Régészeti lelet

2018. június 22-én elhunyt Nyers Rezső, akinek a halálát a Népszava a magyar baloldal hatalmas veszteségének tartja, s akiről az újság úgy véli, hogy egész életében a szociáldemokrata politikáért dolgozott. Meglehet, dolgozott érte, de ehhez képest Nyers a magyarországi szocialista rendszer változó szerepköröket betöltő funkcionáriusa volt, s a rendszer állampártja korántsem volt szociáldemokratának nevezhető.

Az egykori rendszer politikai közszereplőinek nevei nagyjából-egészében eltűntek közterületeinkről, de Nyers Rezső kivétel. Az ő tevékenységének egyik nevesített nyoma 2018-ban is fellelhető. A kecskeméti zsinagóga falán a következő emléktábla-felirat található: „Ez az épület eredetileg a kecskeméti izraelita hitközség zsinagógája volt. A német fasiszta megszállók a templomot 1944-ben meggyalázták és tönkretették. A hitközség tagjait elhurcolták. Közülük 1200 mártírhalált halt. A felszabadulás után az épületet a városi tanács 1966-ban megvásárolta. Falai között társadalmi összefogás a Tudomány és a Technika Házát hozta létre. Tervezte Kerényi József és Udvardi Lajos. Az átalakítást a Bács Megyei Állami Építőipari Vállalat kollektívája Dörner Henrik igazgató vezetésével végezte. Rendeltetésének 1974. július 12-én adta át Nyers Rezső országgyűlési képviselő.”

A Nyers Rezső személyét is megörökítő felirat lényegét tekintve pontosan tükrözi a magyarországi kádárista/szocialista emlékezetpolitika holokausztot érintő narratíváját. A németek fasiszták, és nem nácik. A zsidókat a német fasiszták ölték meg – az elhurcolásban tagadhatatlan szerepet játszó magyar közigazgatási és egyéb részvételről szó sem esik. A zsidó szó nem szerepel, noha a nácik és az őket segítő magyar közigazgatás nem vallási, hanem faji alapú üldözést valósított meg. Az elhurcoltak mártírok, és nem áldozatok.

Az emléktáblával tényszerűen is vannak problémák. Az 1200 áldozat nem egy hitközséghez tartozott, hiszen Kecskeméten létezett egy nagy neológ és egy kisebb ortodox hitközség is.

Szinte érthetetlen, hogy 28 évvel a rendszer megváltozása után miért maradt meg így ez az emléktábla. Miért gondolta Kecskemét városvezetése, hogy ez rendjén való? Miért gondolta a rendszerváltozás után új életre kelt kecskeméti zsidó hitközség, hogy e tekintetben neki nem lenne dolga? Miért nem hoztak létre Kecskeméten a város zsidóságának emlékét reprezentáló állandó kamarakiállítást – adott esetben az egykor zsinagógaként funkcionáló Tudomány és Technika Házában? (Az épületben mostanság belső felújítás zajlik – ideje lenne kialakítani egy olyan teret, amely ezt a feladatot betölti.)

Nem állítható, hogy a kecskeméti zsidóság története, illetve üldözése és tragédiája kevéssé kutatott lenne. A kétezres évek elejétől számos publikációban többen feldolgozták a Bács-Kiskun megyei, illetve a kecskeméti zsidóság sorsát (így például Kemény János, Nagy István, Pári Mirella, Rigó Róbert, Somodi Henrietta), annak különféle aspektusait.

Lenne miről beszélni, lenne mit megjeleníteni. Kecskemét polgárainak szerintem jót tenne annak ismerete, hogy az egykori városvezetésben voltak az embertelenséget túlteljesítők és azt némileg visszafogni akarók, miközben a város lakossága – hasonlóan más településekhez – jelentős részben közömbösen figyelte az eseményeket, jelentős részben pedig minden gátlástól mentesen versengett a megüresedett zsidó lakásokért.

Ami pedig Nyers Rezsőt illeti: lehet, hogy szíve mélyén szociáldemokrata volt, de a Kádár-korszak országgyűlési képviselőjeként is egy olyan rendszert szolgált, amelyik a holokauszt ügyében (is) félrevezető elbeszélésmódot alkalmazott. Nagyon tudatosan inkább mellébeszélt, mintsem a lényeghez közelített.

A kecskeméti egykori zsinagóga falának emléktáblája tartalmi értelemben régészeti lelet; az 1974-es elbeszélésmód lenyomata. A baj éppen az, hogy nem múzeumban van. / Gerő András