Putyini naplemente

A világjárvány kezdetén a helyzetet az orosz politika megbocsátó szánakozással figyelte, a hanyatló Nyugat végvonaglásának tekintette, ami Oroszországot nem érheti el.

Kezdetben, más kormányokhoz hasonlóan, ők is megpróbálták a történetet bagatellizálni, de hamarosan rádöbbentek, a baj őket sem kíméli. Hatályba léptek ott is a határzárak és egyéb korlátozások. Enyhe késésben voltak ők is, de még időben léptek.

A nagy felismerés náluk is március közepén következett be?

Néhány napos késéssel a közép-európai országokhoz képest. Ott is volt iskolabezárás, online tanítás. Az első hullám idején a fertőzés elsősorban Moszkvát és környékét sújtotta. Volt időszak, amikor a főváros és Moszkva megye adta az oroszországi fertőzöttek felét. Most Szentpéterváron a legsúlyosabb a helyzet. És voltak olyan különleges munkahelyek, ahol a zárt közösségek hipergyorsasággal átfertőződtek. Oroszország fontos szénhidrogén-kitermelő fejlesztéseket valósít meg. Murmanszk közelében cseppfolyós gáz fogadására alkalmas terminált épít, ahol havonta váltják a sarkkörön túl dolgozó munkásokat. Elég volt, ha a váltással néhány fertőzött érkezett, pillanatok alatt súlyos helyzet alakult ki. Ilyenkor nem volt mit tenni, tábori kórházat kellett a sarkkörön túl fölállítani.

Nem csak az oroszok betegeskednek, mondják, maga Putyin elnök sem fitt. A tervezett alkotmánymódosításról megoszlanak a vélemények. Nem tudjuk, újraválasztását készítené elő, vagy az utódlást.

Ami Putyin feltételezett betegségét illeti, a Kreml tagad. Maga a főszereplő hermetikusan elzárja magát. Bonyolult műveletsor bármi módon az elnök közelébe jutni. Azt a Kremlben rendszeressé tett, filmezhető teret, ahonnan kommunikálni szokott, állítólag a Szocsiban álló dácsájában is felépítették, hogy ne lehessen tudni, hol van, Moszkvában vagy Szocsiban. Ami a betegségét illeti, felröppenek nehezen ellenőrizhető hírek. Én ezen nem is tépelődnék, de azt azért megjegyzem, aligha véletlen, hogy az év második felében hirtelen fontossá vált Putyin jogi érinthetetlenségének megteremtése. Előbb ő is, ahogy Medvegyev is, megkapta az örökös szenátori státuszt, ami már önmagában „immunizálta” őket. De valami miatt nem tartották elegendőnek, és külön is törvénybe foglalták az egykori elnökök visszamenőleges, és élethosszig tartó büntethetetlenségét. Ezek a döntések, továbbá az, hogy az alkotmánymódosítással bekerült az alaptörvénybe az Államtanács is, megerősíteni látszanak a Putyin távozásáról szóló híreket. Azt a benyomást keltik, hogy az elnök romló egészségi állapotáról terjedő hírek mégsem alaptalanok. Tavaly az év első felében minden arra vallott, hogy Putyin maradni akar, az év második felében arra, hogy távozását készíti elő. Valószínűleg a nyár közepén történhetett valami. Nem életszerű, hogy Putyin – aki nem sokkal korábban megteremtette annak feltételeit, hogy 2036-ig hatalmon maradjon – anélkül kezdett volna (2020-ban!) büntetlenségének biztosításával foglalkozni, hogy erre váratlan körülmény ne kényszerítette volna. Mindez azonban feltételezés, amit vagy igazol az élet vagy elvet.

Ez biztosan nagy probléma. Oroszország legfőbb baja mégsem ez, hanem az elmúlt tíz aszályos év, amely ha csőd nem is volt, nem hozott fényes gazdasági eredményt.

Az ország gazdasági fejlődésének lassulása már az ukrajnai válság előtt is látható volt. 2012 első negyedévében, mikor a kőolaj ára még jócskán száz dollár fölött járt, és szó sem volt semmiféle szankcióról, a növekedés üteme lassult. Ezt gyorsította fel a 2014-es ukrajnai beavatkozás, a Krím annektálása, a maláj gép lelövése, és az első komoly, a pénzügyi szektort és a szénhidrogén-kitermelést sújtó szankciósorozat. Ezek hatására 2015 és a 2016 recessziós év volt. A járvány következtében az orosz gazdaság is lefagyott. A csoda inkább az, hogy a globális átlaghoz képest jobb (kevésbé rossz) az orosz teljesítmény, mint várták.

A COVID-dal kapcsolatos viták ugyanazok, mint Magyarországon? Milyen állapotban van az egészségügy, van elég jól felszerelt kórházi ágy?

A járványra készülve orosz oknyomozó újságírók kora tavasszal felmérték a kórházak állapotát. Ebből az derült ki, hogy számos régióra nehéz idők várnak. Általában nem az ágyszámmal volt gond, hanem azok felszereltségével. Ráadásul néhány éve széles kört érintő egészségügyi reformot hajtottak végre, amit szemérmesen „optimalizálásnak” neveztek. Ennek keretében sok orvost, még több ápolót és egészségügyi segéderőt elbocsátottak. Ez most komolyan visszaüt. Már az első hullám idején felkerült a világhálóra számos olyan felvétel, amely a kórházak betegfelvételénél várakozó, hetven-nyolcvan mentőautóból álló sort mutatta.

Járvány idején hova folyamodnak az jómódú oroszok?

Vannak olyan orosz portálok, ahol feltűntek olyan hírek, hogy az orosz elit gazdagabb családjai nagy számban próbálnak nyugati vakcinához jutni. Megerősíteni nem tudom, de hihetőnek tűnik. Magyarországra jön a Szputnyik, míg az oroszországi gazdagok Pfizerre ácsingóznak.

A belorusz hatalmi válság az orosz világ, a belső periféria hanyatlásának jele?

A belarusz válság Oroszország számára mindennél nyugtalanítóbb. Végül is olyan rezsim rendült meg – Lukasenkáról a Kremlben alighanem lemondtak –, amely a legerősebben kötődött „putyini kozmoszhoz”. Navalnij visszatérése miatt, ami komolyabb történet, mint aminek látszik, joggal aggódik a hatalom, attól tartva, hogy a belorusz példa ragadós. Ahogy sejteni lehetett, hét végén országszerte tömegek vonultak az utcára Navalnij védelmében. Az a több tízezres tömeg – országosan százezernél is többen lehettek – arra vall, hogy kezd erőteljesebbé válni a putyini rendszerrel szembeni elégedetlenség. Erre többen mondhatják, egy 146 milliós országban százezer tüntető kis szám. Ám ez egyáltalán nincs így. A tüntetések szervezésének és lebonyolításának feltételeit 2012-től folyamatosan szigorítják, ma már komoly kockázatot vállal mindenki, aki be nem jelentett tüntetésen vesz részt. S akkor még nem beszéltünk a békésen tüntetők ellen fellépő karhatalmi erők fokozódó brutalitásáról. A Kreml nem szeretné, ha az oroszországi tüntetések a fehérorosz helyzethez hasonlók lennének.

Elérkeztünk a kulcskérdéshez, a Navalnij-ügyhöz. A korrupció vádja Putyinnal kapcsolatban viszonylag ritkán került szóba. A Kreml ura úgy volt beállítva, mint mértéktartó, fiatalos, küzdősportokat kedvelő, higgadt és határozott vezető, aki a maga eszközeivel megpróbálja az oligarcháit féken tartani.

Tisztázzuk, oligarchák a szó eredeti értelmében Oroszországban ma már nincsenek. Akik korábban azok voltak, azok egy részét Putyin vagy kiszorította az országból (Berezovszkij, Guszinszkij), vagy lecsukták őket és kitoloncolták (Hodorkovszkij). Akik ma mesés vagyon tulajdonosaiként Putyin környezetében hajbókolnak, a szó eredeti értelmében nem mondhatók oligarcháknak. Vagyonos emberek, akik az elnöknek köszönhetik a tulajdonukat, Putyin kreatúrái, még az is kérdéses, hogy a vagyonuk felett meddig és milyen mértékben rendelkeznek. Akiket Magyarországon oligarchaként emleget a sajtó, azoknak sincs közük a fogalomhoz. Komolyan gondolhatja bárki, hogy Mészáros Lőrincnek vagy másnak bárminemű politikai ambíciója, önálló gondolata lenne? Ugyan! Putyin főként a kormányzat által felügyelt médiát igyekezett róluk leválasztani. Évtizedekig olyan emberként próbálták feltüntetni, akitől idegenek a földi hívságok. Navalnij leleplező filmjével ez a kísérlet látványosan megbukott.

Mekkora most a Putyin család vagyona?

Ez megállapíthatatlan. Legfeljebb sejtéseink lehetnek. Óvatosabb és rafináltabb annál, hogy bármit a nevére vegyen. A Panama-iratok nyilvánosságra kerülésekor persze e vagyon egyes részletei felszínre kerültek, némi képet nyerhetünk arról, milyen módszerekkel próbálták mások neve alatt elrejteni a vagyont. Ha van hely, ahol ismerhetik Putyin magánvagyonának nagyságát és azt, hogy hol, miben lehet a pénz és a vagyon, az az amerikai pénzügyminisztérium pénzügyi felderítő részlege. A felmérés elkezdésére évekkel korábban kongresszusi döntés szólította fel a minisztériumot. 2018-ban egy pillanatra úgy tűnt, hogy az adatok nyilvánosságra kerülnek, végül ez nem történt meg. Navalnij videója a vagyon egy részét mutatta meg.

Oroszországban ez is történelmi hagyomány. A cároknak is voltak hatalmas üdülőbirodalmaik.

Igen, de a cári hatalom és a jelenlegi rendszer mégiscsak különbözik. Más legitimációs alapjuk van. A 18. század végéig a cárok nem különítették el személyes vagyonukat az állam vagyonától. Mindkettőre sajátjukként tekintettek. Az udvar és az állam vagyonának intézményes szétválasztása viszonylag későn következett be. Abban a közegben a kérdés máshogy merült fel, mint most, amikor elvileg világos határok választják el az állami és a magánvagyont. Ha a Navalnij által bemutatott gelendzsiki palota állami tulajdonban lenne, legfeljebb az állami megrendelést intéző tervező és kivitelező ízléséről folyna vita. Ebben az esetben arról van szó, hogy a palota tulajdoni lapján ugyan magánszemély neve szerepel, védelmét mégis olyan állami szervek – Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB), Szövetségi Védelmi Szolgálat (FSZO) – látják el, amelyek, ha nem olyan személy védelmét kellene biztosítaniuk, akit ez megillet, aligha lehetnének jelen a birtokon. Nem lenne erre törvényes felhatalmazásuk. Navalnij filmje meggyőzően mutatja be, hogy milyen módon történt a palotaépítés finanszírozása, anélkül, hogy a palota és a birtok állami tulajdonba került volna. Ezt egy stróman nevére íratták.

Nyilván bonyolult jogi manővereken keresztül jutott idáig a vagyonhalmaz.

Putyinhoz alapítványokon keresztül csorgott a pénz. A hétezer hektáros park az FSZB tulajdona. Ezen a területen elférne harminckilenc Monaco. Az oroszok a parkot el is nevezték Makromonacónak. Arra a kérdésre nehéz lenne válaszolni, minek kell egy ilyen, csaknem 18 ezer négyzetméteres palotához föld alatti jéghokipályát, függőhidat építeni, mi szükség van szőlőbirtokokra, borfeldolgozóra, minek kellenek játékautomaták, rúdtánchoz tervezett pódium.

Biztonságban érezheti magát Moszkvában Navalnij?

Szerintem nem. Bármi megtörténhet. Azt azonban nem hiszem, hogy a Kreml most érdekelt lenne egy újabb merényletben. Abban igen, hogy miután nem sikerült megmérgezni, más módon vonják ki a forgalomból. A Bloomberg pénteken hozta le azt az elnöki adminisztrációból származó információt, hogy a február 2-án összeülő bíróság tíz évnél hosszabb időre készül Navalnijt elítélni. Ez a terv. Egyrészt szeretnék korábbi feltételes szabadságvesztését (három és fél év) letöltendőre változtatni arra hivatkozva, hogy németországi gyógykezelése alatt nem jelentkezett a hatóságoknál. Másrészt azzal akarják megvádolni, hogy az alapítványához befolyó adományok egy részét magáncélokra fordította. Ha a Kreml Navalnij bebörtönzése mellett döntene, azzal azt kockáztatná, hogy a népszerűsége tovább nőn. A hatalom csinál belőle orosz Mandelát.

Legalább jó sajtója van.

Külföldön. Ennek a mai Oroszországban egyre kisebb a jelentősége. A hatalom az ukrajnai válság óta egyre kevésbé figyel arra, hogy mi a külföld véleménye. Nem volt ez mindig így. Néhány jól megválasztott szankció hatékonyabb lenne.

Régebben simán le lehetett lőni egy-egy renitens újságírót a liftben.

De Navalnij nem újságíró. Politikus, akit nem engedtek politikai pályára lépni, ezt minden módon akadályozták. Két köztörvényes ügyet is kreáltak ellene, hogy büntetett előéletűként ne indulhasson. Tizenegyszer próbálta regisztrálni a pártját. Mindhiába. A politikából való kitaszítottság terelte a korrupciókutatás és -leleplezés irányába. Így hozta létre alapítványát, kiterjedt hálózattal. Húszas-harmincas éveikben járó agilis, felkészült nők és férfiak támogatják, jogászok, szociológusok, közgazdászok, IT- és médiaszakértők. Felkészült, fiatal, elképesztően okos társaság. Tízéves működésük alatt több nagy visszhangot kiváltó, az orosz elit ügyleteit leleplező videót tettek közzé. Ezek rendszeresen 15-20 millió nézőt vonzottak. Medvegyevről szóló videójukat 40 millióan látták.

A mérgezés ennek ellenére amatőr kísérlet volt. Kik lehettek az elkövetők?

Az elkövetés eszközéből, a Novicsok nevű idegméregből kiindulva nagy valószínűséggel állítható, hogy az akciót legfelső szinten rendelhették el. Ehhez az eltitkolt idegméreghez, amelynek az Oroszország által aláírt, vegyifegyvereket tiltó konvenció miatt nem lenne szabad léteznie sem, viszonylag kevesen férhettek hozzá.

Az orosz titkosszolgálatok ebben a helyzetben papírtigrisnek látszanak. Az alapítvány emberei felkészültebbek?

Szerepel a filmben egy jelenet, amikor az alapítvány emberei gumicsónakon közelítik meg Putyin palotáját, és eközben elmondják, úton a Fekete-tengerhez többször cseréltek SIM kártyát, hagyták el telefonjukat, hogy senki ne követhesse őket. A Navalnijra vadászó FSZB-s vegyészek erre is képtelenek voltak.

Az állami hírközlő szervek hogy reagáltak?

Hosszú ideig sehogy sem. Mély csöndbe burkolóztak. Megpróbáltak úgy tenni, mintha Navalnij nem is lenne. A mérgezés lelepleződése után váltottak taktikát. Most már az az alapnarratíva, hogy Navalnij a külföldi titkosszolgálatok embere.

Miért volt fontos az oroszoknak, hogy a Szputnyik sikeres vakcina legyen? Miért csináltak ebből presztízsversenyt?

Nyilvánvaló, hogy a versengés hátterében politikai okok állnak. A névválasztás is politikailag motivált. Arra kellett emlékeztetni a világot, hogy volt idő, amikor a szovjet elit tudomány élen járt. Hogy mindez működjön, sietni kellett. De egy dolog a vakcina fejlesztése, más a tömeges gyártás. Nemcsak a megfelelő számú bioreaktor hiánya jelentett gondot, az is, hogy nagy mennyiségben, hosszú időn át nem tudták az egyenletes minőséget garantálni. Az első vakcinánál ezt megoldották, az ismétlőadagnál, amit 21 nappal később kell beadni, tehetetlenek voltak. A sietség következménye volt az is, hogy a tavasszal alapított cég, amelynek a vakcina terítése lett volna a feladata, csak decemberben tudta meg, hogy a Szputnyikot mínusz 18 fokos hőmérséklet alatt kell tárolni és szállítani. Néhány hetes tanácstalanság után bejelentették, hogy a vakcina plusz 2 és 8 fok között is szállítható. A sietség magyarázhatja azt is, hogy a harmadik körben végzendő kísérleti vizsgálatokat nem lehetett lezárni. Negyvenezer embert oltottak be, harmincezren kaptak vakcinát, tízezren placebót. Decemberben kezdődött a Szputnyik oroszországi alkalmazása. Ezért sokan azok közül, akik feltételezték, hogy őket placebóval oltották be, kiléptek a kísérletből. Elkezdték beoltatni magukat. Ez olyan tömegessé vált, hogy a vakcinát fejlesztő intézet igazgatója kénytelen volt bejelenteni, kérdésessé vált a harmadik vizsgálati fázis értékelése. Félreértés ne essék, lehet, hogy a Szputnyik hatékony szer. Mindez mégis arra vall, hogy a háttérben politikai motívumok állnak. Oroszország presztízsét akarták növelni a nagyvilágban.

Csak Magyarország kapkodott a szer után, vagy máshol is van érdeklődés?

Európában eddig Belaruszban, Szerbiában és Magyarországon regisztrálták a Szputnyikot.

Külpolitikai gesztusról van szó?

Nyilván arról is. Meg arról is, hogy azt a benyomást keltsék, a kormány mindent megtesz a hatékony járványkezelésért. Milyen lázasan tevékenykedik. Az is valószínű, hogy az első orosz szállítmányok akkor érkeznek meg, amikor Nyugatról is nagy mennyiségben kapunk oltóanyagot. Érdemben nem változik semmi. Nehéz attól a feltételezéstől szabadulni, hogy a kínai és az orosz vakcina beszerzése azért olyan fontos, mert a vásárlás körülményei, pénzügyi feltételei könnyebben eltitkolhatók. A lélegeztetőgépek ügye után a gyanakvás nem tűnik alaptalannak. (15470 karakter)