelenek.
Itthon
2024. szeptember 19., 09:40
A Balaton, illetve a balatoni vendéglátás régi problémája a rövid nyári turistaszezon. Ezen változtatna most a kormány.
A Balaton új állatfajnak ad otthont
Új halfaj telepítésére került sort a napokban, a Balaton ismét gazdagabb lett egy különleges élőlénnyel – számolt be róla a 24.hu.
Tihany környékén 10 000 menyhalat engedtek szabadon, amelyeket a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet telepített a tóba, és közleményben is beszámoltak az eseményről. Az egynyaras halakat a beszámolók szerint leszákolva, halas kosarakkal engedték szabadon, és a helyi horgászok is részt vettek az eseményen.
Nem mindenki ismeri a menyhalat, de fontos tudni, hogy egy őshonos halfajról van szó, amely a múlt században eltűnt a Balatonból, ám a szakemberek szeretnék, ha ismét sikeresen elszaporodna. Ennek érdekében mindent meg is tesznek, hiszen 2015 óta célzottan dolgoznak a visszatelepítésén.
Ez az édesvízi tőkehalféle számos néven ismert, többek között a kutyahal, a nagyagyú hal és a törzsökhal is ugyanezt a halfajt takarja, amely szinte minden hazai folyóban jelen van. Egyes északi tavakban akár 20 kilogrammosra is megnőhet, de Magyarországon jellemzően 4 kilogrammnál nem nőnek nagyobbra. Hosszú életűnek tekinthetőek, hiszen ideális körülmények között a 20 éves kort is elérhetik.
Mielőtt azonban a horgászok kedvet kapnának, fontos tisztázni, hogy a szakemberek is felhívták a figyelmet arra, hogy a horgászatuk tilos. Akinél mégis horogra akad egy ilyen példány, köteles visszaengedni a vízbe.
Nem ez az egyetlen halfaj egyébként, amelyre nagy figyelmet fordítanak most a halgazdálkodással foglakozó szakemberek. Mint közleményükben írják, szeptember 30-án megkezdték a lehalászatot az Irmapusztai tógazdaságban, ezzel pedig el is indul az őszi haltelepítési szezon. Elsőként a fogott háromnyaras pontyok telepítését valósítják meg két helyszínen: a balatonlellei kikötőmólón és Siófokon, az Arany-parton kerül sor a halak szabadon engedésére.
(Fotó: Michal Fludra / NurPhoto / NurPhoto via AFP)
