Széchenyi fűt az elefántoknak
Minden szentnek maga felé hajlik a keze, gondolhatnánk. Mi mást mondhatna az a szakember, akit az energetikai szakma a távfűtés hazai pápájaként emleget?
Akik ismerik a nézeteimet, tudják, hogy nem vagyok elfogult, pontosan látom, hogy például a budapesti távfűtési rendszerek a mai napig magukon viselik a korábbi évtizedek megannyi problémáját.
Például?
Hogy még ma is forró vízzel működik a FŐTÁV, mert a távfűtéses lakótelepek épületei rosszul szigeteltek. Olyan nagy az épületek hővesztesége, hogy ha csak meleg vízzel dolgoznánk, nem tudnánk kielégíteni az ügyfeleink igényeit. Sok helyen elöregedettek a nyílászárók is, és még számos épületben nincsen mód a lakáson belüli korszerű szabályozások alkalmazására. Nem sorolom, hosszú volna a lista. Ahhoz, hogy ezen változtatni lehessen, az kellene, mint amit például Kaposváron tettek: energetikai szempontból az épületeket teljeskörűen korszerűsítették. Tudom, a fővárosban is számos helyen már megvalósultak az ilyen beruházások, de egy vidéki település vezetése ebből a szempontból némileg könnyebb helyzetben van. Számos veszteségforrás csökkenhetne, ha elérhetnénk, hogy áttérhessünk az alacsonyabb primer hőmérsékletű, legfeljebb 75-80 fokos meleg vizes távhőrendszerre.
Budapesten, a Lipótvárosban már a harmincas években a margitszigeti termálvízzel fűtötték a házak egy részét. Később ott is átálltak vagy a távfűtésre, vagy a gázfűtésre. Zsákutca volna újragondolni a fővárosban a geotermia előnyeit?
Nem gondolnám. A FŐTÁV már régóta keresi a lehetőségeket, hogyan hasznosítsuk a város alatti hőforrások energiáit. Az első ilyen gyakorlati lépés az volt, amikor a Széchenyi fürdő vizének hulladékhőjét átvezettük az Állatkertbe, ahol 25 épületet már ezzel fűtünk. Korábban többek között izlandi szakemberek véleményét is kikértük, hogyan lehetne ezekből a felszín alatti vizekből kinyerni és a fűtés szolgálatába állítani a geotermikus energiát, mert ha valaki ért ehhez, ők egészen biztosan. Másokkal is felmérettük a már megfúrt, de ledugaszolt kutak állapotát, és vizsgáltattuk azt is, érdemes volna-e újabb lelőhelyeket kutatni. Nem ördögtől való a gondolat, van erre már bevált, sikeres példa többek között Miskolcon és Győrben. Még az sem volna akadály, ha kicsit távolabbról kellene behozni a kutak vizét, hiszen a miskolciak is Mályiból, több kilométer távolságból vezetik a városba a meleg vizet. Országszerte 13 településen működik geotermikus távfűtés, összesen 2,4 millió gigajoule energiát fognak munkára.
Budapest adottságai rosszabbak e téren?
Szó sincs erről. Inkább azt mondanám: mások. Ahhoz, hogy érthető legyen a helyzet, előre kell bocsátanom, a főváros távhőszolgáltatása jelenleg is klímabarát. Az erőműveink, fűtőműveink szén-dioxid- és egyéb károsanyag-kibocsátása minimális, s az a kevés is, ami mégis kiszabadul az egyébként optimális feltételek mellett üzemeltetett kazánokból, a magasba kerül, nem szennyezi a város levegőjét. Az általunk előállított forró víz 75 százaléka nagy hatékonyságú, úgynevezett kapcsolt energiatermelésből származik, a technológia másik termékeként villamos áramot táplálunk a hálózatba. Ennek köszönhetően gazdaságosan, jelentős tüzelőanyag-megtakarítással működünk, annyi földgázt spórolunk meg, amivel legalább 80-90 ezer lakást lehetne fűteni. Azáltal, hogy a fővárosi távhőszolgáltatásban jelentős szerepe van a kapcsolt energiatermelésnek, évente több mint 250 ezer tonna szén-dioxidot megtakarítunk, ennyit nyolcmillió felnőtt fa volna képes megkötni. A rendszereinkbe táplált hő 93 százalékát földgáz felhasználásával állítjuk elő, a maradék hét százalék a kommunális hulladék energetikai hasznosításából származik. És itt jöhetne szóba a geotermia…
Feltételes módban fogalmaz.
Megmagyarázom. Budapesten bizonyos korlátokat szabnak azok az előírások, amelyek a gyógyvízforrásokat védik. Természetesen ez méltányolandó. A város északi körzeteiben feltárt források zöme ide sorolható.
Senki nem gondolná, hogy el kellene venni ezeket a forrásokat, de talán a fürdők még meleg hulladékvizét sem kellene rögtön a szabadba engedni.
Az volna az ideális, ha ezt a vizet megtisztítva vissza lehetne sajtolni a mélybe, hogy a természetes körforgás fenntartható legyen, de ez ma még túl költséges. Néhány évvel ezelőtt kidolgoztunk egy koncepciót a gyógyforrások hulladékhőjének hasznosítására. Az volt a lényege, hogy a FŐTÁV rendszerének visszatérő ágára ráfűtünk néhány forrással és a gyógyfürdők elfolyó, 30 Celsius-fokos vizének hőszivattyúzásával.
A pesti oldalon mi a helyzet?
A város keleti és dél-keleti körzeteiben Kispest és Rákoskeresztúr térségében belátható időn belül tendereket fogunk kiírni az ottani geotermikus lehetőségek hasznosítására. Azokban a körzetekben a kutatások ígéretesek, viszonylag kis mélységből, mintegy 2000 méterről lehetne elég magas hőmérsékletű termálvizet kinyerni. Rákoskeresztúron egy négy megawatt, Kispesten pedig egy húsz megawatt kapacitású fűtőművet tervezünk, amelyek az érintett hőkörzetekben az úgynevezett távfűtési szigetekben számottevően hasznosíthatnák a megújuló energiaforrásokat, így már rövid távon 3-5 százalék geotermikus megújuló energia kerülhetne a főváros távfűtőrendszereibe. A további növekedést az teszi majd lehetővé, ha a távfűtési szigeteket összekapcsoljuk.
Ez annak a tervnek a része volna, amely a hírek szerint néhány év múlva összekötné a külvárosi hőkörzeteket a belső kerületekkel? Az itt elindított Kéménymentes Belváros projekthez kapcsolódnának?
Összességében több mint ötvenmilliárd forintos projektről beszélünk, aminek bizonyos elemei már épülnek vagy megépültek. A közelmúltban a Rácz fürdőtől az Erzsébet hídon át megépítettünk egy 600 milliméteres gerincvezetéket a Belvárosi templomig, ott levittük a föld alá, és onnan fúrtunk tovább mintegy 20 méter mélyen egy 300 méter hosszú kis metróalagutat a Városház utca sarkáig, ahol a vezeték csatlakozik a már korábban lefektetett hálózathoz, és innen bővül tovább a rendszer. Elsősorban a belvárosi szállodákat, középületeket és magát a Városházát tervezzük bekötni, kiváltva a kazánjaikat, kéményeiket és esetleg az egyedi légkondicionáló berendezéseket. De elég nagy a vezeték kapacitása ahhoz, hogy újabb jelentkezőket, irodaházakat is ki tudjunk szolgálni. Nagy felfordulással járt az építkezés, ezúton is köszönjük a város lakóinak, hogy türelemmel viselték. A Dózsa György úton egy másik nagy vezeték épült a Liget-projekt, illetve a Füredi utca felől a Puskás stadion létesítményeinek fűtésére, de ott is vannak még szabad kapacitások.
Budapest új vezetése úgy ítéli meg, hogy a város levegője vészhelyzethez közelít. Vannak, akik azt állítják, ebben a külvárosi villanegyedek, az agglomeráció szén-, fa- és mindenféle hulladéktüzelése a ludas. Ha bekapcsolnák ezeket a kerületeket a távfűtésbe, akár alpesi levegője lehetne a fővárosnak? Ön hogyan látja?
Ez azért túlzás. A város levegőjén valóban segíthetnénk, ha el lehetne indítani egy kéménymentes külváros programot is, de ahol alacsony a hősűrűség – így nevezi a szakma azokat a körzeteket, ahol a területegységre eső hőigény viszonylag kicsi, magyarán szólva nem sokemeletes telepeket kell fűteni –, ott meglehetősen drága volna egy ilyen program, és nem biztos, hogy a helyi lakók körében volna erre fizetőképes kereslet. Például Dániában ez a családi házas övezetekben működik, mert ott olyanok a gazdasági szabályozók. Többek között drasztikusan adóztatják a fosszilis energiahordozókat és a környezetterhelést, ami végül versenyhelyzetbe hozza a távfűtést. Magyarországon a korszerű, fal- vagy mennyezetfűtéssel épülő családi házakban érdemes lenne alacsonyabb hőmérsékletű távfűtéssel számolni, amelyben a geotermia hasznosítható, de a régi Kádár-kockák radiátoros fűtése erre nem alkalmas, olyan mértékű átalakításokra volna szükség, amit biztosan nem tudnak vállalni a lakók.
Ahogy hallom, e téren nem túl optimista.
Akkor félreértett. A nemrég megjelent nemzeti energiastratégiában ez a probléma hangsúlyosan szerepel. Teljes szívvel magam is támogatom a megcélzott, alacsony hőmérsékletű távhőrendszerek kiépítését, amelyek fűtésében a geotermia és akár a biomassza is szerepet kapna. Egyben számos további kedvező hatása volna, akár a munkahelyteremtés, akár az egészségmegőrzés terén. Ha a műszaki lehetőségekkel a döntéshozói akarat is párosul, akár már tíz éven belül komoly eredményeket lehet felmutatni a rendelkezésünkre álló megújuló energiaforrások hasznosításában, az országos és budapesti légszennyezés csökkentésében egyaránt. / Somfai Péter