Berobbant a gyilkos galóca, így ismerheti fel

Itt az ősz, javában tart a gombaszezon. Az erdőben szedett finomság azonban veszélyes is lehet, a gyilkos galóca neve például nem véletlenül gyilkos. És nem ő az egyetlen.

2025. október 3., 11:27

Szerző:

Berobbant a gyilkos galóca, így ismerheti fel

Az erdők egyik legszebb, mégis legveszélyesebb lakója a gyilkos galóca (Amanita phalloides). Magyarországon minden évben okoz súlyos, sokszor halálos mérgezést, hiszen az egyik leggyakoribb mérgező gombánk. Ráadásul könnyen összetéveszthető ehető fajokkal, mint egyes csiperkék vagy galambgombák.

Hol terem a gyilkos galóca?

A gyilkos galóca leginkább lombos erdőkben, ritkábban fenyvesben fordul elő. Nyártól késő őszig terem, és szinte egész Magyarországon megtalálható.

Ezeket a bélyegeket figyelje

A gyilkos galóca kalapja általában olív-, sárgás- vagy barnászöld árnyalatú, 5–15 cm átmérőjű, fiatalon domború, később ellaposodó. Lemezei fehérek, sűrűn állók. Tönkje fehéres vagy enyhén zöldes márványozottságú. Gallérja és bocskora is van. Ezek a jegyek segíthetnek a felismerésben, de a gyakorlatlan gombász könnyen összekeverheti más fajokkal, ezért a legbiztonságosabb mindig szakellenőrhöz fordulni.

Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak

A gyilkos galóca nem viccel

A gyilkos galóca mérgeit, az amatoxinokat sem főzés, sem szárítás nem bontja le. Egyetlen kalap, sőt, akár annak egy darabkája is halálos lehet. A mérgezés tünetei alattomosan, késleltetve jelentkeznek: 6–24 óra lappangás után heves hányás, hasmenés, kiszáradás. Ezután átmeneti javulás következhet, de a háttérben már súlyos máj- és vesekárosodás zajlik, amely kezelés nélkül végzetes lehet, de sok esetben ilyenkor már az orvosi beavatkozás sem segít.

A népi megfigyelések ölhetnek is

A gombák ehetőségének megállapítása körül rengeteg „biztos módszer” kering a népi hiedelmekben, ám ezek mind veszélyes tévhitek. Így nem segit az „ezüstkanál-teszt”, hiszen a kanál a kénes vegyületektől feketedik meg, nem a halálos toxinoktól. A vöröshagyma elszíneződése nem a mérgező gombától függ, más kémiai reakció áll mögötte. A csiga- vagy bogárrágta gomba sem feltétlenül ehető, mert az állatok szervezete másképp reagál, számukra ehető lehet, ami az embernek halálos. Az sem igaz, hogy a kellemes illatú és ízű gomba feltétlenül ehető, és a forralás, sózás, ecetben áztatás sem segít. Vannak ugyan gombák, amik mérgezőek, de húsz perc hőkezelés után ehetővé válnak, a gyilkos galóca nem ilyen,

az amatoxinok hőállóak, főzés vagy tartósítás nem árt nekik.

Nem a gyilkos galóca az egyetlen

Nem csak a gyilkos galóca jelent halálos kockázatot. Vannak más, hasonlóan mérgező gombák is, amelyek ugyanúgy csapdába csalhatják a tapasztalatlan gombagyűjtőt.

A Fehér galóca (Amanita verna): teljesen fehér, tavasszal és nyáron terem, és ugyanúgy amatoxinokat tartalmaz, mint a gyilkos galóca. A húsbarnás őzlábgomba (Lepiota brunneoincarnata): apró termetű, de rendkívül veszélyes faj, mert sokszor a konyhai felhasználásra alkalmas őzlábgombákkal tévesztik össze. A fenyves siskgomba (Galerina marginata) a téli fülőke szedése közben okozhat leginkább bajt, egyébként barnás, szerény külsejű gomba, amely korhadó fán nő.

De természetesen nem csak az amatoxin-tartalmú gombák a veszélyesek, van még jó pár faj, amely halálos mérgezést, de legalábbis komoly kellemetlenségeket okozhat.

Ne feledjük, az amatőr gombászok számára egyetlen biztos módszer létezik: a gomba szakellenőri vizsgálata.

(Fotó: Wikipédia)

A rovat további cikkei