Mikroműanyag: ijesztő adat derült ki a palackos vízről
A mikroműanyag egyelőre felmérhetetlen hatással van a szervezetünkre, ezért nem mindegy, milyen formában pótoljuk a napi vízszükségletünket.
Évtizedekig abban a hitben éltünk, hogy a palackozott ásványvíz az egészség záloga, milliárdos vállalkozások épültek erre a termékre. A legújabb tudományos áttörések azonban sokkoló eredményt hoztak: egyetlen liter palackozott vízben átlagosan negyedmillió mikroműanyag részecske úszik.
A Columbia és a Rutgers Egyetem kutatói egy úttörő technológiával (SRS mikroszkópiával) vizsgálták meg a népszerű palackozott vizeket, és az eredmények minden korábbi becslést felülmúltak. Kiderült, hogy nemcsak mikroműanyagokról, hanem a sokkal veszélyesebb nanoműanyagokról van szó. Míg a mikroműanyagokat (5 milliméter alatti szemcsék) már korábban is kimutatták, a nanoműanyagok olyan parányiak, hogy szabad szemmel vagy hagyományos mikroszkóppal láthatatlanok, mégis ezek jelentik a legnagyobb kockázatot.
A mikroműanyag már mindenhol ott van
A nanoműanyagok (egy mikronnál kisebb részecskék) méretükből adódóan képesek áttörni a szervezetünk védvonalait. Egy 2024-es átfogó tanulmány rámutatott, hogy ezek a részecskék a bélfalon keresztül közvetlenül a véráramba kerülnek, onnan pedig eljutnak a szívbe, a tüdőbe, sőt, képesek átjutni a vér-agy gáton is.
Ami még riasztóbb, hogy a kutatók nanoműanyagokat találtak emberi méhlepényben is, ami azt jelenti, hogy már a születés előtt bejut a csecsemők szervezetébe – írta a Science Alert. Bár a hosszú távú egészségügyi hatások kutatása még zajlik, az orvosok szerint a részecskék gyulladásos folyamatokat indíthatnak el, megzavarhatják az endokrin rendszert, és kémiai anyagokat (például biszfenolokat) szállíthatnak a sejtek mélyére.
Miért a palack a bűnös?
A palackozott vízben azért van nagyságrendekkel több műanyag, mint a csapvízben, mert a szennyeződés magából a csomagolásból származik. A PET-palack fala a hő és a súrlódás hatására folyamatosan erodálódik, a kupak le- és felcsavarása pedig minden alkalommal „műanyagport” szór a vízbe. Ezzel szemben a csapvíz, bár tartalmazhat minimális mikroműanyagot a környezeti forrásokból, nem áll hónapokig egy bomló műanyag tárolóban.
A megoldás a lábunk előtt hever: a magyar csapvíz
Magyarország szerencsés helyzetben van: a legtöbb településen a csapvíz kiváló minőségű, szigorúan ellenőrzött, és az ország jelentős részén rétegvizekből vagy védett karsztforrásokból származik. A Humán Vízhasználatok Informatikai Rendszerének adatai szerint a hazai vízművek technológiája a nagyobb szennyeződéseket hatékonyan kiszűri, így a csapvíz választása nemcsak környezetbarát és olcsóbb, de a mikroműanyag-bevitel szempontjából is biztonságosabb opció.
Hogyan menjünk biztosra?
Ha valaki tart a régi csövekből kioldódó anyagoktól vagy a víz ízét befolyásoló klórtól, a szakemberek szerint a legjobb befektetés egy csapra szerelhető vízszűrő vagy egy pult alatti fordított ozmózis (RO) rendszer. Ezek a berendezések képesek eltávolítani a maradék szennyeződéseket, nehézfémeket és a mikroműanyagok jelentős részét is, ráadásul anélkül, hogy újabb PET-palackokat kellene hazacipelnünk, majd visszavinni a MOHU gyűjtőkbe.
(Fotó: Freepik)









