Hány mondat fér el egy kövön?

Vajon hány mondat fér el egy középnagy kövön? Vajon hány év? 96 talán ráfér. Faludy Györgynek ennyi adatott. Pedig Recsken csak napjai voltak. Víg napjai a pokolban. Ahol az emlékezet volt a túlélés, az értékmentés záloga, a barakkszemináriumok, a bebiflázott versek adtak erőt a legyengült testnek. Faludy Villon-átirataitól tépte a haját a hivatalos irodalmi nagyság, és rocksztárként rajongott érte az egyetemista. Világutazó volt, vagy inkább menekült, aki mindenhol otthon van. Hedonista, költő, műfordító és tudós, aki az irodalomban élt. Álljunk itt meg! Több nem fér el azon a kövön. Képtelenség. Mondjuk el egy versét inkább, vagy Villon-átiratát. Akárhol vagyunk: Párizsban, Marokkóban, Budapesten, egy kávézóban, szilvafa alatt vagy kinn, a pázsiton. Ahol biztos vannak középnagy, kicsi és semmilyen kövek. Mint amilyenek mi is vagyunk. „S ne törődjetek halotti torommal, / jó lesz nektek, ha van, dohos kenyér, / s ha nem nagy munka, írjátok korommal / vagy kátránnyal egy szürke vagy fehér / középnagy kőre, amilyen a réten / a lábatok alatt ezer akad: / hogy úgy ki és mi volt az életében, / ki itt enyészik lenn a föld alatt.” / T. V.