Hinnye!

Szakállas vicc, de újra időszerű: külföldi rendszámú autó landol két rendőrjárőr mellett, akiktől a sofőr angolul kérdez valamit. Látva, hogy nem értik, megismétli németül, majd franciául, és még olaszul is próbálkozik, mindhiába. Legyint és elhajt. Látod – így az egyik –, csak jó lenne idegen nyelveket beszélni! – Ugyan, öcsém – jön a válasz –, ez vagy négyet is tudott, oszt mire ment vele?

Erre hajaz manapság a NER anti-kultúrpolitikája. Az antira. Vagyis mindent lenézni, félrelökni, ami más, mint a NER értékrendje. Ez az értékrend pedig nem a tehetségre, a tudásra, a felkészültségre, a sokoldalúságra, a kreativitásra, az együttműködésre épül, hanem mindezek ellenére van. Lényegében ez egy CSAKAZÉRTSE-rendszer. Sem itthon, sem az EU fórumain a kormány nem hajlandó saját, szűk körű kánonján kívül nagyobb csapatban, nagyobb és szélesebb jövőképben gondolkodni, cselekedni, hanem a meglévő, domináns értékekkel, trendekkel és teljesítményekkel szembeni makacs elutasításban kívánja leglényegét megmutatni.

Ilyen meggondolásból visel magas rangot ebben a rendszerben Németh Szilárd, Kövér László, Deutsch Tamás, de még az a Demeter Szilárd is, akinek vélhetőleg volt gyerekszobája, és elegendő iskolázottsággal tehetsége is, mint Vidnyánszky Attilának. Mégis rúgják, ütik, vágják mindazokat, akik a liberalizmus, a szabadság és a demokrácia oldalán állva alkotnak. Valami ugyanis nem jött be nekik, mint a két rendőrnek a nyelvismeret: azok táborát keresik, akik e hiányosságokból építik fel identitásukat.

Mindez arról jutott eszembe, hogy a nagy ünnepen magas állami kitüntetést kapott Raffay Ernő és Dörner György. Természetesen nem a munkásságukat értékelték, és még csak nem is gyakori zsidózásukat ismerték el, illetve nemcsak amiatt, hanem inkább a kommunisták okán. A kommunisták ugyanis a NER ellenségei, mert a neresek szerint zsigerből antifasiszták, aki tehát ezekkel szemben áll, az velük van. Ó! Kádár János, micsoda örökzöldeket alkottál egy-egy mondásoddal! Raffay és Dörner sűrű zsidózása nagyon is alkalmas arra, hogy a kormány e kitüntetéssel kedveset és jót üzenjen szélsőjobboldali választóinak, és fityiszt mutasson a kommunistáknak.

Az már ismét a Fidesz másik regisztere, hogy néhány egykori tényleges kommunistát a maga soraiban futtat, hiszen a jelen szolgálata feledteti a múltat. Az antiszemitizmus ócska és a liberális, baloldali körökből érkező vádjára a NER válasza megint csak egy másik regiszterből szól: a kormány és Orbán Izrael-barátsága. Már miként lehetne antiszemita az, aki barátja a zsidók Netanjahu által vezetett országának? A nemzetközi baloldal egyre radikálisabb anticionizmusa sajnos meg is erősíti a NER-t, és segíti eloszlatni a Raffay-féle antiszemita megnyilatkozások okozta sötét felhőket. Azok pedig rendre felszállnak, de éppen csak addig takarják a napot, ameddig a radikális, antiszemita választói körök le nem nyugszanak az ideig-óráig tartó árnyékban.

Ezért kellett olyan hőségellenes akciókat szervezni, mint Wass Albert piedesztálra emelése, majd Nyirő József hamvainak egy aktatáskában történő hazacsempészése, nem beszélve a rendszeresen fel-felnyiló Horthy-napernyőkről. Nem kell tudni a részleteket a történelemből, elég annyi, hogy Nagy-Magyarország mennyország, nem kell az egyetlen irodalmi Nobel-díjasunkat szeretni, olvasni, elég a finnugor eredet elfeledtetése a Magyarságkutató Központ segedelmével. Nem kell egyáltalán semmi olyan szellemi teljesítmény, amely bekapcsolódna a világ fejlődő kultúrájába. El kell zárkózni a nyelvektől, a másoktól, az idegenektől. Le kell tépkedni a szivárványos zászlókat, mert nincs ebben az országban helye és keresnivalója senkinek, aki a NER-rel szemben nem egy, hanem több világ nyelvét beszéli.

Ennyit a két rendőr igazságáról. Azért lenne még lejjebb, például ha Németh Szilárd egyszer csak József Attila-verseket kezdene szavalni. Hinnye! Ezt azért inkább nem! / Rózsa Péter