Több vakcinát akar Európa

„A járvány megállítását célzó korlátozásoknak nem csupán a fenntartása, hanem – a veszélyesebb vírusmutációk miatt – akár a további szigorítása is szükségessé válhat” – foglalta össze Charles Michel, az állam- és kormányfői testület elnöke a múlt csütörtöki informális EU-csúcsértekezlet után a résztvevők álláspontját. Az unió belső határainak ugyan nyitva kell maradniuk az egységes piac működésének folyamatossága érdekében, de elképzelhető a nem alapvető fontosságú utazások korlátozása, amit viszont célszerű lenne összehangolni. Nagyjából ennyire jutottak a virtuális eszmecserén.

Az oltóanyag-ellátás akadozása miatti növekvő türelmetlenséget tükrözik az egyes tagországok vezetőinek médiában idézett kijelentései. „Ki kell bontakoztatni, mégpedig gyorsan és hatékonyan az európai oltási stratégiát” – mondta Giuseppe Conte olasz miniszterelnök. „Kulcsfontosságú, hogy felgyorsítsuk és harmonizáljuk az Európai Unióban az oltási folyamatot, valamint globális szinten méltányosabbá tegyük az oltóanyag elosztását” – nyilatkozta a spanyol Pedro Sánchez. „Legkésőbb a jövő héten várom az AstraZeneca vakcinájának jóváhagyását” – jelentette be Sebastian Kurz osztrák kancellár. Emmanuel Macron francia elnök az oltóanyag-engedélyezési menetrend fontosságáról beszélt, Charles Michel pedig arról, hogy minden lehetséges eszközt meg kell vizsgálni, miként biztosítható a gyors ellátás és az időben történő szétosztás.

A Politico című amerikai portál ezeket a diplomatikusan – tehát ködösen – megfogalmazott elvárásokat úgy fordította le gyakorlati nyelvre, hogy az oltóanyagot, bízva a kedvező hatósági elbírálásban, már a hivatalos jóváhagyás előtt el kellene juttatni a kitűzött helyszínekre, hogy amint megkapják a zöld jelzést, azonnal megkezdhessék az oltást. A Politico azonban felvetette azt a kérdést: miképpen hat majd az engedélyező hatóságba vetett közbizalomra, ha jóváhagyását puszta formalitásnak tekintik?

A tagállami vezetők – mint az a záró sajtótájékoztatón elhangzott – rendkívüli jelentőségűnek nevezték az antigén gyorstesztek alkalmazásának és a koronavírustesztek eredményeinek kölcsönös elismerését. Leszögezték, hogy a vakcinákat a lélekszám arányában, azonos időben kell eljuttatni minden tagállamnak.

A politikai vezetők mindenesetre viszonylag könnyű helyzetben voltak abban az értelemben, hogy az időbeli csúszásokért nem egymás között kellett felelőst keresniük, hanem rámutathattak a gyógyszergyárakra – miként tette ezt például a Pfizert perrel fenyegető Conte. Azok a lelkes szavak, amelyek eddig a világcégek kutatóintézeteinek heroikus munkáját méltatták az oltóanyagok példátlanul gyors kifejlesztéséért, elhalkulnak, és helyüket átveszi a zúgolódás az egyébként lendületesen bővülő gyártási kapacitás ma még korlátozott volta miatt.

A csúcstalálkozó másnapján Stefan De Keersmaecker, az Európai Bizottság illetékes szóvivője be is jelentette: az uniós javaslattevő-végrehajtó testület magyarázatot kér a Pfizer gyógyszeripari vállalattól a vakcinák EU-ba tervezett szállításának késedelmével kapcsolatban. A brüsszeli bizottság szóvivői csapatának vezetője, Eric Mamer ennél valamivel megértőbben fogalmazott: azt mondta, elismeri, hogy a gyógyszergyártók is kihívásokkal néznek szembe, ugyanakkor meg kell győződni arról, hogy tiszteletben tartják vállalt szerződéses kötelezettségeiket. „Párbeszédet kell folytatni velük annak megállapítására, hogy az oltóanyagok szállításának késedelmét elfogadhatóan indokolják-e az általuk jelzett problémák” – mondta Mamer.

A hét végén pedig Charles Michel a francia Europe 1 rádiónak kijelentette: az Európai Unió be fogja tartatni a koronavírus elleni oltóanyaggyártókkal a velük kötött szerződésekben foglalt kötelezettségeket. „Jogi eszközeinket felhasználva el fogjuk érni, hogy a gyártók tiszteletben tartsák a szerződésben foglaltakat” – hangsúlyozta Michel. Hozzátette: az EU ragaszkodik ahhoz, hogy a vállalatok átláthatóan kommunikáljanak a szállítási késések okaival kapcsolatban. Közölte azt is, hogy amikor a Pfizer tudatta, hogy késés várható, az EU-nak – kemény tárgyalási álláspontot képviselve – sikerült a késések időtartamát csökkentenie. „Az asztalra csaptunk, így elértük, hogy több hét várakozási idő helyett csak a szállítás lassulása várható” – mondta.

Stefan De Keersmaecker egyébként tisztázott egy, Magyarországon időnként ellentmondásosan értelmezett kérdést is. A bizottság és a tagállamok megállapodása szerint azokkal a vakcinagyártókkal, amelyekkel az Európai Bizottság tárgyalásokat folytat – vagy már megegyezett – az oltóanyag-szállításról, a tagállamok külön nem tárgyalhatnak. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a kormányoknak lehetőségük van olyan fejlesztővel tárgyalni, vagy olyan oltóanyagot vásárolni, amelyek nem szerepelnek az uniós vakcinastratégiában. Az EU oltási stratégiája nem terjed ki az orosz fejlesztésű Szputnyik V vakcinára, azonban az AstraZeneca oltóanyagára igen.

Az EU-csúcson az országhatárokon túli utazási lehetőségek szabályozását illetően a legmerevebb álláspontot Alexander De Croo belga miniszterelnök képviselte, aki szerint néhány nagyon nyomós indok kivételével kifejezetten meg kellene tiltani a külföldi utazásokat, hogy az emberek „ne vírussal a bőröndjükben térjenek haza”. Kiriákosz Micotakisz görög kormányfő ezzel szemben viszont azt javasolta, hogy oltási igazolás birtokában legyen szabad az utazás. Arra igyekezett buzdítani vezetőtársait, hogy gondolkozzanak el az ilyen dokumentum utazási célú felhasználási lehetőségein.

Egyelőre abban maradtak, hogy ez az igazolás nem tekinthető úti okmánynak, tehát tanúsító ereje csupán egészségügyi jellegű. Ahhoz, hogy a határátlépési jogosultság szempontjából is figyelembe vegyék a beoltottságról szóló igazolást, Charles Michel szerint arra volna szükség, hogy uniós szinten a mostaninál sokkal összehangoltabb, szorosabban ellenőrzött legyen az oltási folyamat. Konkrétan ugyan nem mondta ki, de nyilvánvaló, hogy azt is tisztázni kell, milyen fajta vakcinával való beoltottság ad „menlevelet”, és e tekintetben tisztázandó lenne például, hogy mi a jogi erejük az európai gyógyszerhatóság által nem jóváhagyott, de egyes nemzeti hatóságok által már engedélyezett oltóanyagoknak.

Micotakisz ugyanakkor arra a kifogásra, hogy diszkriminatív jellegű lenne, ha csak az oltottak utazhatnának, azt válaszolta a többi csúcsvezetőnek: az uniós tagországok ma sem csinálnak mást, csak lépten-nyomon diszkriminálnak, hiszen az összehangolásra buzdító brüsszeli kérések ellenére mindenki más és más utazási feltételeket támaszt, eltérő korlátozásokat érvényesít a járvánnyal kapcsolatban.

Végül az lett a döntés, hogy a határok lezárását igyekeznek elkerülni, de korlátozzák a nem lényegbevágó utazásokat. Azt viszont, hogy mi az, ami nem lényegbevágó, nem tették egyértelművé. A határok lezárásának elkerülése mindenesetre létfontosságú például a kicsiny – Belgium, Németország és Franciaország közé ékelődő – Luxemburg számára. Mint azt Jean Asselborn külügyminiszter a Deutschlandfunknak adott nyilatkozatában elmondta, náluk az egészségügyben dolgozók 60 százaléka a határ túloldalán él, ahol olcsóbbak a lakhatási költségek, és onnan naponta ingázik.

Az EU-csúcs talán egyetlen igazán konkrét hozadéka – de az valóban, szó szerint szemmel látható –, hogy új színnel gazdagodott az európai járványtérkép: bevezetik az eddig használt vörösnél sötétebb árnyalatot, amely a legfertőzöttebb térségeket jelzi. E térkép figyelembevételével aztán a tagállamok meghozzák az általuk szükségesnek tartott intézkedéseket a különböző régiókra vonatkoztatva: utazási korlátozásokat rendelhetnek el, karantént, illetve negatív teszt felmutatásának a kötelezettségét írhatják elő. (7650 karakter)