A régészek rábukkanhattak a bibliai Édenkertre

Régészeti és műholdas kutatások nyomán újraéledt a vita arról, vajon valódi helyszínként azonosítható-e a Biblia által leírt Édenkert Mezopotámia térségében.

2025. szeptember 25., 13:22

Szerző:

A Bibliában szereplő négy folyó, köztük a Tigris és az Eufrátesz alapján újra feléledt a remény, hogy az ősi Édenkert Mezopotámia területén valóban lokalizálható. A kutatók a NASA-műholdfelvételeinek elemzése nyomán eddig ismeretlen medreket találtak, amelyek segíthetnek a bibliai hely meghatározásához – számol be róla az Index.

Talán nem pusztán mítosz az Édenkert

A Teremtés könyve szerint az Édenkertből négy folyó ered: közülük kettőt, a Tigriszt és az Eufráteszt  jól ismerjük és egyértelműen beazonosíthatóak a mezopotámiai régióban, hiszen e folyók régóta kulcsszerepet játszottak az ókori civilizációk vízgazdálkodásában is.

A másik kettő, a Pison és a Gichon azonban évszázadok óta rejtély. A Biblia szerint előbbi „Havilla egész földjén” áthalad, míg utóbbi „Kus földjét” öntözi.

A kutatók feltételezése szerint Havilla Dél-Arábiában keresendő, egy olyan vidéken, amely nemesfémjeiről volt híres. Kus pontos elhelyezkedése azonban vitatott, mivel a Biblia ezt a nevet két különböző térségre is alkalmazza: az egyik Mezopotámiában található, a másik pedig Afrikában, Núbia környékén.

Joel Baden, a Yale Egyetem teológiaprofesszora úgy véli, hogy a Biblia részletessége ebben az esetben szokatlan, ugyanakkor éppen ez adja a leírás hitelességét, ami miatt az olvasó könnyen valós helyszínként képzelheti el az Édenkertet. A kutató szerint a tudományos közösség régóta vizsgálja, vajon a Teremtés könyvében valóban felfedezhető-e egy konkrét hely, ahol az Édenkert állhatott, vagy csupán egy olyan területet jelöl, amely ihletet adott a történethez.

Egyes elméletek szerint a Pison lehet a Gangesszel azonosítható, mások szerint akár a Nílus vagy más helyi folyórendszerek is szerepet játszhatnak.

Műholdfelvételek adhatnak választ a talányra

A mezopotámiai régészeti kutatások és a NASA-felvételek összekapcsolása új lendületet adott az Édenkertet kereső vizsgálatoknak: Juris Zarins régész az 1980-as években arra tett kísérletet, hogy a Perzsa-öböl alá süllyedt ősi vízfolyásokat rekonstruáljon. A NASA-műholdképek elemzése során két, ma kiszáradt medret fedeztek fel, amelyek közül az egyik Délnyugat-Arábiából dél felé húzódott.

Zarins elmélete szerint az Édenkert medréből kifolyó folyók valaha a Perzsa-öbölbe vezettek, ám nehézséget okoz, hogy a Biblia leírása szerint e folyók az Édenkertből „kifelé” ágaztak el, nem befelé folytak.

A tudósok között éles vita folyik: míg egyesek szerint az Édenkert a Perzsa-öböl alatti régióban húzódhatott, mások inkább csak szimbolikus helynek tartják, amely a régió kulturális és vallási hagyományait foglalja össze. Francesca Stavrakopoulou az Exeteri Egyetemről úgy véli, hogy a kert valójában Jeruzsálemhez köthető, Mark Leutcher szerint viszont „az egész nyugat-ázsiai kulturális világot” jelképezheti.

Az évezredek során sokan kételkedtek abban, hogy az Édenkert valódi helyszín lehetett-e, ma azonban a régészet és a távérzékelés új utakra vezeti a kutatást, és talán hamarosan közelebb kerülünk ahhoz, hogy tudjuk, létezett-e valójában.

(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: SpencerWing via Pixabay)