Schubert Éva lánya szép és fájdalmas emlékeket idéz a színésznő utolsó éveiről: Lebénult, emeltük, fürdettük
Kilenc éve már, hogy elhunyt Schubert Éva, aki az élete utolsó éveiben súlyos betegséggel küzdött.
Januárban volt Schubert Éva születésének 95. évfordulója, és a Kossuth-díjas színésznőre most a lánya, Verebes Dóra emlékezik egy, a Story magazinnak adott interjúban. Schubert Éva szülei Schubert József Károly és Szuper Erzsébet voltak. A későbbi színésznő még főiskolás volt, amikor először férjhez ment: Zolnay Pál rendezőhöz. A házasságnak azonban vége szakadt, és Schubert Éva második férje Verebes Károly színész lett. Őneki szintén a második házassága volt ez: az első kapcsolatából született Verebes István. Schubert Éva és Verebes Károly közös lánya, Verebes Dóra restaurátor, így aztán Verebes István féltestvére.
Ilyen édesanya volt Schubert Éva
Verebes Dóra a következőket meséli a gyermekkoráról, hogy milyen volt úgy felnőni, ha az ember édesanyja Schubert Éva:
„Nagyon közel voltunk egymáshoz. Egész pici gyerekkorom óta hallgattam az ő történeteit, amikor este otthon volt, úgy aludtam el, hogy mesélt. Igaz történeteket a családunkról, a nagyszüleim életéről, a gyerekkoráról, mindenről. Csodás gyerek- és felnőttkorom volt vele, mellette. Pénzünk nem volt sok, de minden percünket átszőtte a zene, a festészet, a színészet, a művészet, az irodalom. Ennél szebb, gazdagabb életet én elképzelni nem tudtam volna, tudnék magamnak.”
Verebes Dóra azt említi az interjúban, mennyire hálás a sorsnak minden percért, amit az édesanyjával tölthetett.
Schubert Éva betegségei
Schubert Éva 2011-ben került kerekesszékbe csontritkulás miatt. Több műtétet is végrehajtottak nála, és bár nagy fájdalmai voltak, még ebben az időszakban is előfordult, hogy fellépett: többek között Pásztor Erzsi oldalán játszott vagy éppen az Operaház színpadán szavalt. A lánya így beszél erről az időszakról:
„Mécs Károly – sajnos nemrégiben ő is elment – a világ legkedvesebb embere volt, számunkra családtag, rendszeresen jött hozzá. Miután anyu ápolása mellett dolgoznom kellett, ő pedig az utolsó éveiben teljesen lebénult, emeltük, fürdettük, ezért volt segítségünk a gondozásában. Két erdélyi asszony.”
Verebes Dóra arról is beszél, hogy igazából nemcsak a csontritkulás volt a probléma:
„Anyu élete utolsó tíz éve betegségben telt, és ahogy ment az idő, egyre rosszabbul volt, csak kerekesszékkel tudott már közlekedni. Viszont ezeket az éveket önsajnálat nélkül, borzasztó nagy fegyelemmel csinálta végig, pedig közben irtózatos fájdalmai voltak. A csontritkulása mellett ugyanis volt még egy betegsége, az úgynevezett motoneuron betegség, ami az izmok működését gátolja, több helyről támadja.”
A motoneuron betegség egy olyan, fokozatosan romló idegrendszeri kórkép, amely az akaratlagos mozgásért felelős idegsejteket, az úgynevezett mozgató idegsejteket károsítja. Ezek az idegsejtek továbbítják az agyból és a gerincvelőből az izmokhoz azokat az impulzusokat, amelyek lehetővé teszik a járást, a beszédet, a nyelést vagy a légzést. Ha ezek a sejtek pusztulni kezdenek, az izmok nem kapnak megfelelő idegi ingert, emiatt fokozatosan gyengülnek, sorvadnak, és egyre nehezebbé válnak a mindennapi mozgások. A betegség tünetei általában izomgyengeséggel, izomrángásokkal, ügyetlenséggel indulnak, később a beszéd és a nyelés is érintetté válhat. A motoneuron betegségek pontos oka sok esetben nem ismert, gyógyító kezelésük jelenleg nem áll rendelkezésre, azonban különféle terápiák és támogató beavatkozások segíthetnek a tünetek enyhítésében és az életminőség javításában.
(Kiemelt kép: Fortepan/Erdei Katalin)









