Szétszakítva

„Úgy jöttek értünk, hogy már külön kocsikkal, egyből nevelőszülőkhöz vigyék a gyerekeket. Néha beszélhetünk telefonon, de mindig sírnak, hogy meddig kell várni” – mesélik remegő hangon Erzsébet és férje, László. „Háromfelé vannak szakítva, nem láthatják egymást sem. De hát ők nem tehetnek semmiről” – mondják a gyerekeket ért traumáról.

A Borsod megyei Korláton élő pár szegénységben, de szeretetben nevelte hét gyermekét, mindketten dolgoznak, a gyerekek iskolába, óvodába járnak, a településen ismerik és szeretik őket. A kijáró családgondozóval is együttműködtek, tanácsait mindig követték. Ám a gönci járási gyámhivatalba névtelen bejelentés érkezett arról, hogy a gyerekek éheznek, rossz állapotú házban laknak, és nem járnak rendesen iskolába. Mire megmozdult a hivatal, és június elején a gyerekekért mentek, a helyiek már segítettek: az önkormányzat közbenjárásával átmenetileg egy sportöltözőnek szánt kisházba költözhetett a család, majd augusztus végén kiutalták nekik a faluban újonnan kialakított szociális bérlakások legnagyobbikát, hogy együtt maradhassanak. A gyámhivatal ennek ellenére vitte el az összes gyereket.

Az iskola és az óvoda vezetője azt mondta az ügyet felkaroló Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédőinek, hogy a gyerekek nem hiányoztak sokat, megfelelő volt a tanulmányi eredményük, és tisztán jártak az intézménybe. A polgármester, a pedagógusok, a szomszédok is aláírták a járási hivatal vezetőjének címzett kérelmet, hogy ne vigyék el Lászlóék gyerekeit. Arra is hivatkoztak, hogy a családból kiszakított gyerekek nagyon nehezen tudnak beilleszkedni a társadalomba. Amikor a gyámügy megtudta, hogy Erzsébet a nyolcadik gyerekét várja, jelezte, hogy csak akkor kaphatják vissza a gyermekeiket, ha a nő a szülés után elkötteti magát.

Sajnos nem egyedi esetről van szó, és nem roma probléma az indokolatlan kiemelés – mondta lapunknak Boros Ilona, a TASZ Egyenlőség projektjének munkatársa. Döbbenetes mennyiségű segélykiáltás ér el hozzájuk: csak a múlt héten tíz ilyen megkeresést kaptak, de átlagban napi egy kétségbeesett levél érkezik.

A családsegítés ideális menete az lenne, hogy a helyi TEGYESZ, a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat családgondozója, ha veszélyeztetett családot észlel, látogatni kezdi őket, és a megoldásokban támogatja őket. Iskolai problémákat moderál, anyagi, lakhatási gondokkal kapcsolatban jár ki szociális segélyeket, jogi eljárásokat indít. Elvileg. „A gyakorlatban azonban erre nem sok esély van egy borsodi faluban, ahol mindenki közmunkából él, vagy semmiből. Ott megunja a szociális munkás, hogy a családok nem tudnak változtatni a helyzetükön, és egyszer csak azt javasolja a gyámhivatalnak, hogy emeljék ki a gyerekeket. Eközben a szülők állandó fenyegetettségben élnek” – mondja Ilona.

 Mikor jogos a kiemelés?

Bár jogszabályok kimondják, hogy milyen esetekben lehet kiemelni gyereket a családból, a gyakorlatban mégis rettentő nehéz erről helyes döntést hozni. Erre szolgál a gyermekvédelmi törvény, és mivel az ENSZ Gyermekvédelmi Egyezményét 1991-ben ratifikálta Magyarország, ezek rendelkezéseit is kötelező betartani. A törvény szerint a gyermeknek saját családjában kell nevelkednie, kivéve, ha veszélyben van. Azt pedig törvény tiltja, hogy szegénység miatt szakítsanak szét családokat. A lapunknak nyilatkozó dr. Radoszáv Miklós gyermekvédelmi szakértő szerint azonban a gyakorlatban az írott törvénynek nem sok ereje van. Ugyanis senki nincs, aki pontosan megmondaná, milyen esetben nélkülöz a gyermek annyira, hogy még a szüleitől is jobb elszakítani. Másrészt a szegénység helyett a hivatal bármi mással is indokolhatja a kiemelést. „A gyámügy például nem nézi, hogy mennyire szeretik otthon a lurkót: ha azt látják, nincs otthon tűzifa, akkor viszik a gyereket, hogy meg ne fagyjon éjszaka.”

A jogvédők is sokat vitatkoznak erről a gyámhivatalokkal és a bíróságokkal – mondja Boros Ilona. – Azt gondoljuk, hacsak nincs életveszélyben, nem lehet kiszakítani gyereket a családból. Az országban rengeteg család él nagyon rossz körülmények között, ennyi erővel mindannyiuktól el lehetne venni a gyerekét – reagált a szakértő szavaira a jogvédő, aki szerint az anyagi megközelítésből hiányzik a kiemeléssel járó lelki trauma figyelembevétele.

 Családsegítő vagy családellenség?

Tavaly szakították el a 8 éves Pálmát édesanyjától, Krisztinától, szintén a rossz lakhatási körülményekre és az együttműködés hiányára hivatkozva. Pálma apukája hét éve halt meg, az anyuka azóta 12-16 órát dolgozik, hétvégén is bevállal műszakokat, hogy tudja törleszteni a rámaradt hiteleket. A nagymama ilyenkor sokat vigyázott a kislányra, de amikor fekvőbeteg lett, a kétfős család elindult a lejtőn. A gyámügy felszólította Krisztinát, rendezze az adósságait, anyját tegye otthonba, vagy vitesse kórházba.

„A hivatal néhány napot sem adott arra, hogy megoldást találjak, rögtön elvitték Pálmát” – meséli a megtört asszony. „Könyörögtem a gyámhivatalnoknak, hogy megteszek mindent, csak ne vigye el most. Pálma nagyon sírt, amikor beszállt a taxiba, és kérlelte a nőt, hogy ne vigyék el tőlem. A lányom azután megkérdezte, meddig tart ez az egész. A válasz az volt: anyádtól függ.” Krisztina hónapokon keresztül egy művelődési házban találkozhatott lányával. „Észrevettem, hogy előre-hátra dülöngél a gyerek. Később megtudtam, a szülőtől való elszakítás okozta szorongás miatt alakul ez ki.” A gyámhatóság annak ellenére nem adta vissza Pálmát az anyukájának, hogy problémáit azóta rendezte. Pálma már tíz hónapja él édesanyjától elválasztva.

Bizarr történetét osztotta meg a YouTube-on egy székesfehérvári apuka is, aki 7 éves fiával és 12 éves lányával maradt magára, miután alkoholista felesége, lemondva gyerekeiről, elhagyta őket. A férfi támogatást kért a helyi családsegítőtől, de segítség helyett ellenőrzéseket kapott. Nemsokára az apával alá akarták íratni, hogy szexuális abúzust követ el. „Lánya kikérdezéséből ugyanis kiderült, apu néha meztelenül flangál otthon, ami ugyan nem feltétlenül helyes, de ráfogni, hogy megrontja a gyerekét, túlzás” – számolt be az esetről az ügyet felkaroló jogvédő. A hatóság emellett olyan kifogásokkal élt, hogy a szülő nem 8 órakor fekteti le a gyerekeit, és a lányának házimunkát ad, ezzel pedig elveszi a gyerekkorát. Azért is megrovást kapott, hogy nem engedte a gyerekeket az agresszív, alkoholista nagyszülőkhöz. Az apát jelenleg gyerekei elvételével fenyegetik.

 Most túlreagálnak

A történeteket hallva Radoszáv Miklós úgy érzi, a hatóság egy ideje hevesen túlreagál számos helyzetet, és akkor is a kiemelést választja – biztos, ami biztos alapon –, amikor nem kéne. Ez viszont a gyerekek számára a legrosszabb forgatókönyv. A jelenség szerinte arra vezethető vissza, hogy néhány éve egymást érték az olyan ügyek, melyekben a gyereket súlyosan bántalmazták, elhanyagolták, mégsem lépett a hatóság.

„Sokszor igaztalanul is nekirontottak a gyámügynek, ennek hatására most inkább elveszik a gyereket, nehogy az ő lelkükön száradjon egy tragédia” – magyarázza a szakértő, aki szerint épp ezért veszélyes, ha csak egy bizonyos jogot hangosítunk ki. „A pályám elején egy szipus kislányt megakadályoztam, hogy kijárjon az otthonból, mert tudtam, hogy nem tud vigyázni magára. Emiatt aztán megrovást kaptam, hogy korlátoztam őt személyes szabadságában. Mikor a lány másik intézménybe került, biztosították neki a kijáráshoz való jogot. Pár nappal később leugrott egy vasúti hídról, fennakadt a vezetékeken, megégett és meghalt. Mit ér ilyenkor a jog mantrázása?”

 Cseberből vederbe

Boros Ilona úgy véli, a családi körülmények felmérése során nem lehet csupán azt vizsgálni, hogy van-e otthon hűtőszekrény, és egészségesen eszik-e a gyerek. Már csak azért sem, mert számos hazai gyermekotthonban is súlyosan elhanyagolják az ott lakókat. „A miskolci otthonban éjszaka a gyerekek a pincébe járnak cukrot lopni, mert napközben alig kapnak enni. Ott 200 százalékos a telítettség, tehát feleannyi ágy van, ahány gyerek. A tornanádaskai gyerekotthonról készült ombudsmani jelentés szerint pedig nem folyik víz a csapokból, az ajtókon nincs kilincs, a gyógyszeresdobozok pedig bárki számára hozzáférhetők. Így nem javítunk az életükön, miközben a gyerekek komoly lelki traumát szenvednek el az elszakadás miatt, amely később hosszú távú mentális betegséggé is alakulhat. Aki pedig 18 éves koráig intézetben él, annak nagyon kicsi az esélye a „normális” életre.” Ha ezt mind mérlegeljük, a legtöbb esetben jobb lenne, ha a családnál maradnának, és a gyermekvédelem inkább segítséget nyújtana a körülmények javításában: tűzifát szerezne az önkormányzattól, munkához, szociális támogatáshoz juttatná a családot – állítja Ilona.

Az állam elfelejtett mostohagyerekeként tengődő gyerekotthonokban 30 éve csak halmozódnak a problémák. A Magyar Narancsban két éve jelent meg az a botránycikk, amelyben a Kossuth Lajos Gyermekotthon Menyecske utcai telepének pszichológusa tálalt ki a drámai viszonyokról. Az évek óta fennálló jogsértő helyzet miatt a TASZ az ombudsmanhoz fordult. A 2020 decemberére elkészült jelentés arról számol be, hogy a gyermekvédelmi rendszert fenntartó monstrumszervezetet, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot (SZGYF) továbbra sem érdekli a rábízott gyermekek sorsa. Lepusztult környezetben, a minimális szakellátást is nélkülözve élnek a gyerekek. A felelősségre vonásnak sajnos azóta sincs eredménye, minden maradt a régiben, a gyámügy pedig általában elzárkózik az érdemi kommunikációtól.

A Kossuthban 49 gyerek lakik, többségük pedig – hiába tiltja törvény – szociális és lakhatási szegénység miatt került intézetbe. A halmozottan hátrányos helyzetű fiatalokra két pszichológus jut, a nevelők állandóan cserélődnek, tehát a gyerekek érzelmi támogatása sincs biztosítva. De a vizsgálat az oktatásukkal kapcsolatban is óriási hiányosságokra derített fényt. Az egyébként is a társadalomtól szeparáltan, megvetetten élő gyerekeket „normál” iskolában kellene integrálni kortársaikkal, de ebben az intézményben saját „belső iskola” működik. Azaz inkább nem működik: a tanulók fele ugyanis nem jár iskolába, ami nem csoda, hiszen a tanári kar többsége hiányzik: 12 helyett 4 tanár van az iskolában. Gyógypedagógus vagy fejlesztő pedagógus a belső iskolában nincs, így a pszichés zavarokkal, sajátos nevelési igénnyel vagy fogyatékkal elő gyerekek nem kapnak szakellátást. A gyerekeket 5–8. osztályig összevont csoportokban tanítják. Mindezek eredménye, hogy tavaly a Kossuthban lakók fele három tárgynál is többől bukott. Az ombudsman a gyerekotthon iskoláját katasztrofálisnak minősítette, hangsúlyozva, hogy a hosszú ideje nem orvosolt helyzet a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz, oktatáshoz való jogával ellentétes, és ellene megy minden nemzetközi kötelezettségünknek is. A jelentés azt is kimondja, „az állam gondoskodásában élő gyerekek olyan körülmények között kénytelenek élni, amelyek nem jobbak, adott esetben még rosszabbak is, mint ahonnan kiemelték őket.”

– Ez azért is felháborító, mert rengeteg gyereket arra hivatkozva emelnek ki a családjából, hogy a szülő olyan felelőtlen, hogy nem járatja rendszeresen iskolába a gyerekét. Itt azonban nem pár napot hiányzik, hanem az összeset, miközben még a szüleitől is elszakították – összegez a TASZ munkatársa, majd hozzáfűzi, az egész gyermekvédelem tragikus állapotban van. A szférából szakember és pénz hiányzik a leginkább, mert „havi 130 ezerért szétveretni magamat pszichotikus szerek alatt álló kamaszokkal, és együtt dolgozni három kiégett munkatárssal és 40 gyerekkel, az nem éri meg.”

De van ennél lejjebb is. A zalaegerszegi és kalocsai speciális otthonokban magatartási zavarokkal, ADHD-val küzdő, sok esetben drogfogyasztó kamaszok élnek. Az ezekről az intézményekről készült hivatalos jelentések dickensi állapotokról tanúskodnak. „A gyerekeket kulcscsomóval verik a nevelők, akik nem szociális munkások vagy pszichopedagógusok, hanem exbörtönőrök, más ugyanis nem jelentkezett a munkára – meséli Ilona, majd hozzáteszi, nincs olyan gyermekotthon Magyarországon, ahol ne lenne minimum 30 százalékos dolgozói hiány. / Török Dániel