Gyűlölnek bennünket

„Ellenfeleink, a liberális demokrácia hívei, miért gyűlölnek bennünket?” – tette fel a váratlan és drámai kérdést Orbán Viktor Tusnádfürdőn, a bálványosi szabadegyetemen tartott beszédében. A szónok rögtön választ is adott saját felvetésére, cáfolva ezzel a vádat, hogy nem szokott kérdésekre felelni. Felel ő, ha előzőleg a kérdést is felteheti.

A miniszterelnök szerint a liberális demokrácia tézise birodalmi gondolat, amely úgy tartja, „csak akkor lehetsz szabad, ha megszabadulsz mindentől, ami valahová tartozóvá tesz téged, a határoktól, a múlttól, a nyelvtől, a vallástól, a kultúrától és a hagyománytól”. S „amikor az egyetemes üdvözülés és béke ideológiája ellenállásba ütközik, akkor erre az ütközésre nem vitával, hanem gyűlölettel válaszol”. Ezzel szemben, fejtette ki Orbán, az általa képviselt „nemzeti érzelműek” a „keresztény megközelítésből fakadóan” különbséget tudnak tenni az ember és a cselekedete között, ezért „az embert nem utáljuk, nem gyűlöljük” akkor sem, amikor „epeömlésszerű gyűlöletbeszédet zúdítanak ránk”.

Szép példája e gondolatmenet a szalmabábérvelésnek, amikor valaki a másik félnek tulajdonít egy álláspontot, amivel vitába száll, és a maga által kreált ellentézist azonmód le is győzi. Ha el tudja hitetni, hogy a másik tényleg azt gondolja, amit a szájába adott, akkor az ellenfél úgy marad alul, hogy a hitelessége egy általa sosem hangoztatott vélemény miatt omlik össze.

Persze, Orbánnak nem kell túlságosan megerőltetnie magát, hogy a tusványosi közönséget meggyőzze. Létrehozta saját safe space-ét, biztonságos terét, ahol tényleges ellenérvekkel nem szembesítik, mint ahogy azzal sem, hogy az általa tételezett ellenérvek egyszerűen nem úgy vannak, ahogy mondja. Nyilván el lehet gondolkodni azon, miért nincs a hazai baloldalnak ilyen dzsemboriszerű, a közösségi érzést tápláló összejövetele, de ha lenne is, ne ilyen legyen.

Az egészben az a legérdekesebb, hogy Orbán saját magát is kontextusba helyezte, amikor hozzáfűzte: „A régi kommunista taktikai tanács az, hogy vádold meg az ellenfeleidet azzal, amit te csinálsz – ezért ők azt állítják, hogy mi, nemzeti érzelműek gyűlöljük őket, de az igazság pont fordítva van.” Ettől kezdve minden viszonylagossá válik: ők azt mondják, én ezt mondom, hit kérdése, kinek hisztek.

Mármint akkor, ha valaki nem tudja, hogy a liberális demokrácia nem imperialista társadalomszervezői gyakorlat, hanem az a mechanizmus, amely biztosítja a választáson többséget elnyerő politikai erő kormányzását, egyúttal azonban intézményi korlátokat is állít elé. Van, aki szerint erre nincs szükség. Az új akadémiai kutatóhálózat leendő vezetője, a reménybeli MTA-elnök, Maróth Miklós a minap azt találta mondani: „Ha én megválasztok egy miniszterelnököt, az általa vállaltak megvalósításában nem teszek rá féket, hanem azt akarom, hogy meg tudja csinálni, amit a programjában ígért. Féknek és ellensúlynak ott a négyévenkénti választás.” E kijelentésnek ad azért egy vajszínű árnyalatot, hogy Maróth olyan intézményhálózatot készül vezetni, amiről a kormányfő úgymond a programjában egyszer sem tett említést a választás előtt, habár természetesen ki lehetett következtetni, hogy a kutatóintézeteket is maga alá gyűri majd az Orbán-rendszer. A fékek lényege meg ugye éppen az lenne, hogy a teljhatalom birtokában ne lehessen megakadályozni a soron következő szabad választást vagy a soron következő választás szabad és tiszta voltát.

Így tehát éppen e fékek és ellensúlyok képezik a liberális demokrácia lényegét, és éppen e fékek és ellensúlyok elbontása zajlik Magyarországon.

Orbán szerint a gyűlölet oka, hogy a liberális demokraták számára „kis makacsság sem tűrhető meg, mert ha van kis makacsság, amely bemutatja, hogy másfajta szervezés, közösségszervezés is létezhet, akkor az egyetemes üdvözülésről mondott tan, az hamis”, holott éppen a liberális demokrácia intézményei teszik lehetővé e „makacsságok” kinyilvánítását. Hogy is szólt a taktikai tanács? „Vádold meg az ellenfeleidet azzal, amit te csinálsz.”

E vád eszköze a gyűlölet, s mindegy is, a szónok maga személy szerint gyűlöli-e az ellenfelet, vagy csupán engedélyt és utasítást ad a gyűlöletre a híveknek és a közpénzből működtetett propagandagépezetnek. Nincs konszolidáció, kompromisszum, engedmény, visszavonulás. És igazából program sincs, a hatalom megtartásának célja a hatalom megtartása. „Gyűlölnek bennünket”, ez valójában azt jelenti, az ellenféllel szemben minden eszköz megengedett, sőt minden eszköz igazolható. „»Egy a tábor!« Nos, erről fog szólni a következő tizenöt évünk.” Rengeteg gyűlölet áll még előttünk. / Lakner Zoltán