5 meglepő karácsonyi babona, amit csak kevesen ismernek
A karácsonyi babona több mint puszta hiedelem, összeköti a múltat és a jelent, hagyományt és varázst. Eleink számára ezek a babonák nem csupán érdekességek voltak, hanem az élet fontos részét képezték, amelyekkel szerencsét, egészséget és boldogságot próbáltak biztosítani családjuknak a következő esztendőre.
A karácsonyi babona szerves része az ünnepi hagyományoknak, hiszen azt tartotta a régi hit, hogy amit karácsony éjjelén kívánunk, az valóra válik. A fiatal lányok kíváncsiságát leginkább a férjhez menési szándékuk irányította, a gazdák pedig a jövő évi termésről szerettek volna minél többet megtudni, mások egészséget és szerencsét kívántak bevonzani családjuknak. Miután korábban megmutattuk a tiltó babonákat, most összegyűjtöttünk öt olyan hagyományt, amelyek ma már többnyire feledésbe merültek.
Éjféli alma az egészségért
Az egyik legismertebb, mégis ma már ritkán gyakorolt karácsonyi babona az éjféli almaevés. A néphit úgy tartotta, hogy aki szenteste pontosan éjfélkor eszik egy almát, az egészséges lesz az egész következő évben. Az alma egyébként is különleges szerepet töltött be a karácsonyi asztalnál, szenteste a családfő annyi cikkelyre vágta az almát, ahány családtag volt, majd együtt megették, hogy az év során bármi történik is, összetartsanak.
Halpikkely a pénztárcába
A karácsonyi hal fogyasztása nemcsak vallásos hagyomány volt, hanem szerencsehozó babona is. A néphit úgy tartotta, hogy aki halat eszik, az úgy is fog előre haladni a karrierjében, egyenesen előre, mint a hal a vízben. De ennél is érdekesebb babona, hogy ha a megtisztított hal pikkelyét a pénztárcájába teszi valaki, akkor gazdagság vár rá a következő évben. Sokan meg is őrizték a halpikkelyt egész évben, mint egy szerencsehozó talizmánt. Ez a hagyomány különösen azokban a családokban volt elterjedt, ahol anyagi gondok nehezítették a mindennapokat, hiszen minden apró rituálé számított, amely javulást hozhatott.
Harangkötél-varázslat a sok udvarlóért
A hajadon lányok számára talán a legkülönösebb karácsonyi babona a harangkötél-varázslat volt. A hajnali misére hívó harangozáskor a lányoknak el kellett lopakodniuk, és a harang köteléből három szálat kellett letépniük. Ezt a három szálat a hajukba font szalaggal együtt viselték, mert a hiedelem szerint így farsangra sok udvarlót szerezhettek maguknak. Ez a bátor és merész cselekedet nemcsak bátorságot igényelt, hanem pontosságot is, hiszen a megfelelő pillanatban kellett ott lenniük a harangtoronyban. A babona valószínűleg azért terjedt el széles körben, mert a farsang hagyományosan a legények és leányok ismerkedésének időszaka volt.
Gyertya az ablakban, a szerencsehívó fény
Talán az egyik legromantikusabb karácsonyi babona a gyertyagyújtás hagyománya. Karácsony estéjén gyertyát kellett tenni az ablakba, és hagyni leégni, mert ez magához hívta a jó szerencsét. Ez a szokás nemcsak a szerencsét vonzotta, hanem jelzés is volt az úton járóknak, a házhoz érkező vendégeknek, sőt néhol azt hitték, hogy az égi vándorokat, esetleg a Kisjézust is hazavezeti a fény. Ma már ritkán látni égő gyertyát az ablakokban, pedig gyönyörű látványt nyújtana, ha újra életre kelne ez a hagyomány a modern városokban és falvakban egyaránt.
Gonoszűző édesség
Ha már annyira belemerültünk a karácsonyi babonák világába, érdemes még egy plusz hagyományt is megemlíteni. A régiek úgy tartották, az asztalra kötelező egy csupor mézet tenni, mert az elriasztja a gonoszt. A méz évszázadok óta része a karácsonyi asztalnak, és a cukor elterjedése előtt az egyik legfontosabb édesítőszer volt. A mézeskalács hosszú ideig meghatározó süteménynek számított lakodalmakon, vásárokon és ünnepeken. A méz nemcsak védelmező szerepet töltött be, hanem az édesség, a boldogság és a jólét szimbóluma is volt.
Ezek a babonák ma már talán furcsának tűnhetnek, de emlékeztetnek arra, hogy őseink milyen gazdag hitvilágban éltek, szellemekkel, hiedelmekkel, és mennyire fontosak volt számukra a család, az egészség és a szerencse. Talán érdemes lenne néhányat közülük újra feleleveníteni, még ha csak játékból is.
(Fotó: Freepik)









