Művészet és zsarnokság viszonya Alföldi Róbert szemével

„Nem panaszkodom, de körülöttem nagyon érezhetően szűkül a tér” – nyilatkozta nyáron a Magyar Hangnak Alföldi Róbert annak kapcsán, hagyják-e még itthon dolgozni, hiszen rengeteg politikai támadás érte pályafutása során, ami miatt sok helyütt nem is merik felkérni munkára. A budapesti Nemzeti Színház korábbi igazgatója nagy sikerű külföldi színházi és operarendezései mellett azért Magyarországon is számos helyen dolgozik színészként, rendezőként, de viszonylag ritkán adódik lehetősége nagyszínpadi produkciókat alkotni.

Szeged ebből a szempontból is különleges helyszínnek számít, hiszen a Szegedi Szabadtéri Játékok közönsége többször láthatott már olyan érdekfeszítő és intellektuálisan kihívó Alföldi-rendezéseket, amilyen az akkoriban politikai műbalhé ürügyéül szolgáló, de nagy közönségsikert arató István, a király volt, vagy később a Hegedűs a háztetőn. 2020 nyarán a West Side Storyt mutatják be. Ősztől – a májusi előbemutatót követően – a Szegedi Nemzeti Színház repertoárját gazdagítja a legújabb Alföldi-produkció, amely Mihail Bulgakov Molière, avagy az álszentek összeesküvése című színműve lesz.

Bulgakov, A Mester és Margarita című regény világhírű szerzője, az alkotójukéhoz hasonlóan hányatott sorsú művein keresztül gyakran dolgozta fel saját gyötrelmeit, amelyeket a sztálini Szovjetunióban elszenvedni volt kénytelen. Bár nem vetették börtönbe és nem ölték meg a nagy terror időszakában, de a zsarnoki hatalom úgy játszott vele, mint macska az egérrel. Megalázó kérelmezési procedúrákat kellett végigjárnia ahhoz, hogy a darabjait legalább néhány alkalommal bemutathassák a moszkvai színházakban, prózai műveit olykor kiadják, s színházi álláshoz, egyáltalán megélhetéshez juthasson. A hatalom fel-felvillanó kegye csak ritkán világított be a mellőzés hosszú időszakainak sötétségébe, ami fizikailag fokozatosan felőrölte Bulgakovot. Még ötvenéves sem volt, amikor 1940-ben elhunyt. A 20. századi orosz irodalom nagy alakjának újrafelfedezését a desztalinizáció hozta el a hatvanas években, a világ ekkor ismerte csak meg a zseniális nagyregényt és a szerző más műveit.

Bulgakov Molière-ről írt darabjának az a sajátossága, hogy egy nagy szerző egy nagy szerzőről, egy színházi ember egy színházi emberről írt darabot. Emellett Az álszentek összeesküvése (más fordításban Képmutatók cselszövése) mindig különleges lehetőség a színházi társulatoknak arra, hogy egy színházi társulat életét eljátszva önmagukba nézzenek. A nézőknek is izgalmas bekukucskálni a színfalak mögötti világba, amelyben legnagyobb meglepetésükre a saját életükre ismerhetnek.

A dilemma, amit ez a színmű feldolgoz, minden korban önreflexióra hívja az előadás szereplőit és nézőit. Azt a kérdést feszegeti ugyanis, hogy mi a viszonya a művészetnek, sőt nemcsak a művészetnek, hanem a tehetségnek, s nem is csak a tehetségnek, hanem bármiféle hétköznapi vágynak, célnak, értéknek a hatalomhoz. Meddig lehet és érdemes engedményeket tenni a zsarnoknak? Egyáltalán képzelhetjük-e, hogy amit mi engedménynek hiszünk, az olyan feltétel, amit mi szabtunk a hatalomnak, s nem a hatalom csalt be az utcájába már az első pillanatban?

Bulgakov darabjának középpontjában Molière-nek a Tartuffe bemutatásáért vívott küzdelme áll, s az, ahogyan a királyi kegy felemeli őt és remekművét, majd azonban az intrikusok aknamunkája következtében az uralkodói akarat ellene fordul. A testileg és lelkileg összetört Molière a darab végi kifakadásában azonban felismeri, hogy sorsának végső okozója maga a zsarnokság, s ostobaság volt szövetségesének hinnie a királyt, hiszen neki nem szövetségesei, csak szolgái vannak.

Amikor Alföldi a társulattal próbálni kezdte a Székely-Szabó Ármin dramaturg által gondozott szöveget – Karig Sára fordítását –, a Szeged.‌hu beszámolója szerint azt mondta: „Nem tudom, hogy ebben a történetben kinek van igaza. Annak, aki szerint csak az számít, amiben hisz, és minden egyéb nem fontos, vagy annak, aki lázad, ha rákényszerítenek valamit. Nem tudom, mi a jó válasz arra, hogyan kell együtt élni, együttműködni a mindenkori hatalommal.” A darab hőse, Molière, és a darab szerzője, Bulgakov maguk is többféle stratégiával próbálkoztak életük során, sikertelenül. Érthető, ha Alföldi sem gondolja úgy, hogy receptet tudna adni a nézőknek. Különben is, a saját lelkiismeretéért mindenki maga felelős.

Barnák László, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója a Szegedi Városi Televíziónak azt mondta, a rendezőre és a darabra kíváncsi lesz a város közönsége, de abban is biztos, hogy a társulat tagjainak ugyancsak a javára válik, ha Alföldivel dolgozhatnak együtt. Mihail Bulgakov színműve a Molière, avagy Az álszentek összeesküvése szeptember 27-től látható a Szegedi Nemzeti Színház műsorán, a Nagyszínházban, Alföldi Róbert rendezésében.