Krajczár Gyula: Nemes
Szeretném elmondani, milyen nagy tiszteletet érzek Nemes Gábor iránt. A rádiós külpolitikai újságírás ritka mesterét egyébként is a szakma legfontosabbjai között tartottam számon, de brüsszeli fellépése Halmai Katinak, a volt Népszabadság tudósítójának a magyar miniszterelnök sajtótájékoztatójáról való alávaló és simlis kitiltásának ügyében önmagában is tiszteletet parancsoló.
Nemes Gábor Forrás: minosegiujsagiras.hu
Nemes akkor érkezett az eseményre, amikor Halmai elmenőben volt, így még a terembe lépése előtt értesült a történtekről. Először rá akarta venni Halmait, hogy jöjjön vissza, majd amikor ő érthetően nem akart, akkor azt mondta, hogy így megvan az első kérdése. Színtiszta szakmai reagálás a mocsadék kellős közepén.
S ez az, ami miatt most le kell kapnunk Nemes előtt a süveget. Ez az ő lényege: hogy mindig színtisztán szakmai alapon reagál, s ez esetenként ilyen megdöbbentő eredménnyel tud járni. Nem sunnyogta el az ügyet, ugyanakkor nem is mondott politikai vádbeszédet, nem tévesztette el a saját pozícióját: rendkívül kulturáltan és igen kíméletlenül mutatta meg a helyzetet, különösebb magyarázat nélkül villantva fel, kiknek is kell kulturális szempontból lehajtaniuk a fejüket a teremben.
S amikor a sajtónyalonc pökhendinek induló válaszában a helyhiányt is okként hozta (az üres teremben) Halmai távoltartására, Nemes egy egyszerű visszakérdezéssel (Ön helyproblémát lát itt?) tisztázta azt a hipokrita cinizmust, amely a vele szemben ülők lényege volt az ügyben.
Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs
Lehetne itt hozsannázni Nemes Gábort, hogy micsoda kultúrszigetet jelent ő a rádiózásban, hogy Pulitzer emlékdíjas, ami elég jó fényt vet a Pulitzer Emlékdíjra, de nem érdemes. Neki van egy maradias, ókonzervatív trükkje, hogy mindent tud a tárgyáról, s azt érthetően mondja el – de erre ma már kevés igény van. Épp a Brüsszelben vele szemben ülők média- és kultúrataposó szenvedélyének köszönhetően a mai médiában már az üresfejű lojalitás számít értéknek és szelekciós elvnek. Nem is nagyon értették egymást ott a szinte üres teremben. Orbánék csak egy szituációt akartak kezelni, s magukban, valamint amikor azt hitték, hogy magukban vannak, jókat röhögtek meg sorosoztak, nyilván az üres lélek és a hatalmi mámor jegyében.
Én azonban szeretném elmondani, milyen nagy tiszteletet érzek Nemes Gábor iránt.
