Mintha nem merték volna elítélni

– Úgy dobálják az ügyet, mint a forró krumplit, mintha senki nem akarná kimondani a végső szót – mondta a 168 Órának Renner Erika, a sértett, a Kúria döntése után. – A másodfokú bíróság korábban azért hozott olyan ítéletet, amilyet, hogy a Kúriára bízza a döntést. A Kúria viszont most visszapasszolta, és azt kéri, legyen szembesítés négy év után. Mit fogunk ennyi idő után mondani? Mintha nem merték volna elítélni.

A Kúria részben eljárási szabálysértések miatt helyezte hatályon kívül a másodfokú ítéletet, de leginkább annak megalapozottságával volt gondja, ezért rendelte el az új eljárást. Hiányolta a közvetlen bizonyítékokat, valamint álláspontja szerint szükség lett volna a vádlott, Bene Krisztián és az áldozat, Renner Erika szembesítésére is. Ezt most pótolni fogják.

A kúriai döntés értelmében azt kell minden kétséget kizáróan eldönteni, hogy csakis a vádlott követhette-e el a csonkolásos bűncselekményt. Ez a magyar kriminalisztika történetében meglehetősen ritka. A vád szerint Bene Krisztián kórházigazgató, öt gyermek édesapja 2013. március 12-én reggel 7 óra 45-kor megtámadta korábbi szeretőjét a lakásában, megkötözte, injekcióval elkábította, lúggal leöntötte a nemi szervét, majd egy szőnyegbe csavarva sorsára hagyta. Az igazságügyi orvosszakértők álláspontja szerint csak a szerencsén múlott, hogy a kétgyermekes édesanya életben maradt. Renner Erika védője végig azon fáradozott, hogy emberölési kísérlet bűntettében is vonják felelősségre Benét, ám az ítéletben életveszélyt okozó testi sértés tényállása szerepel. Ez is elég volt azonban ahhoz, hogy Bene Krisztián másodfokon – a Fővárosi Ítélőtáblán – kilenc év börtönt kapjon, és örökre eltiltsák az orvosi hivatás gyakorlásától. A vádlott jogtechnikai hibákra hivatkozva fordulhatott a Kúriához.

A kacifántos ügy tele van furcsaságokkal. Ezeket sokan azzal magyarázzák, hogy Bene Krisztián egy befolyásos embernek, Mikola István egykori egészségügyi miniszternek az unokaöccse. Tény, hogy az orvost négy éve annak ellenére engedték futni, hogy ő volt az egyedüli gyanúsított, az ügyészség pedig később szintén úgy szüntette meg ellene a nyomozást (és javasolta a bizonyítékok megsemmisítését), hogy nem keresett helyette más elkövetőt.

Benét kezdetben Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke védte, és azzal, hogy első fokon csupán négy évre ítélték a védencét, valószínűleg kihozta az ügyből a lehető legtöbbet. Másodfokon a helyét Szekér Gyula ügyvéd vette át, aki más taktikát választott: tanácsára Bene a másodfokú döntés előtt végigházalta a sajtót ártatlanságának bizonygatásával. Ehhez a legtöbb segítséget épp a kormánybefolyás alatt álló közmédiától kapta. A nyilvánosság előtt a vádlott azzal érvelt, hogy Renner Erika a tragikus esemény óta eltelt időben egyszer sem nevezte meg őt lehetséges elkövetőként. Ez valóban így van, de azt tudni kell, hogy az áldozatnak mindenki (orvos, jogász, szakértő) azt tanácsolta, hogy csak azt mondja, amiben teljesen biztos. Ez Magyarországon egyelőre a bántalmazott nőkkel kapcsolatos társadalmi elvárás is.

Szakértőként vetette be a védelem Nyulasi Tibort, a Szent János Kórház orvosát is, aki azt állította, hogy a kábultságból ébredő nő valamilyen forró folyadékkal (akár teával is) leforrázhatta magát. Nyulasi doktorról viszont utóbb kiderült, hogy a Mikola családdal közös vitorlásvállalkozása van. Szekér Gyula végül „rábukkant” egy börtönviselt levélíróra, akit – állítása szerint – Renner Erika mostani barátja már évekkel ezelőtt rá akart venni a támadásra. A semmiből előkerülő bizonyítékot azonban már sem a rendőrség, sem a Kúria nem vette komolyan. Annyit értek el vele, hogy a halk szavú Attilában, aki rátalált a lúggal leöntött asszonyra, és barátként négy éve segíti abban, hogy elviselje a nyilvánosság okozta megpróbáltatásokat, meginogjon az igazságszolgáltatásba vetett hit. Renner Erika a leveles trükkre csak annyit mondott: „Ez a legalja.”

Hogy miféle ember Bene, arról sok minden kiderült a büntetőeljárás során. Például az, hogy megfigyelte az asszonyt: egyszer, amikor az asszony épp az állatpatikában állt sorba, SMS-t kapott tőle, amelyben a kutya hogyléte felől érdeklődött. Máskor pedig ugyanazt a zenekart jelölte kedvencként egy koncert után a közösségi oldalon, mint Erika és Attila. Kiderült az eljárás során, hogy maréknyi injekciós tűt tart a kocsija kesztyűtartójában, valamint haragos e-mailt írat új barátnőjével a régi szeretőnek, amit utóbb bizonyítékként tálal: lám, nem viselte meg őt a szakítás. A vádlott egyébként még szeretőként azt közölte Erikával: azért nem válhat, mert szentségi házasságban él. Fényképeket tett ki maratoni futásairól a Facebookra, miközben a katonaságot egészségügyi okok miatt hagyta ki.

Van itt azonban más is, amire választ kaphattunk a hosszú eljárás során, amelyben az igazságszolgáltatás öncenzúrájának nyomait is fel lehetett fedezni. A sértettől, aki húsz év kihagyás után egy osztálytalálkozón jött össze Benével, többször megkérdezték, felismerte-e szeretőjében az agresszív hajlamot. A közvélemény is igényelte, hogy vizsgálják meg, vannak-e Bene személyiségében kegyetlen vonások.

A nőket ért bántalmazások szakértője, Betlen Anna szerint, aki egy rádióműsorban beszélt az ügyről, nem az a kérdés, hogy Bene Krisztiánnak volt-e, van-e valamilyen pszichiátriai problémája.

– Nem arról van szó – mondta Betlen –, hogy bármely hasonló bűncselekmény elkövetője ne tudná uralni az indulatait vagy az érzéseit. Különösen egy ilyen nagyon gondosan előkészített bűncselekmény esetében nem szabad feltételezni, hogy a tettes valamiféle késztetés rabja lett volna. Hogy ezt megtette, az az ő világnézete. Jogosultságot érzett arra, hogy a neki alárendelt személy sorsáról dönthessen. Meg volt róla győződve, mert ebben nőtt föl, itt, ebben a mi patriarchális társadalmunkban, hogy neki nem szabad ellentmondani. A kezében van ugyanis az alapvető dolgok fölötti rendelkezés joga, a kapcsolat megtartásáról és a szakításról is neki lett volna joga dönteni, nem másnak. Ez az egyik legfőbb motívum a lúgos orvos esetének hátterében.

Renner Erika a kúriai döntés óta találgatja, vajon miért nem zárták le az ügyet.

– A másodfokú ítélet nyolcvanoldalas volt, alaposan megindokolták, ehhez képest néhány apró hiányosság miatt most elodázták a döntést – mondja az áldozat. – Az biztos, hogy ezt a bűncselekményt csak olyan ember követhette el, akinek köze volt hozzám. Három férfi jött számításba, de a volt férjemről és az új páromról kimondták, hogy nem volt okuk bántani. Maradt egy. Lehet, hogy kétségek merültek fel a Kúrián az üggyel kapcsolatban, de Benét mégsem engedték el, nehogy a tanúkat befolyásolja. Ez azért eléggé furcsa. Végig, az egész eljárás során érezni lehetett, hogy óvatoskodik az igazságszolgáltatás, és ez azért lehet, mert az elkövető nagy ember. Ha nem szóltak is le föntről, de mintha számítottak volna rá, hogy ez megtörténhet. Ennek megfelelően kezelték. Egyetlenegyszer tapasztaltam, hogy ugyanúgy bánnak vele, mint a többi vádlottal. Tárgyalásra hozták, szólt a bíró, hogy vegyék le róla a bilincset, majd hozzátette: a vezetőszárat is. Azt nem lehet, mondta a fegyőr, másokon is fönn kell hagyni. n