Nagy N. Péter: O1V

2019. január 31., 07:33

Szerző:

O1G? Tényleg? Ki mondta?

Bayer Zsolt múlt heti fórumán tiltakoztak momentumosok. Az előadó nagy teremben, telt ház előtt a liberalizmus ötszáz éve tartó hódításáról beszélt. Ilyen előadást nem újságíró tart, ha mégis, nem telik meg rá a terem. Bayer azonban a Fidesz politikai üzeneteit és modorát prezentálja a forrásnál követhetőbb és átélhetőbb formában. Ahogy pártja épít le önmagán és államán kívül minden más rendszert és szabályt, ezt teszi ő a nyilvánossággal. Hatalmi szereplő. Eszerint lehet megérteni, miért több közönségességnél, amikor azt mondja a kormány fejét leordító gimnazista lányról, hogy „ócska kis proli, igazi kretén, barom állat”. Nyomában sokan írnak, mondanak ilyeneket. Régebben a panelprolizás ment. Most ez.

Trágárságuk olyan, mint a nőket megerőszakoló hódító katonák szexualitása. Agresszió eszközévé teszik az életfenntartó késztetést. A trágárok minden fogalmat a lényegével szemben használnak. Istent is. Így lesz a proli is szitokszó.

A trágár politikus nem feltétlenül a beszédéről ismerhető fel. Hanem arról, hogy az ország közösségének építése helyett csak a saját közösségét építi. Ideértve a családját és tágan vett csapattársait.

A trágár politikus kerüli a szabályokat, illetve csak a sajátjai szerint játszik. Kónya Imre És az ünnep mindig elmarad című könyve az Orbán Viktorral közös, immár igen távoli futballélményeket leíró egyik bekezdésében ez áll: „A harmadik alkalommal egyikünk se játszott, néztük a fiatalokat. Az egyik tizenöt év körüli srác túlvezette a labdát az oldalvonalon, mire Áder János (…) rászólt, hogy kinn volt a labda. »Oké«, mondta a srác, s odaadta Ádernek. Orbán odalépett a sráchoz, s azt mondta: »Tanuld meg, az ellenfél mindig hazudik.«”

Mindenki valakinek az ellenfele. Akkor hát e szabály szerint hazudni kell annak, akinek győzni muszáj.

Ezen belül, stiláris lábjegyzetként, a szitkozódás a beosztottak dolga. Az előzenekaré, amely csinálja a hangulatot. Orbán sosem káromkodik.

De trágárság az, amikor „nem foglalkozik nőügyekkel” Szemerkényi Réka washingtoni nagyköveti posztról való visszahívása kapcsán, vagy üzleti ügyekkel, amikor környezetének gazdagodásáról kérdezik sajtótájékoztatón, illetve boldog karácsonyt kíván becsületbe vágó kérdésre adott válaszként.

E válaszokban, illetve lényeg szerinti hiányukban szembeszökő a partner megalázásának szándéka. Ez maga a trágárság.

A korszellem szerint lesz ez még rosszabb is. Nagy apparátussal végzett felmérés szerint az amerikai törvényhozásban a vizsgált tíz trágár vagy profán kifejezés 2014-ben 83 alkalommal hangzott el. 2017-ben a szám hirtelen 1571 lett, tavaly pedig 2409. A CNN a honlapján egy-egy kivételtől eltekintve nem volt hajlandó leírni a szavakat, amelyre a felmérésben rákerestek.

A magyarázat, hogy a politika új hulláma, amelyhez Donald Trump elnök is tartozik, úgy tartja, hogy a káromkodásra az emberek nagy része a spontaneitás és az őszinteség jeleként tekint. Hát akkor trágárak.

Legyen! A lendületesen szitkozódó diáklány is ebbe a koráramba illeszkedhet. De nem is ez volt vele a hatalom baja, ha ezzel az ürüggyel mentek is neki.

A HVG hét, a korábbi ellenzéki tüntetéseken az ismeretlenségből előlépett szónoktól kérdezte meg, mi lett velük azóta. Négyen elhárították a választ, hárman, Pukli István, Rékasi Zsigmond és Kálló Dániel pedig komoly hátrányok elszenvedéséről számoltak be.

Pedig ők nem káromkodtak.

Nem is az a lényeges. Ez a mostani visszaszitkozódásból is kiderült. Ennek legmarkánsabb mozzanata ugyanis az „ócska proli”. Cikkek sorozata követte ezt jobbról, Bayertől is, amelyek megmagyarázták, mi is a proli. És leírták a lumpenproletárt, valamint a kispolgárt.

Így proliznak a lumpenburzsoák.

A proli szó használata azonban már korántsem ártalmatlan. Maga a gőgös elitizmus. A rendszer.

Néhány éve Nagy-Britanniában Andrew Mitchell vezető konzervatív politikusnak le kellett mondania, mert leprolizott egy rendőrt, amikor összekülönbözött vele a Downing Street 10. előtt. „Fucking plebs” – mondta. És nem a fuckinggal volt a baj.

Ő ezt tagadta, a bizonyítás sem volt tökéletes, de ez a vád így is elég volt ahhoz, hogy a politikus ellehetetlenüljön.

Az ennek kapcsán a plebs szóval foglalkozó egyik cikk szerint jellemzően az elitiskolákból kikerülő, jó anyagi helyzetben lévő emberek használták olyanokra, akiket örökre alsóbbrendűnek akartak láttatni.

És ez van nálunk is. A prolira ezért nem válasz az O1G. De a többire sem. Valójában semmire. Máig nem tudjuk, hogy a forrásmunka, tehát Simicska szerint miért is lenne Orbán az. Mindegy is. Valójában O1V. És kész. 

Mivel az Egyesült Államok kormányzata ma azt szeretné – a magyar nép érdekeivel megegyezően –, hogy Magyarország alkotmányos demokrácia legyen, a magyar kormány pedig ezt nem szeretné, halkan kijelenthető, hogy a magyar nép valódi érdekeinek előmozdítását – bár aligha tehet érte bármit – az Egyesült Államok kormányzata szorgalmazza, a magyar kormány pedig nem.
A Hunyadiak koporsóit azért nyitották fel, hogy DNS-mintát vegyenek belőlük. Ezekből megállapítják Mátyás király „Y-kromoszómás haplocsoportját”, azaz a „férfiágon öröklődő genetikai markereit”. A tudás birtokában a székesfehérvári osszáriumból kiválogatnák Mátyás király csontjait, összeraknák a csontvázát, majd eltemetnék. Kezdetnek. Mert utána jönne a többi király.
Így érkeztünk meg a 25 év alattiak mentességéhez. Mire is lesz ez jó? Kellemes lesz nem fizetni adót, de ettől például még nem lesz jobb a fiatalok helyzete a munkaerőpiacon – itt a legmagasabb a munkanélküliség. Azért, mert több nettója lesz a fiatalnak, még nem éri meg jobban felvenni, alkalmazni. Ha pedig nem talál munkát, másodlagos, hogy mennyi a kedvezmény és a mentesség.
A gyakorlat azt mutatja, hogy a felhasználó  a szolgáltató önkényének ki van szolgáltatva és ezekben az esetekben gyakran sérülnek a szólászabadsághoz fűződő alkotmányos jogok. Nem csak és nem is elsősorban Trump elnökről van szó, hanem nagyon sok névtelen, ismeretlen felhasználó alkotmányos jogairól.
A magyar kormánypropaganda, vagyis az állami talpat vehemensen nyaló sajtó egésze a washingtoni Capitol Hillen zajlott történéseket olyan kifordított logikával, olyan elferdített interpretációval, olyan valóságellenes tálalásban, olyan szemérmetlen hazudozással és olyan lelketlen, lehetetlen, szemfényvesztő álmagyarázatokkal adta elő, hogy még a leginkább elszánt Trump-hívők sem találhatták volna ki ennek forszát, minthogy nem is találták, mert nekik valóságosan is legfeljebb kisebb csúsztatásokra futotta.