Szabadok lettek
A Baltikum évszázadokon keresztül ütközőzóna volt, felvonulási terep, csatatér, ahol lovagrendek, birodalmak és egyházak háborúztak egymás ellen. Az ottani népek közben vészesen egyedül maradtak. Nem számíthattak másra saját magukon kívül, legföljebb bizonyos kegyelmi pillanatokban bízhattak, amikor úgy alakult a történelem menete, hogy egyik nagyhatalom sem tudott a másik fölé kerekedni, ők pedig a lélegzetvételnyi szünetet kihasználva élhettek addig sárba tiport önrendelkezési jogukkal, és végre a saját érdekeik szerint cselekedhettek. Az, hogy ilyen körülmények között is képesek voltak fennmaradni, egyfajta csodának is betudható, ám legalább ennyire kellett hozzá az elszántságuk, az akaratuk, nem utolsósorban pedig az identitástudatuk, amely nélkül végletesen beolvadtak volna valamelyik szomszédos, lélekszámban jóval nagyobb és ezért katonailag erősebbnek tűnő népbe.
Az identitástudatra utal a Lélekvihar című lett film egyik jelenete is, amikor a cári zászlók alatt hadba vonulók Rigában egyszer csak rázendítenek egy Lettországot éltető dalra, és noha eleinte még vannak, akik riadtan figyelmeztetnek, hogy ez tiltott nóta, végül egyre felszabadultabban és harsányabban száll az ének, mondván, most úgysincs itt más, csak ők, a lettek. Akik évszázadokon keresztül az oroszok és a németek kötélhúzásának árnyékában voltak kénytelenek létezni, és az első világháború kitörésekor már egy évszázada a cár birodalmába voltak betagolva, ezért az oroszok oldalán kezdték a háborút, ám pár évvel később elnyomóik ellen fordították a fegyvereket.
Az említett film Aleksandr Grīns 1933–34-es kétkötetes, önéletrajzi elemeken alapuló regénye (Dvēseļu putenis) nyomán készült. Főhőse egy Artūrs nevű fiatalember (Oto Brantevics alakítja, ez az első filmszerepe), aki 16 évesen az apjával és a bátyjával bevonul a cári hadseregbe, miután a németek elpusztították a falujukat, ők pedig azt remélik, hogy ha orosz zászló alatt is, de nem csupán revánsot vehetnek, hanem dicsőséget is szerezhetnek a lett népnek. Aztán persze kiderül, hogy a háború nem csupa glóriából és felemelő eseményből áll, sőt ezekből van kevesebb. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a bolsevikok átveszik a hatalmat, és miután Artūrs elvesztette a családtagjait, és egy szerelmi csalódáson is átesett, a Vörös Hadseregben az internacionalizmus szellemében véghezvitt tisztogatással is szembesül. Bár a németek a világháború folyamán mélyen benyomultak lett területekre, Németország végül kénytelen volt visszavonulni, a közben harcedzetté vált lettek pedig a Vörös Hadsereggel is sikerrel vették fel a harcot, és viharos, önfeláldozó csatákban kivívták függetlenségüket.
A történet legegyszerűbben értelmezhető, mondhatni, kínálkozó tanulsága az, hogy dicsőséget végeredményben nem idegen érdekek, hanem a saját hazája és népe szolgálatában szerezhet az ember. A 2019-ben bemutatott, ám az HBO GO kínálatába most bekerült, Dzintars Dreibergs rendezte Lélekvihar feltehetően ennél nem is akart többet. A sztori nem hordoz különösebb fordulatokat és meglepetéseket, egyszerűen elmeséli, hogyan váltak Artūrs és társai az orosz cár katonáiból lett szabadságharcosokká. A közelmúlt hasonló filmjeivel, például az angol–amerikai 1917-tel vagy a szerb I. Péter királlyal rokonítható: nem a színészi játék teszi emlékezetessé, és nem is az amúgy is hiányzó csavarok. Hanem az a törekvés, ahogyan kendőzetlenül, a maga véres valóságában igyekszik ábrázolni a lövészárkok, a szuronyok és a gáztámadások mellett a hátországot is, illetve magát az első világháborút, amely mostanság a filmiparban is az érdeklődés homlokterébe került. Jelen esetben ehhez hozzáadódik a függetlenségi harc, a lett történelem egyik legfontosabb és legszebb időszaka, aminek leginkább emléket kíván állítani ez a nagyszabású történelmi tabló. Sajnos a dicsőségesen kivívott szabadság csak átmenetinek bizonyult: a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió közötti paktum nyomán Lettország az utóbbi érdekszférájába került, majd újabb fél évszázadra Moszkvához csatolták. Aleksandr Grīns ekkor újra fegyvert fogott hazája védelmében, ám az NKVD letartóztatta és kivégezték. / Benedek Szabolcs
(Lélekvihar, 104 perc, HBO GO)