„Ezt senkinek sem kell megköszönni”
– A hangulatra figyelj! – így emlékezteti magát a metrókijáratnál az ember, ha érdemben szeretné megtapasztalni az új Puskás Arénát, de túl sokat tud annak előéletéről. A közeli söröző előtti járda már tele volt szurkolókkal, akik a trikolóros fényben úszó monstrum felé mutogatva beszélgettek. Velük elegyedve hamar kiderült, hogy senkit nem érdekel a mai eredmény, az élményért érkeztek.
– Egy nemzetnek csak kell egy tisztes stadion! – hangzott a leggyakoribb vélemény.
Ahogy fogynak a méterek az aréna felé, úgy szelídül meg az épület tömege. Az egykori stadionból megőrzött rácsos pilonsor, a köztes teret elfedő acélhálós szerkezet olyan szellősen hat, mint egy díszes lugas, elképesztő méretekben. Az épület pillanatok alatt szívott magába hatvanezer embert, bent pedig szinte szakrális kerengéssel járták be a kolonnádokat idéző tereket.
A lelátó szélén egy már „bemelegített” szurkoló mellé szegődve nézelődünk tovább. Feltekint a VIP-tribünre, de észreveszi, hogy rajtakapták az átszellemültből sztoikusra váltó arckifejezésén.
– Megköszönnéd ezt valakinek? – kérdezzük.
– Ezt senkinek sem kell megköszönni, de az a helyes, ha élvezzük. / Unyatyinszki György
