Mátyás Győző: Az orosz kapcsolat
Kezdetben az ember akár még arra is gyanakodhatott, hogy Trump elnöknek teljesen váratlanul kifejlődött a szarkazmusa, amikor azt ecsetelte a G 20-as csúcs után, hogy Amerika majd milyen nagyszerűen együttműködik az oroszokkal a kiberbűnözés elleni harcban. John McCain republikánus szenátor kapásból a kezdeményezés ironikus élére tapintott rá, mondván: „Putyin tényleg nagy segítséget jelenthet ebben a kísérletben, hiszen pont ő az, aki a hekkelést műveli.”
De aztán kiderült, Trump ezt a felvetést komolyan gondolta, annak ellenére, hogy már hónapok óta áll a bál Amerikában amiatt, hogy az oroszok úgy járnak rá az amerikai kormányzati és pártszerverekre, mint tinédzser a pornó oldalakra. De mint azt Lindsey Graham, szintén republikánus képviselő megfogalmazta: „ha az oroszokról van szó, Trumpon valamiféle vakság lesz úrrá”. És valóban: bár Amerika nagy része a fejét fogta amiatt, hogy az oroszok már nemhogy a spájzban, de az ovális irodában vannak, Trump jól kirúgta az ügyben vizsgálatot vezető FBI-igazgatót, s közben még mindig arról tweetelt, hogy az egész „Russia thing” csak demokrata kitaláció és fake news. Hát tényleg.
Donald Trump a két fia, Eric (balra) és Donald (jobbra) társaságában 2016 januárjában
Fotó: AP/Isaac Brekken
Aztán kedden még Trump legelszántabb hívei közül is sokaknak arcára fagyott a vigyor, amikor az elnök fia, Donald Trump jr. szorult helyzetében – tudván, hogy a The New York Times birtokába jutott a levelezésének – nyilvánosságra hozott egy rakat e-mailt arról, hogy anno ő és vidám csapata miként készült Amerika legfőbb ellenségével összejátszva kompromittáló dokumentumokat beszerezni a politikai ellenfélről, Hillary Clintonról. (“If it’s what you say, I love it, – szerintem ez majdnem olyan szállóige lesz, mint az alternative facts.) Olyan illetőktől, akik egyfelől oroszabbak már nem is lehetnének, de rosszabbak se nagyon, mert ahhoz már farkasvakság kell, hogy valaki egy szimpla Google-keresés után ne legyen tisztában azzal, hogy kikkel is lesz dolga. Hiszen az „ügyvédnő” éppen a Magnyickij-ügyben angazsálta magát, vagyis már csak az hiányzott volna, hogy magára biggyessze a táblát: Putyin ügynöke-alattvalója-zsoldosa-bérence vagyok.
De ifj. Trumpnak nem derengett semmi, vagy nem akarta, hogy derengjen, így nem is értesítette az FBI-t arról, hogy történetesen a legfelsőbb orosz körökkel való kapcsolattal hencegő, az amerikai belpolitikába súlyosan beavatkozni akaró illetőkkel lesz találkája sötétben bujkálva, a csőszkunyhónak talán kicsit grandiózus Trump towerben. (Aláfestő zene: oligarcha fia vagyok én, előadja: Emin, feat: D. Trump valóságshow host.)
Azt majd eldöntik Amerikában, hogy ez az akció hányféle tételes szabályt sértett meg, és hogy pontosan minek is minősül az ellenséggel való ilyen szintű kollaboráció.
De a „gyermeki” közreműködés kapcsán sokan eszméltek, hogy feltegyék a kérdést: jól van-e az úgy, hogy Trump elnök a pereputtyával tölt meg fontos kormányzati pozíciókat? Eddig nem volt divat Amerikában a nepotizmus fekete–afrikai diktatúráknak is dicsőségére váló verziója. Lélegzetvisszafojtva várjuk, hogy a kutya milyen státuszt kap. (Lásd még: Ivanka Trump – egy szintén a saját lábán álló sarj – amikor éppen ül, akkor egyenest az apja elnöki helyére zöttyen a G20-csúcson. Van fotó róla, hogy Theresa May kormányfő milyen képet is vág, konstatálva, hogy Ms. Trump, aki eddig olyan kardinális ügyek szakértőjeként volt ismert, minthogy a tavaszi kollekcióban az ezüst vagy az aranyszandál korrelál-é jobban a Kardashian-ízlésvilággal, szóval hogy ő huppant mellé megvitatni világpolitikai ügyeket.)
Az hogy Donald Trump személy szerint „egy szélhámos, hazug tökfej” (Robert de Niro elévülhetetlen jellemzése, amire eddigi munkásságával Trump elnök nemigen cáfolt rá) egy dolog, de hogy a műveletlen, érzéketlen, arrogáns klánt az ország nyakára ültetethette, az már az egész rendszer súlyos hibáira utal. Arra, ahogyan az egykor mindenki számára lehetőséget és esélyt rejtő szabadversenyes kapitalizmus átalakul a gazdag hatalmas kevesek cinkelt szabályok szerint játszott, cinikus monopolyjává. Egy ilyen közegben, ahol nincs, aki-ami kontrollálhatná a gazdasági-hatalmi machinációkat, az erkölcs szétrohad, „az utódok elkorcsosulnak”.
Nem csoda, hogy Donald Trump jr. máig nem igazán képes felfogni: mi is a baj azzal, hogy ő a hazája esküdt ellenségének számító kormány ügynökeivel seftel, mert csak az lebeg a szeme előtt, hogy megragadni a hatalmat bármi áron.
Ezért aztán szinte felesleges is emlékeztetni őt, őket arra, hogy egy államférfi, egy hazafi, vagy csupán egy becsületes polgár miként cselekedne hasonló helyzetben.
